A hagyományos rákgyógyítási stratégiák mind arra a feltevésre építenek, hogy a beteg javát a daganat minél teljesebb elpusztítása szolgálja, és ennek érdekében a kezelésekkel "el kell menni a falig". Mindeközben az orvosok szeme előtt az a teljesen érthető cél lebeg, hogy a kezelési folyamat végére a daganatnak hírmondója se maradjon. A tapasztalatok szerint azonban ez szinte lehetetlen vállalkozás, sőt úgy tűnik, hogy maga az agresszív kezelés is aktívan hozzájárul a daganat későbbi kiújulásához - olvasható a portál cikkében.
Hatvan év után paradigmaváltás az onkológiában?
Hat évtizednyi - persze jelentős eredményeket hozó, ám a végcél szempontjából kudarcokkal terhes - próbálkozás után a kutatók és orvosok egy része paradigmaváltást sürget az onkológiában. Véleményük szerint ahelyett, hogy a rák maradéktalan meggyógyítására törekednénk, a daganatos betegséget egyfajta krónikus állapottá kell alakítani, amellyel évtizedekig együtt lehet élni.
Robert Gatenby, a floridai Lee Moffitt Cancer Center kutatóprofesszora az utóbbi években figyelemre méltó elméleti keretet dolgozott ki a daganatok újfajta, "gyengédebb" kezelésének megalapozására. A tumorok ökoevolúcióját hirdető iskola képviselőjeként úgy tekint a daganatokra, mint ökoszisztémákra, amelyekben darwini szelekción alapuló evolúciós folyamat zajlik. Modelljének kísérleti adatokkal meggyőzően alátámasztott alapfeltevései a következők:
· a daganatsejtek már a kezelés megkezdése előtt is különböznek a terápiára való fogékonyságukat illetően;
· a kezelés megkezdése után a daganatsejteknek nem kell feltétlenül új mutációkat beszerezniük ahhoz, hogy ellenállóbbá váljanak - elég, ha a sejtekben természetesen meglévő méregtelenítő anyagcsereutakat aktiválják;
· a tumorsejtek alpopulációi versengenek egymással a daganaton belül az élettérért és a tápanyagokért.
Az intenzív kemoterápia hátulütői
Gatenby vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy a drasztikus, dózisintenzív kemoterápia, hacsak nem sikerül valahogy az ellenálló sejteket is maga alá gyűrnie, nem egyszerűen kudarcra van ítélve, hanem kifejezetten maga alatt vágja a fát. Azzal, hogy szelektív előnyt biztosít a rezisztens sejteknek, és elpusztítja természetes versenytársaikat, kitermeli a terápiának ellenálló sejtek "rohamcsapatát", amely olykor már hónapokkal, de legfeljebb néhány évvel a kezelés elhagyása után újból kifejleszti a daganatot. S ne feledjük: ez a kiújult tumor a korábban alkalmazott kezelésre már nem érzékeny.
A kutató - a tumorgyógyászatban amúgy évtizedek óta lappangó hagyományhoz nyúlva - a kemoterápia jóval szelídebb formáját javasolja. Olyan adaptív terápiát, amely csak addig alkalmaz magas dózisokat, amíg a daganat exponenciális növekedését meg nem állítja, azután viszont a tumor méretét folyamatosan figyelve úgy módosítja az adagolást, hogy ne bontsa meg a kezelésre érzékeny és annak ellenálló sejtpopulációk közötti érzékeny egyensúlyt.
A paradigmaváltást, a tumorsejtek elleni hatékonyabb küzdelmet Szakács Gergely MTA Természettudományi Kutatóközpontjának Lendület-csoportvezetője felfedezése is segíti, erről is itt olvashat további részleteket.