Hétfőn nyitáskor még 338 forint körül volt az euró/forint keresztárfolyam, csütörtökön már 360 forintnál jár a kurzus. A szakemberek is aggódnak a magyar fizetőeszközért, Samu János is erről ír blogjában. A szakember szerint a hiteltörlesztés befagyasztásával a kormány biztosította annak lehetőségét, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) esetleges kamatemelése ne jelentsen rögtön külön terhet a recesszióval szembenéző gazdaságban.

A jelenlegi forintgyengülés ugyan a régiós trendbe beleillik, de túl van azon a szinten, amit a bérnövekedés üteme miatt a versenyképesség fenntartásának indokával lehetne tolerálni, és már csak hangulati hatásával is tartósan emelheti az inflációt. A jegybank jelentős tartalékai is csak korlátozott mozgásteret jelentenek a gyengülés megállításához, ha valóban fontos cél az árfolyam stabilitása, azt kamatemelés nélkül nem lehet elérni - ettől sem azonnali, tízforintos nagyságrendű erősödést, csak a gyengülő trend végét lehet várni.

Kapcsolódó

Hiába az erős külkermérleg

A forint gyengült dacára az elmúlt évek folyamatosan erős külkereskedelmi pozíciójának, és annak, hogy az ország eladósodottságában is érdemi javulás történt. Az alacsony kamatok ugyanis a forint elleni befektetői pozíciók felépüléséhez vezettek. Az elmúlt két hét pedig a feltörekvő devizák általános vesszőfutásáról szól, ami alól a forint sem húzhatta ki magát.

Ahelyett, hogy a jó időkben felépült forint adósságaikat (ami lényegében a forint 'shortolása' miatt keletkezik náluk) a befektetők visszaváltanák, és ezáltal erősítenék az árfolyamot, ellenkezőleg, valószínűleg folytatják a hazai deviza gyengüléséhez vezető korábbi gyakorlatukat. Annak ellenére, hogy az MNB már hetek óta lopakodó kamatemelési módban van, és annak ellenére, hogy a gazdaság egészen a közelmúltig kifejezetten kedvező tendenciákat produkált.

A forint külső és belső okok miatt is esik. Mario Draghi leköszönt jegybankelnök 2011-es entréjával, mellyel kijelölte az akkori eurózónás adósságválság alját (az ECB bármit megtesz az euró megmentéséért) ellentétben múlt héten Christine Lagarde nyilatkozatával, mely szerint nem az ECB feladata az európai országok kötvénypiacain tapasztalható hozamfelárak állandó mérséklése, kifejezetten negatívan fogadta a közvélemény. Ez a szerencsétlen bejelentés olyan hozamemelkedést indított el az eurózóna perifériáján, ami áttételesen ránk is hatással volt, rombolta a régióba vetett bizalmat.

Ebben az exponenciálisan romló hangulatban jött az MNB hétfői döntése, mellyel a korábbi kamatemelést részben visszafordította: növelte a bankok számára elérhető fölös pénz mennyiségét, ezzel némileg visszanyomta a devizapiac szempontjából fontos hozamokat, amikor már a dollárral szembeni kamathátránya a forintnak a devizapiacon éppen szinte eltűnt.

Olaj a tűzre

A devizaleértékelődés közepette az alacsony kamat emelésének elhalasztása olaj a tűzre. Persze a nyomás ideig-óráig megállítható lenne, ha a devizapiacon tartalékaiból devizát vásárolna az MNB. Képes is lenne rá, hiszen a tartalékai február végén 25 milliárd eurót tettek ki, ez azonban a következő egy évben lejáró devizaadósság és kamatfizetés 20 milliárdot meghaladó szintjét nézve (amit a sérülékenység miatt néznek a befektetők) csak korlátozott mozgásteret ad (pláne, hogy ez a fölös tartalék is eltűnik, ha a bankoktól rövidtávon kölcsönvett - swapolt - eurót kivonjuk belőle.

Ha az árfolyam stabilitása, ami oly sokszor hangoztatott a közelmúltban a kormány, tényleg fontos cél, akkor a kamatemelést nem lehet elkerülni - mondja Samu. Lehet érvelni amellett, hogy a magas bérnövekedés miatt a forintnak gyengülnie kell némileg, hogy a hazai termelés versenyképessége fennmaradjon. Ez néhány forintot jelenthet éves szinten, de ami most zajlik, az talán már sok. Azért is, mert a deviza gyengülése a lakosság hangulatát, várakozásait befolyásolja, és tartósan emelheti az inflációt. Ez pedig idővel a hosszú lejáratú hozamok emelkedését, a kamatköltségek növekedését eredményezheti.