Ramaty éve volt tavaly a forintnak: több éves gyorsuló gyengülést követett egy összeomlásszerű folyamat. Ennek megvoltak az okai: hirtelen elszálló infláció, az uniós pénzek bizonytalansága és az energiaárak megugrása, ami a fizetési mérleget is felborította.
A mélypont, avagy az euró oldaláról nézve a tető októberben következett be egy nagy kiugrással, azt lehet mondani, hogy egy pánikreakció lezárta a zuhanást. A magyar fizetőeszköz ezt követően megpróbált magához térni, eddig két nagy lépésben. A 430 feletti extrém gyengeség után viszonylag hamar visszajutott 400-ig, ott azonban elsőre elakadt, ami ilyen nagy mozgás után érthető is, ráadásul amint látszik, a kerek szinten ki is alakult egy ellenállás, az euró szempontjából támasz.
Év vége felé a fundamentumok erősen javultak: megszületett az uniós megállapodás, emellett az európai gázár óriásit esett, és visszatért a háború előtti szintekre. A fizetési mérlegre így várhatóan jóval kisebb nyomás fog nehezedni, akár egyensúlyba is kerülhet idén, így a jelenlegi magas forintkamatok mellett indokolttá válhatott a további forinterősödés.
Erre lényegében az idei év első napjaiban került sor: sikerült a 400-as szint áttörése, azonban közel egy hónap kevés volt a további erősödéshez. Ha megnézzük a grafikont, ez érthetővé válik: június vége és szeptember között többször járt itt az árfolyam, de a 390-et nem tudta elérni, mindig újabb gyengülés kezdődött.
Így itt kialakult egy erős szint, a technikai elemzés szabályai szerint ennek áttörése nyitná meg az utat a további, érdemi erősödés előtt.
Ha tehát sikerül túljutni a 390-395 közötti zónán, az árfolyam akár a tavalyi erős zuhanás előtt jellemző 350-370 közti sávig is eljuthatna, amit indokolna is a fundamentumok alakulása, az infláció fékezése szempontjából pedig égető szükség lenne rá, és nem utolsósorban a hazai nettó átlagbér közelítené a visegrádi országokét, miután a forintgyengülés lemaradást okozott.