A forintárfolyammal kapcsolatos kormányzati elképzelésekről szóló latolgatások alapja egyrészt Orbán Viktor azon mondata, amely szerint a kormány nem tud garanciát válalni a forint árfolyamáért, másrészt az a kormányzati törekvés, hogy végtörlesztéssel, konverzióval kisöpörjék a lakossági devizahiteleket.

Mindezzel ellentétben áll a Kormányszóvivői Iroda keddi közlése, amivel egy origo.hu cikkre reagáltak. A portál ugyanis azt írta, fideszes forrásokra hivatkozva, hogy "a kormány exportra akar játszani, de a forintot csak akkor tudják gyengíteni, ha minél kevesebb a devizahiteles". Erre a megjegyzésre a Reuters hivatalos álláspontot kért a Kormányszóvivői Irodától, amely úgy szólt: a kormánynak nincs árfolyamcélja és stabilitást szeretne a forint árfolyamában elérni.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ugyanakkor szerdán, a költségvetési vita előtti felszólalásában jelezte: minden eszközt meg kell ragadni ahhoz, hogy a növekedés 1,5-2 százalék fölé kerüljön, amihez exportoffenzívára van szükség.

Vajon mire készülhetnek mindezzel?

A piaci szakértők által vázolt forgatókönyv szerint a gazdasági kormányzat azért szeretne megszabadulni a devizahitelektől, hogy növekedjen a monetáris politika mozgástere, magyarul lehetőség nyíljon kamatcsökkentésre.

Ez persze jó eséllyel gyengébb forintot eredményezne és lendületbe hozhatná az inflációt is. Általános vélekedés szerint a gazdasági kormányzat még mindig ragaszkodik ahhoz a régi tankönyvi megállapításhoz, hogy gyengébb forintárfolyam ösztönözné a gazdasági növekedést - leginkább az export élénkítésén keresztül.

Ugyanakkor az MNB egy tanulmányában világosan kimutatta, hogy a magyar gazdasági növekedés sokkalta inkább függ az európai - különösen a német - konjunktúrától, mint a forint árfolyamától.

Akárhogy is, a cél eléréséhez vezető úton az első lépést az ország devizahitelektől való megtisztítása jelentené, ami az összes közül talán a legnagyobb feladat lenne. Ez aligha érhet finisbe jövő nyárnál előbb (a jelenlegi szabályok szerinti végtörleszés februárban fut ki, a további lakossági és önkormányzati devizahitelek leépítése csak ezután következhet). Ezután lehetne megkezdeni a kamatcsökkentést, aminek valóban lehetne általános gazdaságélénkítő hatása, szemben a forintgyengítéssel, ami csak az exportőröket hozza helyzetbe.

Az export és a gyenge forint esete

2010-ben a vállalkozások alig tizede szerzett bevételt exportértékesítésből: összesen 293 ezer társaság produkált belföldi értékesítésből bevételt, 62 800 milliárd forintot, exportból viszont mindössze 26,9 ezer cég jutott 14 800 milliárd forinthoz. Vagyis amikor a gyenge forint kedvező hatásai kerülnek szóba, ez a vállalkozások tizedének előnyéről szól − és a cégek által produkált értékesítési bevétel ötödéről. Ráadásul a kivitel oroszlánrészét olyan multik adják, amelyek egyúttal jelentős importőrök is, ráadásul devizában számolnak, így az ő pozícióikat nem érinti alapvetően a forint árfolyama. Igaz, az euróban számolt magyarországi költségeiket csökkenti, de ez inkább egy beruházási döntés esetén lehet kedvező tényező.

Elképzelhető olyan szerencsés helyzet - ha esetleg időközben Európa rendezné problémáit és a kockázatkerüő magatartás ismét enyhülne a piacokon -, hogy a kamatcsökkentést egy fokozódó carry trade tevékenység közben lehetne végrehajtani, vagyis a beáramló pénzek ellensúlyoznák a kamatcsökkentés forintgyengítő hatását. Ez lehetne a lehető legpozitívabb kimenetel, hiszen közben az ország finanszírozási terhei is jelentősen mérséklődhetnének. Kérdés persze, hogy az MNB és a kormány nem túl baráti viszonyát figyelembe véve mennyire van tere egy jelentősebb kamatcsökkentésnek, illetve, hogy a piaci hangulat javul-e annyira, hogy ilyenre egyáltalán gondolni lehessen.

Ugyancsak furcsa a forint gyengítésére irányuló kommunikáció akkor, amikor folyik a kormányzati road show a Távol-Keleten - hívja fel a figyelmet egy névtelenséget kérő szakértő. Miközben Kínában, vagy Szingapúrban megpróbálunk hosszú távú befektetőként állami alapokat rávenni forintban denominált magyar államkötvények vételére, furcsán hathat, hogy a forint gyengítésére irányuló kommunikációt folytatunk, ami ezeknek a szereplőknek - a hírek szerint már megindult - befektetéseit is leértékeli.

Édemes így az exportot élénkíteni?

Balatoni András, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója szerint a kormánynak a forint gyengítésén keresztüli gazdaságélénkítésre törekvése - amennyiben van ilyen - összességében enyhén pozitív kimenetelű lehet, de csak rövid távon és ideiglenes hatása lenne. E törekvés pozitív hatását a szakember abban látná, hogy bár az exportra gyakorolt kedvező hatást csak a cégek elenyésző hányada tudná kihasználni, a kivitel GDP-ben való részesedése azonban rendkívül nagy, vagyis emiatt érezhető hatást tudna gyakorolni rövid távon a növekedésre. Ezt a hatást gyengíti ugyanakkor a leértékelődés fogyasztásra gyakorolt negatív hatása.

Emellett azt is megjegyezte, hogy maga az árfolyamgyengítésen keresztüli élénkítés veszélyes játék, hiszen az infláció  magasabb szinten ragadhat be, ami szembe megy az MNB céljával. (Simor András jegybankelnök épp tegnap közölte, hogy rontottak inflációs- és növekedési kilátásaikon is, a pénzromlási ütem csak 2013-ban lassulhat vissza a 3 százalékos célra.)

Ezért Balatoni szerint ezt a játékot csak addig lehet űzni, míg a pénzromlás üteme a célszint közelében mozog a jegybank számára releváns nyolc negyedéves időhorizonton és az inflációs várakozások is horgonyzottak maradnak. A beruházások vonzására viszont szerinte nem lenne pozitív hatással, hiszen a magyar versenyképességet nem az árjellegű mutatók rontják, sokkal inkább olyan tényezők determinálják, mint a magyar intézményrendszer, a finanszírozási és a bankrendszer problémái, illetve a restriktív hitelezési gyakorlat.

Játék a tűzzel

Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szintén életveszélyes játéknak tartana egy ilyen elképzelést. Magyarország szempontjából azért is lenne különösen kockázatos, mert az államadósságot mintegy 2/3 részben külföldről finanszírozzuk, és ennek a fele ráadásul devizában denominált. Így a forint gyengítése azonnal az államadósság megugrásához vezetne - hangsúlyozta. Hozzátette: egy 10 százalékos leértékelés 4 százalékponttal emelné az államadósságot. Vértes szerint nincs az a gazdaságpolitika, amivel ezt ellensúlyozni lehetne.

Ráadásul egy forintleértékelésnél az úgynevezett "capital flight"-tal is számolni kellene, vagyis az országból vélhetően a meglévő kevés megtakarítás is jó eséllyel távozna - jegyezte meg. Vértes szerint minent összevetve ennek az elképzelésnek akkora a kockázata, ami azt a pici előnyt, ami a forintgynegítésből fakad, jóval meghaladja, így nem éri meg megvalósítani.

Nem beszélve a kormány nem kifejezetten befektetőbarát retorikájáról, a gyenge forint új invesztorokat sem nagyon vonzana a jelenlegi környezetben. Egy befektető ugyanis a legfontosabbak között tartja számon a politikai és a jogbiztonságot - jegyezte meg a közgazdász. Jóllehet Magyarországon a 2/3-os többséggel van politikai biztonság, a jogbiztonságot egyes intézkedésekkel (visszamenőlegesség, magántulajdon védelmének bizonytalansága) sikerült megingatni. Vértes szerint jelenleg sem a belföldi, sem a külföldi cégek nem kapnak befektetésre ösztönzéseket, tapasztalatai szerint inkább a bizonytalanság érződik.

A GKI elnöke a piaci szakértők forgatókönyveire reflektálva azonban megjegyezte: mindenki logikus ívet próbál találni ebben a gazdaságpolitikában, de nincs ilyen. Szerinte az MNB-vel, a forintárfolyammal vagy a devizahitelesekkel kapcsolatos kormányzati kijelentéseket inkább külön-külön, mintsem összevetve kell értelmezni.