A 2008 után intenzívvé váló verseny és a recesszió 15-20 százalékos áram- és gázárcsökkenést hozott az ipari fogyasztók számára - vagyis számukra a piac kormányzati beavatkozás nélkül elvégezte a rezsicsökkentést. A hatósági áras területen ezzel szemben folyamatos növekedés történt - ezt a szabályozási kudarcot használta ki a politika és vágta meg a szabályozott fogyasztói árakat - mondta Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) igazgatója az 52. közgazdász vándorgyűlésen. Bele is szeretett ebbe, más közszolgáltatásokra (vízközmű, hulladékszállítás, kéményseprés) is kiterjesztette a rezsicsökkentést.

A szabályozott termékár alakulása így végül - ha lehántjuk róla a politikai kommunikációt - döntően a piaci trendekhez igazodott, de mára komoly torzító hatások alakultak ki. Egyrészt a politika kimazsolázza a gázkínálat olcsó elemeit (a korábban olcsóbban megvett betárolt gázt, a nyugati importot és a szabályozott árú magyar kitermelést), másrészt pedig irreálisan alacsony, esetenként 0-2 százalékos tőkemegtérülést ismer el, illetve szintén zéró szinten ismer el bizonyos költségeket.

A gáz ára a rezsicsökkentés előtti időszakhoz képest 58 százalékkal lett kevesebb, az árban elismert 67 forintos gázköltség 22 eurócentnek felel meg, miközben a holland piaci spot ár 18 cent. Az üzenet tehát az, hogy az egyetemes szolgáltatóknak úgy kellene működniük, mint ha a leglikvidebb, leghatékonyabb holland piacon vásárolnának, holott ez nem így van, az olajindexált ár a meghatározó számukra, ami jóval magasabb még akkor is, ha a Gazprom maga is kénytelen volt jelentős árengedményt adni 2013 őszén.

Ki manipulálja az árakat?

Az áramnál is hasonló a helyzet: jelenleg a hazai 2015-re vonatkozó tőzsdei árak 30 százalékkal magasabbak, mint a magyar fogyasztói árak számára irányadó német piacon. Kaderják megjegyezte: nincs infrastrukturális oka annak, hogy itthon harmadával magasabb a nagykereskedelmi áramár, mint Szlovákiában. Ez azt is jelenti, hogy a tartósan fenntartható kedvező áramárakhoz a piacok régiós integrációjára is szükség volna. De nem csak erről van szó.

A magasabb hazai áramárra az a szokásos magyarázat, hogy a balkáni piaccal vagyunk összekötve, az ottani magasabb igények időről-időre "kiszívják" az áramot a magyar piacról, amit az északi összeköttetés nem tud pótolni. A szakember más okokat tart valószínűbbnek, szerinte inkább piacmanipulációról van szó. Megérheti egy bizonyos magyar nagy piaci szereplőnek - Kaderják direkt nem nevezte meg - hogy az északi kapacitást mesterségesen szűkíti, nem enged be olcsó áramot, és nem engedi a hazai termelést sem, a magas árból pedig komoly extrajövedelemre tesz szert.

A megoldás kézenfekvő lenne

Kaderják úgy látja, hogy jól működő, hatékony áram- és gáznagykereskedelmi piaccal - ahonnan még egy egységes, állami közműcég is jó feltételek mellett tud vásárolni - és kiszámítható szabályozással lehetne fenntartható rezsicsökkentést véghezvinni. Utóbbihoz tartozik az infrastruktúra árszabályozás stabilitásának helyreállítása, valamint a földgáz esetében a határkapacitások piaci alapú elosztásának érvényesítése, a hazai szénhidrogén-kutatás és -kitermelés ösztönzése. A regionális hub létrehozása a földgáznál megtörtént, nagy költséggel kiépült a szlovák, horvát, román összeköttetés, amelyek révén a hazai igények közvetlen orosz ellátás nélkül is kielégíthető - ennek a gyümölcsét kellene learatni.