- Mit kell tudni a Magyar Ártalomcsökkentő és Környezeti Betegségekkel Foglalkozó Tudományos Egyesületről, mik a fő célkitűzései?

- Az Egyesület 2020 decemberében alakult és tucatnyi orvos és más tudományterületeket képviselő szakember a tagja. Célunk, hogy felhívjuk és tudatosítsuk az emberekben a számtalan őket érő ártalom kockázatát: környezeti eredetű ártalmak (légzőszervi betegségek), civilizációs ártalmak (kardiológiai kockázatok), étkezési ártalmak (cukorbetegség, allergiák) és a saját eszközeinkkel, tudományos és szakmai alapon tegyünk is ezek ellen. Így többek között szólni kívánunk a levegőminőség megőrzése érdekében, a táplálkozással bevitt rizikófaktorok csökkentése és a minőségi táplálkozás elterjesztése érdekében, a mozgásszegény életmód megváltoztatása érdekében, illetve a függőséget okozó ártalmak, állapotok (alkohol és dohányzási ártalmak) csökkentése érdekében.

Az Egyesület fontos tevékenysége, hogy tudományos körökben is megismertesse és szakmai vita, diskurzus tárgyává tegyen innovatív megoldásokat, ártalomcsökkentési célokat és programokat.

- Mi motiválta a „Dobj le 100 kilót!” kampány elindítását?

- A földi életet fenyegető klímaválság ma már a mindennapjaink része. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen akadályozni, a felmelegedés mértékét a visszafordíthatóság határa (1,5 Celsius fok a globális átlaghőmérsékletre vetítve) alatt kell tartani. Kormányok és nagyvállalatok sokasága keresi a felmelegedést okozó üvegházhatású gázok – mindenekelőtt a szén-dioxid – kibocsátásának csökkentési lehetőségeit, de a valódi megoldáshoz mindannyiunk közreműködésére szükség van. A hétköznapi emberi tevékenységek mindegyikéhez kapcsolódik szén-dioxid-kibocsátás, és mindegyiknek van alacsonyabb kibocsátással járó, a klímát kevésbé veszélyeztető alternatívája. Hogy mi történik az éghajlattal és az életfeltételekkel, az jelentős mértékben a személyes döntéseinken, választásainkon múlik!

Egy átlagos magyar háztartás havi szén-dioxid-kibocsátása körülbelül 1000 kilogramm. A Magyar Ártalomcsökkentő és Környezeti Betegségekkel Foglalkozó Tudományos Egyesület a füstmentes.hu portállal közösen azért hirdette meg a Dobj le 100 kilót! kampányt, hogy olyan megoldásokat mutasson – a közlekedési, vásárlási szokások átalakításától a komposztáláson át a dohányzás füstmentes alternatíváiig –, amelyek tudatos döntésekkel, de az életünk drasztikus átalakítása nélkül járulnak hozzá a szén-dioxid-kibocsátás (és az ahhoz kapcsolódó környezeti és egészségügyi ártalmak) kimutatható csökkentéséhez. A kampány üzenete szerint mindig van alternatíva, azaz a globális felmelegedést fékező, a környezetet és az egészséget kevésbé károsító választás. A Dobj le 100 kilót! kampány – többek között – egy füstmentes kalkulátorral és a hétköznapok számos részterületére (a főzéstől a komposztálásig) kiterjedő gyakorlati tanácsokkal segít a mindennapi kibocsátások számszerűsítésében és csökkentésében.

- Véleménye szerint a koronavírus-járvány mennyire katalizálhatja egy alacsonyabb kibocsátású életmód kialakulását globálisan. Gondolok itt olyan tényezőkre, mint a home office állandósulása, vagy a konferenciák online megrendezése.

- Láthattuk az elmúlt egy-másfél évben, hogy a járvány egyes hullámai alatt meghozott szigorú korlátozó intézkedések következtében számos európai városban látványosan csökkent egyes kulcsfontosságú légszennyező anyagok koncentrációja. Mindez rámutatott arra, hogy a városok levegőminősége látványosan javítható, például a gépjárműforgalom csökkentésével, vagy a repülőutak drasztikus mérséklésével, de akár a hétköznapi áram- és gázfogyasztási szokásaink újragondolásával, a mindennapi luxusfogyasztásaink felülírásával, valamint hulladéktermelésünk tudatos megreformálásával is – vagyis a korábbi, berögzült szokásaink alapvető megváltoztatásával.

Toldy-Schedel Emil

A különböző problémák – véleményem szerint – ma már mindannyiunk számára egyértelműek. A jó hír az, hogy tehetünk ellenük egyéni szinten is, megtalálhatjuk a mindennapi károsanyag-kibocsátásunk ártalomcsökkentett opcióit, hogy egy tudatosan klímabarát életmódot alakítsunk ki, és ennek következtében egészségesebben és fenntarthatóbban éljünk, valamint megóvjuk a Földünket.

- Milyen területeken tudják az emberek legkönnyebben nélkülözni az égést, égetést mint egy jelentős kibocsátót?

- Az égés, égetés kapcsán elég csak az avar- és zöldhulladék, illetve kerti hulladék égetésére gondolnunk, vagy például arra, hogy ma már a gasztronómia területén is létezik olyan elterjedt és kedvelt technika, mint a szuvidálás vagy épp a konfitálás, és nem feltétlenül szükséges, hogy kérgesre égessünk/grillezzünk egy húst, majd tálaljuk magas minőségű ételként a családi asztalon. Az viszont, hogy a dohányzásnak is van ártalomcsökkentett változata, első pillantásra még talán azok számára sem nyilvánvaló, akik maguk is dohányoznak. Pedig a káros hatások mérséklése itt is rajta van az opciós listán. Amikor valaki rágyújt egy cigarettára, az elégő dohánynövény széntartalmából gáz halmazállapotú szén-dioxid, vagyis üvegházhatású gáz keletkezik. A füstben lévő több ezer vegyi anyag közül 93-ról már biztosan tudjuk, hogy káros vagy potenciálisan káros az az egészségre. Ha valaki leszokik, akkor 100 százalékkal csökkenti a dohányzáshoz kapcsolódó kibocsátást – ez a legradikálisabb módja az ártalomcsökkentésnek. Azoknál az egyéneknél ugyanakkor, akik a függőséget okozó nikotinról nem tudnak leszokni, technológiai megfontolásból jelentős lépés lehet olyan alternatív lehetőségek bemutatása is, amelyek segítségével a környezeti terhelést lényegesen csökkenthetjük.

A károsanyag-kibocsátás csökkenés mértéke és az egészségkárosító hatás mérséklése közötti arány azonban még vizsgálat tárgya. Itt érdemes hozzátenni, hogy nem maga a függőséget okozó anyag, a nikotin összességében a dohányzás legveszélyesebb és károkozóbb része. Valójában az emberek egy részének potenciálisan jó érzést adó anyagot - sajnálatos módon - olyan évszázados eljárásokkal tudják bevinni a szervezetbe, amik számtalan egyéb, életet rövidítő vegyületet is bejuttatnak. A füstmentes technológiák esetében nem történik égés, így a hagyományos dohánytermékekhez képest a közvetlenül a használatuk során keletkező szén-dioxid kibocsátás is jelentősen kevesebb, tehát a füstmentes alternatívák választása mindenképpen előrelépés az ártalomcsökkentés útján a cigarettázás folytatásához képest. A teljes ártalomcsökkentést azonban természetesen csak a leszokás biztosíthatja.

A dohányzás kapcsán, amiről még feltétlen beszélnünk kell, a füstszűrőkben lévő cellulóz-acetát, ami a mikroműanyag-szennyezés egyik forrása, ráadásul korommal, kátránnyal és más szennyezőkkel is terheli a talajt, illetve közvetve a talajvizet is. Bár sok dohányos megfelelően kezeli és helyezi el a dohányzással keletkező csikkeket, így is túl sok hulladék kerül a környezetbe. A szemetelés megszüntetésének leginkább fenntartható módja a megelőzés – legyen szó károsanyag-kibocsátásról vagy hulladékkezelésről. Tehát az a cél, hogy a dohányzók tartózkodjanak attól, hogy a csikkekkel szemeteljenek, és azokat a kommunális hulladékkal együtt megfelelő hulladékgyűjtőkbe gyűjtsék.

- Ön szerint helytálló az a megállapítás, hogy környezetbarát változásokra az embereket főként a pénztárcájukon keresztül lehet rávenni?

- Véleményem szerint elsősorban az edukáció és a tudatosítás a legfontosabb az egészségünk és a környezetünk érdekében meghozott paradigmaváltó életmód kialakítása érdekében – az elmúlt időszakban sajnálatos módon mindannyian tapasztalhattuk, hogy mekkora jelentősége van a kevesebb környezetterheléssel és egészségi ártalommal járó választásoknak, és ha az egyértelmű és valós veszélyeket nem már a bekövetkeztükkor, hanem preventíven kezeljük. Ugyanakkor kétségtelen – és sokan nem feltétlen vannak vele tisztában –, hogy a különböző ártalomcsökkentett alternatívák a költségeinkre is kedvezően hathatnak, hogy csak egyet említsek: magyar modellkísérletek szerint egy komplex energiahatékonyság-növelő programmal akár 50 százalékkal is csökkenthető a fűtésszámla, és – nem mellékesen – ezzel arányosan a környezetterhelés is. De ugyanitt említhető a műanyaghelyettesítő termékek listája: eldobós műanyagtasak helyett textil bevásárlószatyor, egyszer használatos flakon helyett betétdíjas, visszaváltható és többször újratölthető üveg, műanyagpalackos üdítő helyett otthonról hozott kulacs, feltöltve vezetékes ivóvízzel, és a többi. A komposztálásról és az ennek az eljárásnak köszönhető hulladékkezelési költségek csökkentéséről nem is beszélve.

- A kampány célja az évi 10-12 tonna szén-dioxid-kibocsátás 10 tonna alá csökkentése. Ön szerint ez mikorra lehet realitás?

- Talán nem is az az igazán fontos, hogy ez mikorra válhat realitássá, hanem sokkal inkább az, hogy ma Magyarországon havonta nagyjából 1000 kilogramm egy átlagos magyar háztartás széndioxid-kibocsátása. Ez hatalmas szám! Ráadásul ez a mennyiség olyan tételekből tevődik össze, mint a közlekedés, a fűtés, az áramhasználat, a konyha és a vízmelegítés nem megfelelő használata, a légkondicionálás vagy az árnyékolás nem megfelelő alkalmazása, vagy akár a dohányzás, vagyis mind olyanfajta fogyasztásból, aminek létezik kisebb kibocsátással járó alternatívája. A cél és egyben a feladat is az, hogy ezeket az ártalomcsökkentett opciókat megtaláljuk, kialakítsunk egy tudatos és klímabarát életmódot, aminek köszönhetően nekünk is jobb lesz, a jövendő generációk pedig hálásak lesznek érte. A változást pedig nem holnap kell elkezdeni, mert már tegnap is késő lett volna, hanem ma kell megtennünk, ha kezdetben apró lépésekkel, akkor úgy!

- Tudna mondani egy hétköznapi példát arra, hogy mivel lehet aránylag kis áldozattal jelentős kibocsátás-csökkentést elérni?

- Beszélgetésünk apropója egy olyan program, amelyben az ártalomcsökkentés dohányzással kapcsolatos, tehát csak egy, de nagyon lényeges aspektusát emeljük ki, ezért ezt kicsit jobban megvizsgálva a következőket láthatjuk: bár ma már szinte mindenki számára egyértelmű, hogy a dohányzás minden formája káros az egészségre, és számos betegség kialakulásáért felelős, jelenleg is több mint egymilliárd ember dohányzik a Földön, hazánkban több mint kétmillióan és az előrejelzések szerint ez a szám a közeljövőben sem változik számottevően. Nyilvánvalóan a legjobb ártalomcsökkentő megoldás az, ha el sem kezdünk dohányozni, vagy ha mielőbb leszokunk, hiszen hosszú távon így csökkenthetők 100 százalékban a dohányzás ártalmai. Amíg ezt a célt el nem érjük, ami a nikotinnál mint függőséget okozó anyagnál leginkább úgy érhető el, hogy el se kezdjük használni, évtizedes távlatokban kell gondolkodnunk. Így egészségügyi szakemberként azt a széles csoportot akár, aki nem képes, vagy jelenleg erőforrásaival nem szoktatható le teljességgel a dohányzásról, azokat is meg kell szólítanunk, hiszen nekik is muszáj a megelőzés lehetőségeiről információt átadnunk. Részben a potenciálisan kialakuló betegségek elodázása, vagy megelőzése érdekében, részben a dohányzási szokással együtt járó környezetterhelés és társadalomterhelés csökkentése érdekében. Például azzal az egyszerű gesztussal, hogy nem dobják el a csikket, hanem a szemetesbe vagy csikkgyűjtőbe helyezik; vagy olyan füst nélküli technológiát választanak, amely révén nem kerül égéstermék a levegőbe, a talajba és a vizekbe sem. Az égés nélküli technológiák azért is jelentenek előrelépést a hagyományos cigarettákhoz képest, mert ezekkel a technológiákkal különböző mértékben, de csökkenthetők a dohányzás egészségügyi és környezeti ártalmai is.

És folytathatnánk a sort a már szintén tárgyalt közlekedési szokásainkkal vagy épp a környezetterhelési faktorral a hulladéktermelés területén, hiszen minden olyan anyaggal, termékkel, amelynek az igénybevétele során hulladék keletkezik, fölöslegesen terheljük a környezetet. Kutatások szerint a teljes üvegházgáz-mennyiség 3 százalékáért a hulladékaink felelősek – ami más szóval azt jelenti, hogy a hulladékmennyiség csökkentése a klímavédelem egyik legfájdalommentesebb módja, hiszen semmiről nem kell lemondanunk érte, ami igazán fontos a számunkra: elegendő csupán, ha kevesebb szemetet termelünk. Azaz már eleve úgy vásárolunk, hogy kevesebb csomagolási hulladék kerüljön a háztartásunkba; ami mégis bekerül, azt szelektíven gyűjtjük, a zöldhulladékot pedig komposztáljuk. Az ártalomcsökkentési lehetőségek tárháza végtelen, tényleg csak élnünk kellene velük.

- Milyen klímabarát és városzöldítési tervei vannak az egyesületnek?

- A Dobj le 100 kilót! kampány természetesen nem merül ki az egyéni szemléletformálás szándékának sikerességében. Az Egyesület a közeljövőben helyi és közösségi szinten is tenni kíván egy fenntarthatóbb jövő eléréséért különböző együttműködések keretében, e célkitűzéseinkről is örömmel beszámolunk majd, mikor odaértünk, a megvalósítások fázisában.