Fontos hozzátenni, hogy bár a főtanácsnoki indítvány nem kötelezi semmire a legfelsőbb európai jogi fórum döntnökeit, ám a gyakorlatban sokszor pontosan előrejelzi a majdani döntést. (A tárgyalás július 13-án volt Luxembourgban.) Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

A WebMindLicenses Kft. a Magyarország egyik leggazdagabb emberének számító Gattyán - aki a Napi.hu kiadásában megjelenő A 100 leggazdagabb 2015 című kiadvány szerint 90 milliárd forinttal a hatodik a listán -  érdekeltségébe tartozó Docler-csoport egyik tagja. Az üzletember száz százalékos tulajdonában álló cég az erotikus szolgáltatásokat  kínáló livejasmin.com weboldalhoz kapcsolódó know-how-t adott bérbe egy Lalib nevű portugál cégnek.

A NAV egy vizsgálatánál arra a következtetésre jutott, hogy a WebMindLicenses és a Lalib közötti licencszerződés célja a magyar adójogszabályok kijátszása volt, és hogy a know‐how hasznosításához fűződő döntéseket ténylegesen továbbra is Gattyán hozta meg. A NAV ezért hatalmas összegű adókülönbözet (társasági adó, áfa, innovációs járulék és kulturális járulék) és adóbírság megfizetésére kötelezte a WebMindLicenses‐t (az adókülönbözet és a bírságok összesített összege meghaladta a 21,5 milliárd forintot).

A cég a magyar bíróságok előtt vitatja az adóhatóság határozatát, és az eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egy sor kérdést tett fel az Európai Bíróságnak - még 2014. szeptember 8-án. E kérdések többsége arra vonatkozik, hogy az uniós áfa‐irányelv, illetve az uniós alapszabadságok szempontjából hogyan kell megítélni a WebMindLicenses és a Labib közti licencszerződést. A magyar bíróság másrészről azzal kapcsolatban vár iránymutatást, hogy az uniós jog megengedi-e (a hozzáadottérték (héa)- vagy áfa-irányelv), vagy éppen ellenkezőleg, kizárja (az Unió alapjogi chartája), hogy a magyar adóhatóság az eljárása és az adójogi következmények megállapítása során egy párhuzamosan futó büntetőeljárás keretében folytatott titkos adatgyűjtés során beszerzett adatokat használjon fel.

Ezt mondja a főtanácsnok: nem akart áfát csalni

A ma megtett indítványában Melchior Wathelet főtanácsnok rámutatott: az a körülmény, hogy valamely vállalkozás egy olyan másik tagállamban letelepedett vállalkozás szolgáltatásainak igénybevétele mellett dönt, ahol alacsonyabb héa‐kulcsok vannak hatályban, önmagában nem minősül a szolgáltatásnyújtás szabadságával való visszaélésnek. A gazdasági szereplőknek ugyanis joguk van az uniós jogból eredő alapszabadságokat oly módon
gyakorolni, hogy minimalizálják az adóterheiket, feltéve, hogy az érintett szabadság gyakorlására ténylegesen sor kerül valamely gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység végzése céljából.

Visszaélésnek minősül az, ha az uniós jog szabályainak formális betartása mellett valamely ügylet eredménye egy olyan adóelőny megszerzése, amely ellentétes e szabályok céljával. A magyar bíróságnak ezért meg kell vizsgálnia,hogy a jelen ügyben vitatott licencszerződés egy olyan fiktív szerződésnek minősül‐e, amelyet egyedül annak a látszatnak a keltése céljából kötöttek meg, hogy a kérdéses szolgáltatásokat a Labib nyújtja, noha azokat valójában a WebMindLicenses nyújtotta úgy, hogy a Portugáliában való letelepedésnek nem volt valós gazdasági tartalma.

Emellett a főtanácsnok szerint a magyar bíróságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a vitatott
ügylet fő célja adóelőny elérése volt‐e. Itt a főtanácsnok kiemeli: az első licencszerződés megkötésekor (2008 februárjában) az alkalmazandó magyar (20 százalékl) és portugál (16 százalék) héa‐kulcs közötti eltérés mindössze négy százalékpont volt. Ráadásul a kérdéses weboldalhoz kapcsolódó bevételek fele olyan, az EU területén kívül lakó ügyfelektől származik, akik a héa‐irányelv értelmében mentesülnek a héa megfizetése alól, függetlenül attól, hogy a szolgáltatatás nyújtását Magyarországról vagy Portugáliából szervezik.

A magyar bankok sem tudtak hasonlót

A WebMindLicenses állítása szerint a Labib bevonására 2008‐ban a livejasmin.com weboldalhoz kapcsolódó know‐how hasznosításával összefüggésben azért volt szükség, mert a magyarországi bankok vagy nem kínáltak a felnőtt tartalmú szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak az e szolgáltatások ellenértékének beszedését lehetővé tevő bankkártya‐szolgáltatásokat, vagy technikailag nem voltak felkészülve ilyen banki szolgáltatások nyújtására.

Ráadásul akkoriban a Docler‐csoporton belül nem állt rendelkezésre megfelelő kapcsolati hálózat és tudás weboldalak nemzetközi szinten történő üzemeltetésére. A főtanácsnok azt is kiemeli, hogy az a körülmény, hogy a Webmindlicenses ellenőrzést gyakorolhatott a Lalib tevékenysége felett - ideértve azt is, hogy Gattyán György utasításait a portugál cég kivétel nélkül követte -, nem jelenti azt, hogy a Labib ne lett volna ténylegesen
jelen Portugáliában és ne folytatott volna ott tényleges gazdasági tevékenységet. Ahogy ugyanis az a portugál kormány írásbeli észrevételeiből kiderül, a Labib mind az emberi erőforrások, mind pedig a technikai felszereltség terén állandó, megfelelő és önálló struktúrával rendelkezik, és Portugáliában rendszeresen eleget tesz az adófizetési kötelezettségének. Ezzel szemben a magyar adóhatóság szerint a WebMindLicenses alkalmazásában csak egy ügyintéző, nevezetesen Gattyán György, és egy félállású jogtanácsos álltak.

Mindezen körülmények - és feltéve, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság vizsgálata megerősíti a fenti állítások ténybeli alapjainak valóságtartalmát - a főtanácsnok szerint elegendőnek tűnnek annak megcáfolásához, hogy a kérdéses licencszerződés megkötésének fő célja adóelőny megszerzése volt.

Baj van a titkos adatgyűjtéssel is

A magyar hatóságok titkos adatgyűjtésével kapcsolatban a főtanácsnok úgy látja: a magán- és családi élet tiszteletben tartásához, illetve a személyes adatok védelméhez való, az EU alapjogi chartájában deklarált jogoknak a visszaélések, a csalások és az adóelkerülés érdekében történő korlátozásával összefüggésben sérült az arányosság követelménye.

Minderre azokból a körülményekből következtet - amelyek valóságtartalmának vizsgálata a magyar bíróság feladata -, hogy a WebMindLicenses‐től bíró engedély nélkül foglaltak le elektronikus leveleket, valamint, hogy e cégnek nem volt lehetősége sem annak ellenőrzésére, hogy a telefonbeszélgetéseinek lehallgatása egy ilyen engedély alapján történt‐e, sem pedig a kérdéses engedély vitatására. Amennyiben a magyar bíróság ténylegesen megállapítaná a Charta által biztosított említett jogok megsértését, úgy a főtanácsnok szerint nem szabadna figyelembe vennie a jogellenesen megszerzett vagy felhasznált bizonyítékokat.