Pár napja közelítette meg a 100 eurós megawattóránkénti szintet az Európában meghatározó tőzsdei gázár, ami nagyon biztató volt, hisz pár hónapja 350 eurón tetőzött, előidézve az európai energiaválságot.
Azóta örvendetes módon folytatódott az ár szabadesése: tegnap nagy lendülettel átesett a 100 eurós szinten, ma pedig már a 90 euró sem jelentett akadályt: 82 euróig csökkent a januári szállítású gázkontraktus, ezt az árat pedig utoljára érdemben az orosz invázió előtt láthattuk, amikor értelemszerűen nem is voltak még szankciók.
Növekvő kínálat
Különösen jó hír, hogy a későbbi hónapokra szóló lejáratok is hasonló áron forognak, ami azt jelenti, hogy a vevők biztosítottnak tekintik az ellátást (vélhetően a tározók a szokásosnál jóval lassabban ürülnek a tél eddigi részében a lecsökkent fogyasztás miatt). Az eladók ugyanakkor, a köztük döntő részben az amerikai cseppfolyósított (LNG) gáz szállítói, ezt látva biztosítani szeretnék a még mindig igen jelentős profitot, ezért már később határidőkre is hajlandók egyre alacsonyabb áron eladni.
Eközben az amerikai gázár is március óta nem látott alacsony szintre csökkent, az ottani szint átszámítva 20 euró alatt van, így a 80 euró feletti eladás a szállítás és a cseppfolyósítás, valamint visszafejtés költségeivel együtt is remek lehetőség az ottani kitermelőknek, és persze más exportőröknek is (Katar, Kanada).
Kiegyenlítődés, alkalmazkodás
Mindez azt jelenti, hogy a piac gyorsabban alkalmazkodott az orosz gáz kiesése által okozott sokkhoz, mint azt sokan várták. Mindenekelőtt a háborút megtervező és kirobbantó orosz vezetés számolhatott azzal, hogy ha Európa tartósan támogatja Ukrajnát és szankciókat tart fenn Oroszországgal szemben, akkor egyszerűen megvonják tőle a gázt, és a kontinens összeomlik az energiakrízisben.
Nem vették azonban figyelembe, hogy a világ több részén vannak jelentős gázkészletek, és
a magas ár kínálta profitlehetőség ezek gyors kiaknázására, eladására, és a szükséges infrastruktúra megteremtésére ösztönzi a piaci szereplőket, ezáltal a kontinensek közötti árkülönbség egyre inkább arbitrálhatóvá válik, egyre könnyebben mozdul a kiegyenlítődés irányába.
Ugyancsak lényeges tényező, ami már az 1973-74-es olajválságban is látszott: a piacgazdaságok viszonylag gyorsan alkalmazkodnak az ilyen krízisekhez. Visszafogják a fogyasztást, energiatakarékosabb megoldásokat keresnek mind az iparban, mind a lakossági fogyasztás terén, ráadásul egy adott energiahordozó drágulása esetén bizonyos mértékben át lehet térni másikra, és most amúgy is sürgető klímavédelmi okokból a megújuló energiaforrások térnyerése.
Hazai hatás, forintárfolyam
Ahhoz, hogy a jelenlegi krízis tartósan véget érjen, az szükséges, hogy az alacsonyra esett ár ne pattanjon fel újra tartósan, sőt, lehetőség szerint még alacsonyabb szintre kerüljön. Ebben az esetben a hazai közületi fogyasztók számára is csökkenhet a gázár, ami sokat segítene az infláció csökkentésében, és az alacsonyabb importár a fizetési mérleg hiányát is mérsékli.
Az gázár csökkenése mellett még egy jó hír van, ami az említett tényezők hatását segítheti: a forint is tovább erősödik az ünnepek előtt, és immár közvetlenül az eurónkénti 400-as szinten áll, melynek az erős irányba való áttörése további komoly forintfelértékelődés előtt nyitná meg az utat.