A Napi Gazdaság keddi számának cikke

− Mit gondolnak, a pénteki választás mennyiben szól annak, hogy az elmúlt fél évben tagjai voltak annak a tárgyalódelegációnak, amely a decemberi megállapodással végre megteremtette az alapjait a kormányzati párbeszédnek?

Jelasity Radovan: − Azt gondolom, hogy ez is közrejátszott a megválasztásban, s természetesen az is, hogy két, nem kicsi szereplőt képviselünk Wiedner úrral. Személyemben talán az is érv lehetett, hogy a korábbi munkám révén a többi bankvezetőnél komolyabb tapasztalataim voltak a kormányzati kommunikáció terén.

Heinz Wiedner: − Azt gondolom, valóban sokat nyomott a latban a voksolásnál az a tény, hogy komoly szerepet vállaltam a devizahitelesek megsegítését célzó árfolyamgát II. megoldás kidolgozásában és a tárgyalási folyamatban.

− Mennyire értenek egyet azzal, hogy az elmúlt időszakban a bankszövetség sokkal aktívabb, kezdeményezőbb lett a szakmai érdekvédelem terén? Milyen területen szeretnének elérni további javulást a működésben − akár a korábbi külföldi tapasztalatok alapján?

J. R.: − A szövetség valóban sokkal aktívabb szereplője lett a döntéshozatalnak, ám reményeim szerint a jövőben még komolyabb szószólója lehet a szakmánknak. Úgy gondolom, hogy az elmúlt hónapok aktívabb kommunikációja is hozzájárult ahhoz, hogy oldódni látszik az a mesterségesen keltett indulat, mely szerint mindenért a bankárok, a bankok felelősek. Fontos, hogy a politikán túl az emberek felé is nyissunk és ráerősítsünk arra a felismerésre, hogy miért van szüksége, miért hajt hasznot a fejlett gazdaságoknak és a polgároknak, ha jól működik a bankrendszer.

H. W.: − Mindig célravezetőbb, ha közös asztalhoz ülve próbálunk együtt dolgozni a kormányzattal, mint ha csak az "oldalvonalról" kommentáljuk a kabinet terveit és előírásait. Hiszek benne, hogy sokkal gyümölcsözőbb az együttműködésre és megértésre alapuló kapcsolat a kormányzat és a pénzügyi szektor képviselői között − végül is mindkét félnek érdeke a pénzügyi stabilitás megteremtése és a gazdasági növekedés beindítása. Persze abban, hogy ezt hogyan érjük el, komoly eltérések vannak.

Jelasity Radovan az Erste Bank vezérigazgatója

− Érezhető a kormányzati igény arra, hogy új vagy megerősített versenytársak jelenjenek meg a bankpiacon. A biztosítói szakma már megtapasztalta, milyen az, amikor megosztottá válnak a piaci szereplők. Mennyire tartják fontosnak, hogy a bankszövetség a jövőben is egységes maradjon?

J. R.: − A szektor minden szereplőjének tisztában kell lennie azzal, hogy minden változik: arra, akire most mosolyog a "szerencse", a jövőben rájárhat a rúd. Ha ezt felismerjük, bizonyosan találunk olyan közös szervező elveket, amelyek mentén − a banki verseny tisztaságát természetesen maximálisan tiszteletben tartva − ki tudunk állni olyan közös megoldások mellett, amelyeket annak ellenére is fontosnak tart minden hitelintézet, hogy az ő mérlegfőösszegére esetleg nem hoz mindjárt konkrét hasznot. Ami pedig a sajtóban keringő, hitelintézetekkel kapcsolatos terveket illeti: fontos lenne látni az új elképzeléseket dédelgetőknek, hogy hitelt nem tőkéből, hanem betétből tudnak adni a bankok − tehát nem lesz könnyű az elképzeléseket megvalósítani. Főleg mert közben a források elvonását is tervezi a kormányzat − például az állampapírok közvetlen értékesítésének tervével. Félreértés ne essék: az elgondolást, hogy ne a külföldi befektetők kezében legyen az ország adósságállományának a többsége, maximálisan megértem, ám sokkal hatékonyabb (és olcsóbb) elérési módok állnak rendelkezésre a bankok és a biztosítók bevonásával. Hogy csak egy példát mondjak: a lakás-takarékpénztárunk a náluk kezelt vagyont 80 százalékban hosszú állampapírba fekteti − amit a lakosságnál sokkal olcsóbban vásárol meg.

H. W.: − Csak akkor lehet elég erős a bankok hangja, ha egységesen szólalnak meg a pénzügyi szektor egészét érintő kérdésekben − ez ugyanis nem jelenti azt, hogy ne lehetne eltérő a véleményük a részleteket illetően. Azt gondolom, hogy a bankszövetség jó fórum ahhoz, hogy ezen alapkérdésekben megállapodjunk, s ezt követően álláspontunkat a tagbankok és a kormányzati szereplők felé is közvetítsük. A szövetség elnökségének új tagjaként aktív szereplője szeretnénk lenni ennek a folyamatnak.

− A két új szövetségi tag olyan bankból érkezik, amely az elmúlt hónapokban igen sok támadásnak volt kitéve. Nem okozhat ez problémát a munkában?

J. R.: − Nem, sőt ez még további edzést jelentett. Viták persze mindig lesznek, de az Erste volt az, amely eddig a hazai bankok közül például a legtöbb pénzt vonta be külföldről a lakossági hitelezés finanszírozásába − ezért fájt nekünk az átlagosnál is jobban például a végtörlesztés. Ugyanakkor az anyabank a veszteségek pótlására a 2011-ben átutalt 600 millió euróval nemcsak a tavalyi év magyarországi külföldi tőkebefektetéseinek mintegy 20 százalékát adta, hanem egyben bebizonyította, hogy továbbra is kitart a magyar leánycég  finanszírozása mellett.

H. W.: − A Raiffeisen, ahogy a múltban, úgy a jövőben is elkötelezett marad a magyarországi jelenlét mellett − ebben a közelmúlt néhány sérelmezett kormányzati döntése sem ingatott meg minket. Épp ezért nem látok semmilyen okot arra, hogy ne dolgozzam keményen az elnökség tagjaként a jövő − konszenzusosabb − megoldásaiért. Már csak azért is, mert az elmúlt hónapokban − mint már említettük − ennek már születtek kézzelfogható eredményei, ennek nyomán természetesen bízom a hasonló folytatásban.

Heinz Wiedner a Raiffeisen Bank vezérigazgatója