Hiába a fenntarthatóság látszata, továbbra is ömlik a pénz a „zöld” programokat végző egyetemekhez az olajvállalatok zsebéből – írja a CleanTechnika.
Például a Stanford Egyetem egyik fenntarthatóságról szóló programja is a kedvezményezettek közé tartozik. Ez azért érdekes, mert az intézményre egyre nagyobb nyomás nehezedik annak kapcsán, hogy többé ne fogadjon el pénzt olajcégektől. Hiába a több száz korábbi diák és kutató által aláírt kérelem, a pénz továbbra is legálisan és megkötések nélkül érkezik, és az új dékán is megerősítette, hogy továbbra is szívesen fogadják az utalásokat.
John és Ann Doerr befektetők 1,1 milliárd dollárt adományoztak az intézménynek, amely a Stanford Egyetem történetében a legnagyobb magánadomány – és a valaha volt legnagyobb, amelyet környezetvédelmi célokra fordítottak. Úgy tűnik azonban, ez sem volt elég. A Stanford Egyetem korábban azért nem határolódott el a fosszilis tüzelőanyagok használatától, mert attól tartottak, nem kapnak több adományt a továbbiakban.
A Harvard és a George Washington egyetemeken is problémát okoz a fosszilis tüzelőanyagokkal kereskedő cégektől érkező adomány. Úgy tűnik tehát, hogy az olajcégek ezeket az egyetemeket használják fel arra, hogy az ott folytatott „zöld” programokon keresztül fenntarthatóbbnak és kevésbé környezetkárosító képet fessenek a tevékenységükről.
Az óriás olajvállalatoknak továbbra is rengeteg pénze és ezáltal hatalmas befolyása van, amelyet a jövőben fenn kívánnak tartani. Ennek része az is, hogy az egyetemi fenntarthatósági programokba is bevásárolják magukat. A CleanTechnika szerint végső soron a Stanford Egyetem hírneve bánhatja, ha nem raknak rendet a saját portájukon.