A gyerekkorban elszenvedett bántalmazás és a felnőttkori egészségkárosodás, felnőttkori szenvedélybetegség kialakulása közötti szoros összefüggésre, a szenvedélybetegségek megelőzésére hívta fel a figyelmet a Májbetegekért Alapítvány szervezésében a témában megtartott konferencia. A bemutatott kutatások - az első átfogó, amerikai felmérés 1998-ban született 17 ezer fő válaszai összegezve - széles körű érintettségről tanúskodtak, mindössze a válaszadók egyharmada nem számolt be egyetlen gyermekkorban átélt negatív élményről sem, viszont a megkérdezettek több mint fele legalább egy negatív gyermekkori élményről-, egynegyedük több mint kettőről, 6,2  százalékuk pedig négy vagy több negatív gyermekkori tapasztalatáról számolt be.

A  gyerekkori bántalmazások rendszerint halmozottan jelentkeznek, ha egy vizsgálati személy gyermekkorában egy, bármelyik kategóriába tartozó negatív élményt átélt, 87 százalékos valószínűséggel legalább egy másik kategóriába tartozó bántalmazást is elszenvedett. A kutatás szerint minél többféle negatív élmény mutatható ki valakinél gyermekkorában, annál nagyobb eséllyel alakul ki nála felnőttkorára problémás alkohol- és illegális drogfogyasztás, vagy függőség. Fontos eredménye a kutatásoknak, hogy a bántalmazások nem csak halmozódnak, de át is adódnak, szülőről gyermekre, majd az ő gyermekeikre.

Kapcsolódó

A gyerekkori bántalmazás tizedére csökkenti a diploma megszerzésének esélyét

A hazai vizsgálatok első eredményeiről szólva Makara Mihály, a Dél-pesti Centrumkórház orvosa megerősítette, a negatív gyermekkori élmények számának emelkedésével egyenes arányban nőtt az egyedül élők aránya, az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági kísérletet elkövetettek aránya is. A magyar adatok alapján kiderült, hogy a bántalmazástól mentes környezetben élőkhöz képest azok, akik 6 vagy annál több kategóriában éltek át súlyos negatív gyermekkori élményeket, közel harmincszoros eséllyel válnak szenvedélybeteggé. Magyar adat szerint a többszörös (6 vagy annál több negatív gyermekkori élmény) negatív gyermekkori élmény tizedére csökkentik a felsőfokú végzettség megszerzésének esélyét.

Az elszenvedett traumák miatti tanulási és magatartászavarok már az iskoláskorban megjelennek, de jellegzetesen a kamaszkorban csúcsosodnak ki a rizikó-magatartás formák, illetve alakulnak ki a káros szenvedélyek, melyek a betegségekhez és végül a korai halálozáshoz vezetnek. Ilyenformán a gyerekkori bántalmazás a felnőttkori szenvedélyproblémák jelentős rizikótényezőjének tekinthetők azáltal, hogy biológiai, pszichológiai és szociális értelemben egyaránt sérülékennyé teszi az azokat elszenvedő személyeket a későbbi szenvedélyprobléma kialakulására.

A folyamatos bántalmazás agyszöveti károsodást okoz

A folyamatos korai traumatizációnak kitett gyermekek olyan súlyos sérüléseket szenvednek, melyek agyszöveti károsodásokat okoznak. (Itt nem egy nagy traumát elszenvedett csecsemőről, vagy kisgyermekről van szó, hanem olyanokról, akik folyamatos traumatizációnak vannak kitéve elsősorban gondozóik, szüleik által.) Mindezt igazolható volt a súlyos magatartászavarokkal küzdő, antiszociális, drogos és egyéb deviáns gyermekeknél/serdülőknél.

Az esetek töredékére derül csak fény

Óriási a latencia a gyerekkori bántalmazás előfordulásában, becslések szerint 25 fizikai bántalmazásból egyre, 100 szexuális bántalmazásból ötre derül fény, amelyből mindössze egy terelődik jogi útra. Erről Kovács Anna, az Unicef munkatársa beszélt. Ha a bántalmazó környezetet leszűkítjük a szenvedélybeteg családtagra, német adatok szerint minden hatodik gyerek ilyen környezetben él, Magyarországon pedig a legoptimistább becslés szerint is 400 ezer gyerek érintett.

Egyre több kisgyerek jelenik meg korai traumákra utaló súlyos magatartásproblémákkal a pedagógiai szakszolgálatoknál, az élettörténet vizsgálatánál pedig kiderül, hogy már maguk a szülők is bántalmazottak voltak. Terápiás segítséget sokszor inkább a szülőknek kell nyújtani, a gyerekhez való hozzáállásukon kell változtatni ahhoz, hogy a gyerek is terápiás segítséget kaphasson -  tette hozzá K. Németh Margit, a II. kerületi szakszolgálat igazgatója.

Megfelelő terápiával fejleszthető a gyerekek rugalmas megküzdőképessége annak érdekében, hogy a traumák, bántalmazások ne hassanak olyan súlyosan a személyiségükre, és akár szenvedélybeteg szülő mellett is képesek legyenek egészséges felnőtté válni - fejtegette a szakértő. Szerinte az a baj, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem működik hatékonyan, a tagjai nem szívesen jelentik, ha bántalmazásra utaló jelet tapasztalnak, így a gyerek folyamatosan a bántalmazó környezetben maradnak, támogatás nélkül. Pedig megfelelő jelentési fegyelem mellett akár gyors segítséget is kaphatnának - vélte K. Németh Margit.