A közműadóhoz kapcsolódó, a beruházások drasztikus visszafogásával járó forgatókönyv megvalósulásával a kormánynak előbb-utóbb várhatóan meg kell fontolnia az adóteher méltányosabb elosztását, esetleg szelektív mérséklését, ha el akarja kerülni a szolgáltatási színvonal csökkenését - állapítja meg az állítja az Intézet a Demokratikus Alternatíváért elemzése. A közműszolgáltatók által jövőre fizetendő, méterenként 125 forintos adóteher a tervezett beruházások vagy felújítások elmaradását eredményezheti a profitabilitás legalább részleges fenntartása érdekében. Az új teher a másik oldalon (az egyes ágazatokban jellemző önkormányzati tulajdon miatt) jövedelemátcsoportosítást is jelent majd a helyhatóságok és a központi költségvetés között - teszik hozzá az elemzők.

A kormány jövőre 60 milliárd forint többlet bevétellel számol a vezetékadóból az elemzés szerint azonban a reális szám várhatóan valamivel ez alatt maradhat. A bizonytalanság oka, hogy nem pontosan ismert, a közművezetékek mekkora része képez adóalapot, ugyanis kizárólag a közterületek alatt, illetve a közterületeken húzódó hossz tartozik e körbe. A legnagyobb befizetők a villamosenergia-iparban és a távközlés területén működő cégek lesznek, a közműadó nettó árbevételhez viszonyított arányát tekintve a legjobban terhelt szektor a távközlés, a vízszolgáltatás és a szennyvízkezelés lesz, az adózott pozitív nyereségtömeg alapján azonban utóbbi számíthat a legnagyobb teherre az elemzés szerint.

A közműadó és az energiaellátók jövedelemadójának új szolgáltatási területekre kiterjesztése, illetve mértékének emelése a 2013-tól megszűnő ágazati különadók részbeni kiváltását szolgálja - a távközlési és az energiaellátók esetében -, bár a két adónem várhatóan a korábbinál nagyobb terhelést jelent majd a szektornak. Az IDEA elemzői szerint az állami cél a profitszintek meghatározása, ez azonban kiegészül a rezsiköltségek befagyasztásának (illetve csökkentésének) szándékával.

Nem differenciál a vezetékadó

Az elvonás mértékét tekintve a kabinet nem differenciál a nettó árbevétel szerint, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetékadó minden mérettartományban azonos mértékben érinti a cégeket: a közművezetékek hossza jelentősen eltér a fogyasztók számának vagy azok területi koncentrációjának függvényében, a közműadó-törvény azonban ezt az aspektust nem veszi figyelembe. Az anomáliát korrigálhatja, ha a hatóságilag megállapított és jóváhagyott árképletek alapján a szolgáltatási díjakban az indokolt többletköltség érvényesíthető.

Az érintett cégek lehetséges stratégiáit vizsgálva az elemzés megjegyzi, azok válaszolhatnak a korábbi profitszint fenntartása érdekében költségcsökkentő intézkedésekkel - ezen belül a bérköltség, mint az egyik legjelentősebb elem is felmerül. Másik lehetőség az anyagköltségek visszavétele, ami egyet jelenthet a szolgáltatás minőségének romlásával (azaz gyengébb minőségű anyagok beépítésével), illetve speciális eset lehet a beruházások visszafogása. A közműadó azonnal beépül a vállalatok várakozásaiba, növeli a tőkeköltséget, és így megnyújtja a beruházások megtérülési idejét. Az elmaradó beruházások hosszú távon a szolgáltatás minőségét rontják, egyúttal jelentősen megnövelhetik a költségszintet (például a szükségesnél több karbantartásra vagy felújításra adnak okot), illetve csökkentik a profitabilitást. Hosszabb távon változatlan kormányzati hozzáállást feltételezve leginkább csökkenő profitszinttel lehet kalkulálni, mivel a közműhálózat színvonalának drasztikus romlása nem reális opció, különösen a kiterjedt állami tulajdon miatt.

 

Változhatnak a tervek?

A közműadó tételes, így felmerül a kérdés, hogy a jövőben a mindenkori kormányzat szándékozik-e emelni mértékét, akár rendszeresen (például az inflációnak megfelelően), esetleg csak ad hoc módon - fogalmaz az IDEA elemzése. A jelenlegi kabinet a zérushoz közeli nyereséget tekintheti mérvadónak, a túladóztatásnál ugyanakkor lehetőség van az adótételek mérséklésére is, az elemzők szerint ez - némelyik, aránytalanul nagy teherrel sújtott ágazatnál - reális opció lehet.  A jelentős közösségi tulajdonú a víz- és szennyvízágazatban, illetve a távhőszolgáltatásban az adó a bevételnövelés szempontjából improduktív, a gazdálkodás fenntarthatóságát veszélyezteti, mert átcsoportosítást hajt végre a központi kormányzat és a helyi önkormányzati szektor között. Azzal, hogy a kabinet átvállalja az önkormányzatok adósságnak nagy részét, a települések nem szorulnak majd rá például víziközművek üzemeltetéséből származó profitra (keresztfinanszírozásra), a kamatkiadások mérséklődése pedig kompenzálja majd az elvonást.