Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció elnöke volt miniszterelnöki minőségében írt vendégposztot az FT Beyondbrics blogjában. Ebben elismeri, hogy a közvélemény-kutatások szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a kormányzó Fidesz megnyeri az április 6-ai parlamenti választást. Ezenfelül azonban nem sok szívmelengető megjegyzésre számíthat az az angolul tudó jobboldali érzelmű magyar érdeklődő, aki elolvassa az írást.

Orbán, aki a Fideszt nemzetinek, konzervatívnak és kereszténynek tarja, valójában hazájában és Európában is valódi bajkeverővé vált. Sokat elárul a magyar közállapotokról, hogy miközben az Európai Unió vezetői közül sokan bizonytalanok a magyar kormányfő megítélésében, sőt esetenként kifejezetten kritikusak vele szemben, Orbán az egyik legnépszerűbb politikus Magyarországon.

Aki nincs velünk...

Amikor hithű követőit szembesítik a rengeteg konfliktussal, amit a magyar miniszterelnök okozott, azzal védik vezetőjüket, amivel a kereskedő a vak lovat, amelyet rá akar sózni a vevőre. Nem azért megy szegény újra és újra fejjel a falnak, mert vak, hanem azért, mert bátor - idézi Gyurcsány a magyar folklór részét képező történetet.

Ezután feleleveníti a külföldi olvasónak a kétharmados többség birtokában 2010 óta hozott intézkedések sorát, kezdve az ellenzék kihagyásával átírt alkotmánytól a sajtószabadság korlátozásán át a Fideszhez hű vezetők kinevezéséig az államigazgatás kulcspozícióiba.

Az érthetőség kedvéért hoz még egy közszájon forgó összehasonlítást is. A magyarok nem felejtik el, hogy Rákosi Mátyás, az ország sztálinista diktátora azzal a felfogással irányította az országot, amely szerint "aki nincs velünk, az ellenünk van". Utóda, Kádár János erre reagálva fogalmazta meg a saját képletét, amely szerint "aki nincs ellenünk, az velünk van". Orbán ugyan nem nyilvánította ki véleményét ezzel kapcsolatban, ám az ő mantrája szerint "aki nincs velünk, az nincs". Ez mutatkozhat meg abban, hogy nem pusztán a közszolgáktól várják el az országot kormányzó párthoz való hűséget, hanem az utca emberétől is.

A köpönyeg forgatása

Gyurcsány szembe állítja egymással Orbán egykori és mostani önmagát. Amikor miniszterelnökként 2007-ben egy interjúban azt mondta, hogy az orosz Déli Áramlat gázvezeték kiépítése reális lehetőség, miközben a hasonló nyomvonalon futó európai Nabucco projekt inkább csak egy álom, Orbán azzal vádolta, hogy kijátssza az országot az oroszoknak. Ehhez képest - bár diplomatikusabban is fogalmazhatott volna - Gyurcsánynak igaza lett: a Déli Áramlat az Orbán-kormány támogatásával, Magyarországot is érintve épül, míg a Nabucco a klinikai halál állapotában van.

A mai Orbán már nem olyan kényes az orosz befolyással kapcsolatban, mint elődje. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint megállapodása a paksi bővítésről Vlagyimir Putyin orosz államfővel. Gyurcsány elsorolja az ellenzék kifogásait: a projektről szakmai és társadalmi vita nélkül döntött a miniszterelnök, a GDP tíz százalékát elérő orosz hitel felvételével évtizedekre eladósítják az országot, titkosították a megállapodás részleteit, miközben elég lett volna 2020 táján dönteni.

Putyin keze

Ahelyett, hogy a Nyugat felé fordulna az ország, Orbán óriási, nagyon drága gazdasági kísérletezése a Kelet felé fordítja Magyarországot mind a tízmillió lakójával. A kormányfő "bátor" politikája, a szembenállás Brüsszellel, a magánszféra egyes ágazatainak agyonterhelése a különadókkal gazdaságilag meggyengítették, nemzetközileg elszigetelték Magyarországot - kivéve persze Oroszországot.

A jobboldali magyar választók nem törődnek mindezzel. Továbbra is lobogtatják zászlóikat és vezetőjükben inkább látnak prófétát, mint egy hibázó politikust. Ha egy komédiát néznénk csak nevetnénk az egészen, azonban ez nem vígjáték. Orbán Viktor, aki valaha azt kiabálta az oroszoknak, hogy menjenek haza, most Brüsszel ellen folytat "szabadságharcot" - miközben az uniós támogatásokat azért felmarkolja - és Putyin kezéből eszik.