Az „Emerging markets”, azaz feltörekvő piacok kifejezés már Budapesti Értéktőzsde 33 évvel ezelőtti megnyitásakor is létezett, akkor rögtön ebbe a kategóriába került a magyar részvénypiac az egész régióval együtt. Vajon ma is így van ez még, vagy átkerülünk a fejlett piacok közé?

Ma még egyértelműen a feltörekvők közé sorolható, mégpedig leginkább azért, mert nincs az euró bevezetve, így jelentős árfolyamkockázat van, így értelemszerűen ez érvényes a cseh, lengyel és román piacra is. Mindazonáltal még nagyobb a várható növekedés is, mint a fejlett piacokon, ami ugyancsak indokolja a besorolást.

Ha bevezetnénk az eurót, sokkal vonzóbbak lennénk?

Mindenképpen, a befektetőkben erős a beidegződés, hogy ők kemény devizában szeretnék látni a nyereséget, árfolyamkockázat nélkül.

Mennyire tekintik kockázatnak, hogy nálunk kissé unortodox a gazdaságpolitika (különadók, túl sok váratlan változás)?

Ez bárhol a világon első számú kockázatot jelent. Mexikóban például volt egy repülőtér koncessziós szerződés, ahol változtatásokra került sor, de ennek eleve megvolt a lehetősége, nem döbbentette meg a piacot. Ha ad hoc intézkedések befolyásolhatják a profitot, ráadásul túl gyakran, az sokat csökkent a részvények vonzerején.

Térjünk át az ázsiai régióra: hogyan változott a piacok súlyozása a kínai változások kapcsán?

Kína sokkal kockázatosabbá vált geopolitikai és szabályozói értelemben, valamint a lejtmenetben lévő ingatlanpiac miatt (ennek akár 5 év is lehet a kifutása), ugyanakkor Indiát említeném, mint kifejezetten vonzó, nagy növekedési lehetőséggel rendelkező piac, ahol a demográfiai helyzet is optimális.

Hogy állunk a Közel-Kelettel?

A közel-keleti országokban több helyen privatizáció zajlik, így megbízható, ismert, eddig állami tulajdonú cégekbe lehet fektetni. A Covid alatt sok bizonytalan cég jött a piacra világszerte, a közel-keleti IPO-k viszont vonzók, véleményem szerint itt növekedni a fog a régió súlya. A vállalatok mindent megtesznek, hogy megfelelő legyen a transzparencia, a részvényesek elégedettek legyenek, és igen erős a belföldi érdeklődés: sokan részt vesznek a jegyzésekben, nagy tőke mozdul meg.

Ez a privatizációs folyamat hasonlít ahhoz, ami nálunk zajlott a rendszerváltás után?

Az analógia teljesen helytálló, erre jó példa Abu-Dzabi nemzeti olajipari vállalata, amit felosztottak 8 cégre tevékenységi körök mentén (külön műtrágyagyártás, olajfúró berendezések gyártása, vegyipar, szállítás). Így elérték, hogy több vállalat van, és mindig van olyan köztük, amelynek ágazata épp vonzó, így átsúlyozhatnak a részvények között, az ország sosem kerül le a befektetők radarjáról.

Afrika befektetésre ajánlható már?

Afrika ideje még nem jött igazán el: sok ország az IMF lélegeztető gépén van, nem valósultak meg olyan gazdasági reformok, többek között a devizaliberalizáció, amik a befektetők minimális követelményei ahhoz, hogy piacgazdaságnak tekinthessenek egy országot.

Dél-Afrika ettől eltér: az angolszász kultúra kialakított egy fejlettebb modellt, ami ugyan az elmúlt években visszaesett áramellátási problémák, gazdaságpolitikai hibák, exportszerkezet miatt, de most újraindulhat a növekedés, miközben 10 alatti-körüli P/E értékek vannak a tőzsdén, ami vonzó befektetési lehetőséget kínál.