Mélypontra ért az állami lakástámogatás – és még mindig nem a rászoruló embereket célozza. A Habitat for Humanity Magyarország tizenharmadik alkalommal publikálja éves jelentését a magyarországi lakhatás helyzetéről.

A lakhatási szegénység különböző szegmensei által érintett lakosság számát közel egy évtizede 2 és 3 millió fő közé becsülték a hazai kutatók, jelen statisztikai adatok szerint is ugyanennyien vannak. A civilek szerint sajnálatos, hogy a lakhatási szegénység lényegében nem csökkent az elmúlt 10 évben Magyarországon.

A kormány által 2024 októberében bejelentett „gazdaságpolitikai akcióterv” egyik pillére a megfizethető lakhatás lett, a tervezett tíz intézkedés többsége az első információk alapján mégsem a lakásszegénységben élőket célozza, véli a civil szervezet.

Kimondták, hogy válság van

A lakhatási válság fogalma ősszel új elemként jelent meg a kormányzati kommunikációban. Ezt pozitív fordulatnak tartjuk, mert ösztönözheti a kormányt a lakhatási válság jellemzőinek feltárására, a lakhatási szegénység rendszerszintű megoldására – mondta Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója, a 2024-es Lakhatási jelentés 2. fejezetének szerzője. 

Kapcsolódó

Az új Európai Bizottság az első európai megfizethető lakhatásra vonatkozó terv elkészítését tűzte ki célul. Ezt kísérhetné az első magyar megfizethető lakhatásra vonatkozó terv, széles szakmai és társadalmi párbeszédben elkészítve. De további javaslatok is szerepelnek jelentésben. Például az, hogy ha bővülnek az európai uniós lakásügyi források, azok felhasználásával fontos lenne csökkenteni a lakáspolitikai ráfordítások ciklikus ingadozását és növelni a szociálisan célzott lakáskiadások arányát.

Olyan támogatási programok kidolgozására van szükség, amelyek a lakhatási szegénységben élőket célozzák, és az energiaszegénységi szempontokat is figyelembe veszik.

A hazai ingatlanpiac jelentősen megmerevedett: az ország 4 millió ingatlanjának csupán 3,5 százaléka kerül piacra, 0,5 százaléknyi új lakás, ház épül évente. 

Ez azt jelenti, hogy az embereknek nincs pénzük lakást venni, vagy akár bérlőként belépni az ingatlanpiacra. Mindeközben közel 90 ezer olyan háztartás van Magyarországon, amely nem rendelkezik házukon, lakásukon belül vízzel,  fürdőszobával, WC-vel, és alacsony jövedelmi helyzetük miatt ezen a helyzeten önerőből nem tudnak változtatni.

Több, mint egymillióan élnek borzasztó körülmények között

2023-ban  475 ezer háztartás jelezte, hogy az általa lakott, használt ingatlan komoly problémákkal szembesül (pl. a tetőszerkezet beázik, vagy falazata/padlója/alapja nedvesedik, esetleg a nyílászárók vagy a padló rohad), ami az összes háztartás 11,6 százaléka és közel 1,2 millió főt érint.
 
A civil szervezet adatai szerint a lakosság 30 százaléka érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által, ami körülbelül 1 millió háztartást, tehát 2 millió 877 ezer főt jelent – mondta Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa, a 2024-es Lakhatási jelentés 1. fejezetének szerzője. 

A lakhatási szegénységet meghatározó fő indikátorok a következők: a lakhatáshoz való hozzáférés, a lakhatás jogi biztonsága, a lakásminőség, az elhelyezkedés, a megfizethetőség, valamint az energiaszegénység. A lakhatási szegénységnek különböző fokozatai vannak, amelyek nem függetlenek egymástól, sőt, erősíthetik egymás negatív hatásait.

2022-ben a hazai társadalmat nagyságrendileg 4 millió háztartás alkotta, ezek átlagos nagysága 2,32 fő volt, ugyanakkor ezt árnyalja, hogy közel egyharmaduk egyszemélyes háztartás. A háztartások több mint fele 1945 és 2000 között épült önálló családi házban él, közel egymillió háztartás pedig ’45 után épült társasházban, panelben.

A háztartások 8,6 százaléka minősült túlzsúfoltnak 2022-ben, ez a lakosság közel 17 százalékát jelenti. 

Túl magasak a lakhatási költségek is, a lakhatási szegénység által érintett háztartásokban. A hátrányos helyzetű családokban a teljes felhasználható bevétel minimum 40 százalékát lakhatással kapcsolatos költségekre fordítják a családok. 

Javaslatok a lakhatási szegénység csökkentésére

  • Az új, magántulajdonú házak, lakóparkok helyett bérházfejlesztést kell megvalósítani, beleértve ebbe a piaci alapú és közösségi, szociális bérlakások fejlesztését is.
  • Az utóbbi évek – alapvetően bankhiteleken keresztül történő – támogatásai helyett szociálisan célzott támogatásokat kell nyújtani, akár a lakbértámogatást, akár a fenntartást illetően.
  • A lakásbérleti piac kifehérítését szabályozással, regiszterrel, adótámogatással előmozdítani.
  • Az épületek energetikai felújításához minél több hazai és EU-s forrást elérhetővé tenni, ezeket támogatni.