A Napi Gazdaság keddi számának cikke
− Az elmúlt hetekben igen sokan vetették az önök szemére, hogy a bankok csak minimális információt osztanak meg a közvéleménnyel a végtörlesztés kapcsán. Mi ennek az oka?
− A pénzintézetek annak dacára, hogy vitatják a törvény jogszerűségét, megfelelően felkészítették munkatársaikat, hogy kellő szakértelemmel segítsék a végtörleszteni kívánó ügyfeleket. A Magyar Bankszövetség elnöksége emellett úgy határozott, hogy − szemben a politikai megnyilatkozásokkal − a pénzintézetek a popularitást elkerülendő nem a nyilvánossággal, hanem szakmai úton igyekeztek érvelni a törvény kapcsán, amelynek előkészítésébe nem vontak be bennünket. Ennek következtében tűnhet visszafogottnak a bankszövetség kommunikációja − arról ugyanakkor beszámoltunk, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálatát kérjük a törvénnyel kapcsolatban. Beadványunk a múlt héten megérkezett a taláros testülethez.
− Ugyanakkor a takarékszövetkezetek azt jelezték, hogy a maguk részéről nem csatlakoznak a beadványhoz...
− A beadvány súlyát és elfogadottságát mutatja, hogy a devizahitel-állomány több mint 96 százalékát lefedő hitelintézeti kör csatlakozott hozzá.
− A végtörlesztési törvényt viszont immár másodszor kellett módosítani − a kommunikáció szerint azért, mert a bankok igyekeztek kijátszani a szabályokat. Erről mi a véleménye?
− A bankok a törvényben előírt feltételeket pontosan betartották és betartják. Az analógia miatt megjegyzem, hogy néhány hónappal ezelőtt az árfolyamgátas megoldás kidolgozásakor már jeleztük a jogszabályalkotóknak, hogy a klasszikus devizahitelt felvevőket, illetve a szakaszos folyósításban érdekelt ügyfeleket a törvény szellemével ellentétesen kizárja a jogszabály, és mi a szélesebb értelmezés alkalmazásának megteremtésére tettünk javaslatot. Miután a mostani megoldás előtt mindenféle egyeztetés elmaradt, ezen véleményünknek nem volt hol újra teret adni, s így többszörösen módosításra szoruló jogszabály született, de ennek felelőssége, úgy hiszem, nem a miénk.
− Ez a kommunikációs zavar viszont a hírek szerint nem áll fenn a referenciakamathoz kötött hitelezés feltételeinek kialakításáról zajló tárgyalásokon, hiszen ott, úgy tudni, részt vesznek a bankok képviselői. Hol tartanak ez ügyben a tárgyalások?
− Körvonalazódni látszik, hogy a hosszú futamidejű lakossági jelzáloghitelek esetében az átlátható kamatozás alapja a bankközi referenciakamat (BUBOR, LIBOR), melyhez a banki marzs kerül hozzáadásra. Az egyeztetések most zajlanak arról, hogy a forint és a devizák esetében a fenti egyszerű képlet még milyen szempontok szerint és hogyan módosulhat.
− A kamatok megugrását kérik számon a bankokon a hitelkiváltó hitelek esetében is. Miként vélekedik a kartellvádról?
− A bankszövetség áll elébe minden vizsgálatnak. A bankszövetségi munkaforma minden kartelllehetőséget eleve kizár, hiszen ellenőrizhetően a tagság teljességének és nem egyes részcsoportok érdekeinek megvalósítását végzi. Bár lennének nem piaci alapú érvek amellett, hogy miért volt indokolt a bankok kamatemelése − hiszen egy piaci alapon beárazhatatlan intézkedés hatásait nyögi a szektor. Úgy gondolom, a régiós és a nemzetközi események indokolttá teszik a kamatemelést. Látni kell, hogy a makrogazdasági környezet elbizonytalanodásának, de emellett a banki versenynek köszönhetően a nyár elején tapasztalt 6-6,5 százalékos akciós forintbetéti ajánlatok 7,5-8,5 százalékos szintre futottak fel. Márpedig új hitelhez új forrás kell, melyért most többet kell fizetni.
− A politikusi ellenvetések szerint adott a forrás, ott őrzik a pénzintézetek a jegybankban...
− Tisztázzuk, az MNB-ben őrzött banki betétek jelentős része nem a hazai bankok forrása, hanem a deviza-swapügyletek során svájci frankra cserélt forintbetétek fedezeti állománya. A devizacsere-ügyletek során a külföldi (pl. svájci) bankok a frankért forintot kaptak cserébe, ezeket rakták ők (valamely magyar bankon keresztül) az MNB-be, illetve állampapírokba, amelyért forintkamatot kapnak. Az MNB egyébiránt ezt az állományt külön soron, látszólagosan a magyar kereskedelmi bankok állományaként tartja nyilván. A swapügyletek árfolyamsemlegesek, hiszen mindkét fél saját devizáját adja, majd kapja vissza, és az ügyletnek megfelelően a kamatokat elszámolja. A szabályozói környezet minden banktól megköveteli, hogy ne legyen jelentős nyitott devizaügylete, ezt napi jelentéstétellel az MNB is nyomon követi. A bankok nem kaszinózhatnak!
Ami ugyanakkor az elmúlt időszakot illeti: a forint számottevő meggyengülése miatt az új/megújított swapügyletekben a szükséges svájci frankért − a romló árfolyam miatt − több forintot kellett adni. Ez az, ami folyamatosan szívta ki a forintfedezetet a hazai bankokból, s ennek hatására is csökkent a bankszektor likviditása, finanszírozó képessége. A fentiek nyomán mindenki maga döntse el, jó-e a bankoknak, ha számottevően romlik a forint! A svájcifrank-alapú jelzáloghitelek kamata átlagosan 7 százalék, melynek fedeznie kellene az ügylet költségeit. A CHF Libor, az 5-6 százalékos cds-felár, illetve a folyamatosan romló portfólió költségei ebből nem kitermelhetőek.
Az elmondottak ellenére a bankok tulajdonosai eddig kitartottak amellett, hogy magyar leányaikat és magyar ügyfeleiket, s üzleti aktivitásukon keresztül a magyar gazdaságot is segítsék. De látni kell: elérkeztek a teljesítőképesség határára. A bankok ellehetetlenítése mellett nem lehet a gazdasági növekedést megvalósítani.