Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni háborújának kezdete óta szinte minden nap szóba kerül, hogy a Nyugat milyen szankciókkal tudná térdre kényszeríteni az agresszort. Ezek hatása azonban nehezen mérhető külön-külön, rövidtávú sikereket pedig általában nagyon nehéz felmutatni. 

Árnyalja a képet az is, hogy a Kreml nem közöl kereskedelmi statisztikákat, ezért mindenki a sötétben tapogatózik. Bár az előrejelzések 10 és 30 százalék közötti gazdasági visszaesésre számítanak, a szakértők sem tudják pontosan felmérni, jelenleg mekkora csapást mér Oroszországra ez a több mint 10 ezer tételből álló szankciós lajstrom.

Azt sem tudni pontosan, hogy mégis milyen kép alakulhatott ki az orosz lakosság fejében a büntetőintézkedésekről. Sokak szerint a valóságtól elrugaszkodott elvárás, hogy a népharag egyszer csak elsöpri Putyin rezsimét, egyelőre a kutatók sem látják ennek a jeleit.

Nincsen ésszerű alternatívája

A gazdasági szankciókra könnyű rámondani, hogy semmit nem érnek, azonban ezek alternatívái már háborús cselekmények, válaszlépések, amit érthető okokból nem preferál senki, hiszen eszkalációs veszélyeket hordoznak. 

Persze akadnak olyan intézkedések, melyek talán lerövidíthetik a háborút: elemzők szerint a technológiai szankciók például komoly hatást fejtenek ki, a nyugati szoftverek és harci eszközök nélkül az orosz energia-, hadiipar és légiközlekedés néhány éven belül, vagy akár idén is jelentős gondokkal nézhet szembe. 

Ukrajna attól tart, a Nyugat belefáradhat egy elhúzódó háborúba

Többen felhozták azt is, hogy Putyin háborús stratégiájának része lehet a szankciókba vetett hit gyengítése, a Nyugat kifárasztása: ha az infláció hatása beérik, az emberek érzelmileg elfordulhatnak a szankcióktól, miután már a pénztárcájukon is érezni fogják ezek hatásait. Emiatt könnyen széteshet az európai egység, hacsak nem találnak gyógyírt, amivel orvosolhatják az intézkedések negatív hatásait az EU-ra.

A hírek szerint Ukrajnában is érzik, hogy végzetes lehet ez a forgatókönyv: Kijevi tisztviselők attól félnek, hogy a „háborús kifáradás” veszélye alááshatja a nyugati országok eltökéltségét az oroszok visszaszorítására. Volodimir Feszenko, a Penta Center politikai elemzője is rámutatott, a háború minden hónapja ötmilliárd dollárjába kerül Ukrajnának, Moszkva meggyengítéséhez pedig elengedhetetlen, hogy a Nyugat fenntartsa az Oroszországot sújtó gazdasági csapásvihart. 

Persze nem könnyű megmondani, miként lehet ellensúlyozni a szankciós fáradtságot, miután az orosz elnök sem tért jobb belátásra a megtorló intézkedések nyomán. Az energiaszankciók bővítése terén is egyre óvatosabb az Európai Bizottság, nem szeretnék elsietni az újabb korlátozó intézkedések előterjesztését a tagállamokat fenyegető gazdasági következmények miatt. 

Nem vetnek véget a háborúnak, de lerövidíthetik azt 

De mégis mely intézkedések érhetnek célba a gyakorlatban? Lehetséges volna, hogy az EU elérte a lehetőségei határait, és elfogyott a lőszer a Nyugat csodafegyveréből? Tényleg jobban fájnak a szankciók Oroszországnak, mint az EU-nak? – szakértőket kérdeztünk. 

Szép Viktor, a Groningeni Egyetem szankciókutatója lapunknak arról beszélt, hogy a pénzügyi rendszereket érintő intézkedések valóban jelentős hatást érnek el: az orosz tartalékok nagyjából felét befagyasztották, ami mintegy 320 milliárd dolláros kiesést jelent. 

Kiemelte a nemrégiben elfogadott olajembargót is, amely azzal együtt helyez nagy nyomást Moszkvára, hogy Oroszország láthatóan válaszol a Nyugat közös lépéseire. Harmadrészt említette a technológiai szankciókat, amik szerinte középtávon komoly gondot okozhatnak Putyinnak. 

Azonban érdemes elmondani, hogy a szankciók önmagukban nem képesek véget vetni a háborúnak, a legfőbb kérdések jelenleg a harcvonalon dőlnek el.

– állítja a Groningeni Egyetem oktatója. Hozzátette, a szankciók egyik célja, hogy valamilyen időtávlatban lerövidítsék a háborús időszakot. 

Megfordulhat a közhangulat?

Az Eurobarometer friss felmérése szerint az EU polgárainak 80 százaléka támogatja a gazdasági szankciókat, Magyarországon pedig mintegy tízből heten. Szép Viktor lehetségesnek tartja, hogy idővel csökkeni fog a lelkesedés, ugyanakkor ennél bonyolultabbnak is látja a helyzetet: az EU évtizedes viszonylatban szankcionál harmadik államokat – Oroszországot ráadásul a Krím 2014-es annektálása óta –, ezekkel a közvélemény egyáltalán nincs tisztában.

Jelenleg harmincöt rezsimmel szemben alkalmaz szankciókat az EU, harmincnégyről szinte senki nem hallott.

– állapította meg a Groningeni Egyetem kutatója. Hozzáteszi, ennek pusztán az az oka, hogy ezek kormányközi alkuk eredményei, az Európai Parlament nem vesz részt a döntéshozatali eljárásban, valamint az új szankciók bevezetésében sincs szerepe. A Bizottság ugyan nyújthat be javaslatokat, a gyakorlatban kizárólag a tagállami vezetőkből álló Európai Tanács dönt. 

Szerinte fontos kiemelni azt is, hogy a Külügyek Tanácsa az egyetlen uniós formáció, ahol a tagállami külügyminiszterek zárt ajtók mögött beszélnek, a kutatók és újságírók nem férnek hozzá a tárgyalások részleteihez. Egyedül a sajtótájékoztatókra lehet támaszkodni, melyeknél gyakran az figyelhető meg, hogy a tagországok képviselői közül néhányan „hazabeszélnek”: még ha a négy fal között többnyire egyetértés is van a szankciókról, a közvélemény felé másképpen kommunikálhatják az elért eredményeket.

Azt, hogy miként gondolkodnak az emberek a szankciókról, befolyásolni lehet.

Oroszország irányában jelenleg több büntetőintézkedés van érvényben, mint Észak-Koreával és Szíriával szemben összesen, ezt a közvélemény le sem tudja lekövetni. Néhány elemet kiragadnak, jobbára ezekről zajlik a vita, de a teljes képet nagyon nehéz átlátni – állítja Szép Viktor. 

Igenis számít, hogy a kormány miként tálalja

Fideszes képviselők és kormánytagok egyre többet hangoztatják, hogy a szankciók jobban fájnak nekünk, mint Oroszországnak. Pár hete Orbán Viktor magyar miniszterelnök pénzügyi atombombához hasonlította az energiahordozó vásárlásának leállítását, Rétvári Bence pedig a parlamentben levezette, hogy akkor lehetne növelni a tanárok fizetését, ha kevesebb szankció lesz Oroszország ellen.

Ha a kormánypárt elutasítóan mutatja be a szankciókat, azzal negatív irányba tereli ezekről a közgondolkodást.

– állítja Szép Viktor. Hozzáteszi, hogy amikor a kormány megnyilvánul bármilyen kérdésben, a szimpatizánsait jelentősen tudja befolyásolni. Magyarországon ez hatványozottan igaz, hiszen a szavazótáborok szinte mindig rezonálnak azzal, amit a pártvezetők állítanak. Szerinte a kormány kommunikációjának is szerepe van abban, ha az emberek pesszimistábban állnak a szankciókhoz.

A szakértő elmondta azt is, hogy a lépéseket komoly előkészületek előzik meg, melyek során felmérik azokat a szektorokat, melyek Oroszország részéről érzékenyek, de az EU-nak kevésbé. 

Nyilvánvalóan nem lehet olyan szankciós rezsimet készíteni, amely ekkora volumenű, és semmilyen hatással nincs az európai gazdaságra.

Hozzátette, sokszor nehéz elkülöníteni a háború és a gazdasági válaszlépések hatását, az energiaárak például már Ukrajna inváziója előtt is kezdtek emelkedni, korábban is erős infláció volt. Az EU ugyanakkor próbál ezekre gyógyírt találni, részben tagállami kérésekre. A 2014-es szankciós rezsim után például a Bizottság létrehozott egy újraelosztó mechanizmust, mellyel kompenzálták azon szektorokat, melyek hátrányt szenvedtek. 

További szankciókra is van esély

Bár az európai vezetők ünneplik az eddigi legkeményebb szankciós csomagot, a kezdeti egység és lelkesedés apadni látszik, hiszen egyre több a kivétel: a csövön továbbított nyersolajra nem vonatkozik a tilalom, valamint Orbán Viktor vétója nyomán levették az orosz ortodox egyház vezetőjét, Kirill pátriárkát is a feketelistáról. 

A Groningeni Egyetem kutatója szerint van még lehetőség arra, hogy büntessék Oroszországot: EU-s hírforrásokból arra következtet, hogy a nikkel, az alumínium és a titánium importjára lehetnének további szankciók – bár hangsúlyozza azt is, hogy Európa nagyban függ ezektől az orosz nyersanyagoktól is.

Potenciális szankciók lehetnek még a gázszektorban, csak ez sokkal nagyobb falatnak bizonyul, mint az olajembargó, számos tagállamnak okozna nehézséget a leválás.

Vannak még lehetőségek, nem is beszélve arról, hogy az EU elfogadott konkrét személyekkel szembeni beutazási tilalmakat is, valamint befagyasztották az orosz gazdasági elithez tartozó nyugati vagyont. Ezek száma emelkedhet, de a döntésekhez egyhangúságra van szükség. Ez az olajembargónál is feszültséget okozott, azonban a tárgyalások során igyekeznek figyelembe venni a tagállamok aggodalmait, és ezek mentén alakítani a szankciókon – állítja Szép Viktor.

Putyin kelet felé fordulhat

Többször szóba kerül az is, hogy Oroszország máshonnan is képes pótolni a kieső exportbevételeket. Putyin legutóbbi beszédében is említette, hogy szeretnének nyitni más piacok felé. A szankciókutató szerint még vita van arról, hogy Oroszország mennyiben tudja átirányítani az olaj- és gázimportot, melynél legtöbbször Kínát és Indiát említik meg lehetséges partnerként. Utóbbi esetében úgy véli, hogy az olajfinomítóik kapacitása a maximumot kezdi súrolni, ennél fogva nem tudnak annyi olajat felvenni, amennyit szeretnének.

Vlagyimir Putyin orosz elnök, a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon
Vlagyimir Putyin orosz elnök, a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon

Peking részéről pedig bár valóban növekvő akaratot lát az orosz olajhasználatra, ez valójában ütközik a diverzifikációs elképzeléseikkel, miszerint csökkenteni kell az ország energiafüggőségét.

Kína nehéz helyzetbe is hozhatja saját magát, amennyiben megnöveli az importot

– állapította meg a szakértő. Utolsó szempontként azt emelte ki, hogy az infrastruktúra főleg Európa felé adott, kelet irányában kevésbé, ami lassíthatja Putyin terveit – ezeket a vezetékeket még ki kell építeni Kínával és Indiával ahhoz, hogy Oroszország pótolni tudja a kieső bevételeket. 

Hidegháború újratöltve 

A Napi.hu megkérdezte Máthé Rékát, a Navracsics Tibor vezette Európa Stratégia Kutatóintézet (EUSTRAT) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársát is a szankciókról. Ezek hatékonyságával kapcsolatban markánsan szkeptikus állásponton van: hangsúlyozta, a szankciók egyharmada szokott ténylegesen működni a gyakorlatban, és nagyobb esély van arra is, hogy ezek a büntetett vezető – jelen esetben Putyin – támogatottságát növelik. 

Szinte keresni kell azokat a szankciókat a történelem során, amelyek sikeresek voltak.

– mondja Máthé Réka. Kiemelte azt is, hogy a szankciók szinte mindig visszaütnek az azokat bevezető államokra, ezért pedig megnehezíti, hogy az EU fenntarthatóan tudja segíteni Ukrajnát. Szerinte ez nehéz helyzetbe hozza az uniós polgárokat, valamint komoly belpolitikai vitákat szülhet, akár kormányok is belebukhatnak.  

Elkerülhetetlennek látja, hogy a nehezedő gazdasági helyzettel párhuzamosan csökkenjen a szankciók támogatottsága. Ezzel együtt nem gondolja, hogy a szankciós fáradtság lényeges változásokat fog hozni a háború menetében:

Nagyjából egy hidegháborús állapot felé indult el a világ.

– állítja Máthé, valamint kiemeli azt is, hogy a hidegháború körülbelül 40 évig tartott. Ugyanakkor arra nem számít, hogy az orosz-ukrán fegyveres konfliktus évtizedekig fog elhúzódni, a „háborús kifárasztás” viszont Putyin stratégiájának részét képezheti. Ukrajna szerinte addig fog kitartani, amíg a nyugati szövetségesek támogatják szankciókkal, fegyverekkel és humanitárius segítséggel. 

Rezsiféltékenység, törékeny uniós kohézió

Az EUSTRAT szakértője úgy gondolja, Magyarországon a kormány rezsicsökkentése védi a lakosságot, illetve ha Nyugat-Európában is bevezetnének hasonló intézkedéseket, valószínűleg fennmaradna a szankciók támogatása. 

Amellett érvel, hogy a tagállamonként eltérő energiaárak konfliktust okoznak: amíg azt látják, hogy a környező tagállamokban is ugyanolyan nehéz elviselni a szankciókat, addig ki fognak állni az EU-s politika mellett. Viszont amikor például Magyarországon a lakosságot védik a magas energiaáraktól, akkor ez megváltozik, mert azt fogják látni, hogy a magyaroknak nem kell olyan magas energiaárat fizetniük – állítja Máthé Réka. 

Magyarország jeleskedik a menekültek befogadásában és megsegítésében, ez szinte az egyetlen terület, melyben ugyanolyan szolidárisak és támogatók vagyunk, mint az EU többi országa

– véli az EUSTRAT munkatársa. Bár azt is hozzáteszi, hogy a környező országokban szeretne élni a menekültek többsége, ez pedig nyomás alá helyezi ezeket a tagállamokat. Szerinte az EU jól kezelte a humanitárius válságot, viszont úgy látja, ezen túlmenően már nem tudja ténylegesen segíteni Ukrajnát. 

Az NKE kutatója szerint is a következő lépés, ami még fájhat Oroszországnak, az a gázimport tilalma. Azonban ez még nehezebben érintené a tagállamokat: nem gondolja, hogy például Lettország, Szlovákia, Csehország vagy Bulgária olyan könnyen képes lenne lemondani az orosz gázról, ez persze komoly problémákat fog okozni az uniós kohézióban – állapította meg Máthé Réka. 

Kiemelte azt is, hogy a koronavírus-járvány miatt a legtöbb ország kénytelen volt laza monetáris politikát folytatni, ami óhatatlanul is drágulásokhoz vezetett.

Akkor is erős inflációt tapasztalnánk, ha nem lenne háború.

Az NKE kutatója nem biztos abban, hogy a különböző lakossági megszorítások jelentenek megoldást, szerinte ágazati adókkal lehetne valamelyest mérsékelni az inflációt. 

Nem csak a propaganda műve

Máthé Réka nem tudja bátran kijelenteni, hogy a kormány felelős lenne azért, miként ítélik meg a magyarok a szankciókat. Ugyanakkor azt sem állítja, hogy az olyan nyilatkozatok, melyek szerint szankcióstophoz kéne kötni a béremeléseket, nem képesek aláásni ezek támogatottságát. 

Elmondta azt is, szerinte Magyarországon az emberek okkal vélekednek eltérően: aki más nyugati tagállamokban, például Franciaországban vagy Portugáliában lakik, könnyebben tudja támogatni a szankciókat, mert alapból jobb életszínvonalon él. Kevésbé függnek az orosz energiahordozóktól, illetve más területeken sincsenek olyan szoros kapcsolataik Oroszországgal, mint nekünk – állítja az EUSTRAT munkatársa. 

Lengyelország esetében a történelmi tapasztalatok miatt sem tartja csodának, hogy sokkal elszántabbak. Máthé Réka azzal zárta, ha Lengyelországban ad absurdum egy oroszbarát kormány kerülne hatalomra, nem gondolja reálisnak, hogy a közvéleményt kizárólag propagandával tudnák befolyásolni, és a lengyelek bizakodva néznének az orosz birodalmi törekvések felé.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.