A tógazdaságok helyzete katasztrofális - mondta a vg.hu-nak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója.

„A magyar mezőgazdaság legnagyobb vízfelhasználója és vízraktározója a halászat, amely körülbelül 300 millió köbméter vizet képes tározni. Ez a vízmennyiség azonban idén nem állt a rendelkezésünkre” – mondta.

Ahogyan a búzatermelésben, a halászatban is kétfelé szakadt az ország, de itt fordítva, mert ebben az ágazatban a Tiszántúlon kisebb a baj. Ott ugyanis az 1960-as években kialakították a nagy vízellátó rendszereket, amelyekre rákötötték az akkor még intenzív öntözést és halgazdálkodást.

A Dunántúlon völgyzáró gátas rendszereket alakítottak ki, itt a halastavak a szárazság miatt már második éve szenvednek rendkívüli vízhiányban, és kiszáradnak, elpocsolyásodnak.

Fontos a vízszint.

A halastavak most a víztározó kapacitásuk 60 százalékán telítettek. Egy egyméteres átlagmélységű halastóba egy évben hektáronként 15 ezer köbméter víz kellene, aminek körülbelül a fele elpárolog, illetve elszivárog a talajba. Ha a tavakban elegendő víz van, akkor az a talaj vízszintjét is megemeli, és a párolgás sem haszontalanul történik, hiszen jótékony hatással van a mikroklímára, és mérsékli az aszálykárokat.

Már tavaly is hektáronként csaknem 3500 köbméter hiányzott.

Szerinte a legfontosabb feladat az lenne, hogy a vízmegtartó kapacitásunkat növeljük, ehhez pedig ki kell kotorni a meglévő tározókat, tavakat.

Lévai Ferenc szerint el kellene érni, hogy a halászati ágazat szereplőit is a többi mezőgazdasági ágazattal hasonló elbíráslás alá sorolják, és pályázhassanak például a Vidékfejlesztési program forrásaira.