Jádi Németh Andrea, a bpv Jádi Németh Ügyvédi Iroda ügyvezető partnere

Nem is kérdés, hogy a szerencsejátékok szabályozása végtelenül érzékeny terület. Szeretünk játszani, kockáztatni és sajnos nem mindig ismerjük saját határainkat. Ezek az emberi alaptulajdonságaink komplett gazdasági szektorokat tartanak életben, de érthetően mind között a legkritikusabb a szerencsejáték-ipar.

A tét ugyanis óriási. A könnyű és gyors pénzszerzés lehetősége megfelelő és kikényszerített szabályrendszer nélkül a játékszervezők számára vadnyugati viszonyokat eredményez, ehhez a történelem ontja a példákat. A játékosok oldaláról nézve pedig ott áll korunk egyik komoly szenvedélybetegsége, a játékfüggőség.

Emiatt érthető, hogy mára már minden állam megfelelő eszközrendszerrel próbálja biztosítani, hogy a szerencsejátékok szervezését ellenőrizhesse, sőt a szerencsejáték-szervezés játékszabályait is ő határozhassa meg. A megalapozott, átgondolt szabályozás létjogosultsága, szükségessége tehát elvitathatatlan.

Az Európai Bíróság tavaly novemberben az Unibet-ügyben hozott döntése, az azt továbbgondoló magyar kúriai döntés, valamint a napokban megszületett újabb uniós ítélet azonban nem kevesebbet írnak elő, mint a a jelenleg hatályos magyar jog "félretételét". Az indok világos: az állami szabályozás nem lehet önkényes.

Röviden a lényeg és a bíróságok üzenete: ha a magyar állam korlátozni szeretne, akkor korlátozzon jól. Ebből a szempontból pedig mindössze két kérdés merül fel: milyen célból és a hogyan lehet jól korlátozni.

Ami a célt illeti, az európai bíróság valójában mindkét ügyben nagyvonalú volt a magyar állammal szemben. A jogszerű célként elismerhető játékosvédelmi, közrendi, egészségügyi szempontok ugyanis a magyar szerencsejáték-törvény korabeli előterjesztéseiben, háttéranyagaiban említésre is alig-alig kerültek.

Ezzel szemben az "állami bevételek növelése" rendszeresen megjelent, holott az önmagában, mint cél, nem lenne jogszerűen elismerhető. Az Unibet-ügyben az Európai Bíróság mégis elfogadta és elegendőnek tekintette, hogy Magyarország a költségvetési bevételei növelése mellett csak "általánosságban" hivatkozott jogszerű célokra, és ezt az bírósági álláspontot a napokban született uniós döntés is tovább erősítette.

A mondással szemben azonban a cél nem szentesíti az eszközt. A jogszerű cél megvalósítására ugyanis a bíróságok egyöntetű álláspontja szerint csak jogszerű eszközök, korlátozások szolgálhatnak. Az Európai Bíróság novemberi és februári végi ítélete is egyértelműen megállapítja, hogy a jelenleg is hatályos magyar szerencsejáték-szabályok átláthatatlan rendszert eredményeznek, emellett hátrányos megkülönböztetést és eltérő bánásmódot tesznek lehetővé.

Az pedig szinte már csak "hab a tortán", hogy a legmagasabb magyar bírói fórum, a Kúria már közvetlenül az Unibet-döntés nyomán, tavaly novemberben kimondta, hogy újabb uniós döntésre szükség sem lenne, mert "az uniós jog helyes alkalmazása annyira nyilvánvaló, hogy semmilyen ésszerű kétségnek nem enged teret."

A verdikt tehát egyértelmű: Magyarország jogellenesen alakította ki szerencsejáték-piacát. A múltat megváltoztatni nem lehet, a jelent a bírósági döntések várhatóan lezárják, így az egyetlen kérdés, hogy kinek mit hoz a jövő.