Idejekorán el kell kezdeni tudatosan élni, ha valaki harmincvalahány évesen szeretne nyugdíjba menni, és már csak kedvére való dolgokkal foglalkozni, miközben a szükségleteire elegendő pénz folyamatosan rendelkezésére áll. Takács Szabolcs már 8-9 évesen, cseresznyeszüret közben rájött, hogy a pénzért végzett nehéz munkát érdemes minél rövidebb távra tervezni, hogy maradjon idő a lényeges dolgokra is. Pályaválasztását a személyes érdeklődés mellett az elérhető magas jövedelem motiválta, de korán tudatosan csökkenteni kezdte a megélhetéséhez szükséges költségeit is, hogy fizetése minél nagyobb hányadát megtakaríthassa - tudtuk meg a 30-as nyugdíjas blog írójának előadásából.

A 30-as nyugdíjas élethez a lelkierőt is fejleszteni kell a tartós spóroláshoz, a szükségtelen dolgok elengedéséhez, ám ha sikerül az éves megélhetési költség 30-35-szörösét félretenni és megfelelően befektetni, akár 60 évnyi gondtalan élet is várhat ránk, ami alatt akkor, azzal és annyi ideig foglalkozunk, amivel csak akarunk, anélkül, hogy a sárga csekkek kifizetésére koncentrálva güriznénk egy munkahelyen - mondja Takács Szabolcs.

Szemben a mainstreammel

Tévedés azt hinni, hogy valamiféle szenvedős önsanyargatásról van szó, amikor a spórolásról beszélünk, inkább szabadabbá válunk, ha rájövünk, hogy kevés pénzből is lehet boldogan élni - fejtegette az előadó, megjegyezve, hogy ez a szemlélet szembemegy a mainstream gondolkodással.

A gyakorlati megvalósítás kapcsán speciális kiadási naplóról, böjtről beszélt, utóbbi nem az ételmegvonást, hanem olyan dolgokról való 2-3 hónapos lemondást jelenti, amit fontosnak tartunk az életünkben, de csak távoltartásukkal dönthetjük el, hogy valóban azok-e számunkra. Ha kiderül, hogy tartósan majd' megveszünk valaminek a hiányától, visszahozzuk a mindennapjainkba, vagyis valóban nem az önsanyargatás a cél, hanem az hogy rájöjjünk, boldogok vagyunk költséges és felesleges tárgyak, szokások nélkül, nincs igényünk többet költeni -  hangsúlyozta az előadó, aki szerint a nagy tételeken érdemes kezdeni a megtakarítást. Ha az akciós reklámújságok végigböngészésével indítunk, s arra törekszünk, hogy a legolcsóbb tejfölt, vagy zsömlét vegyük megy, elmegy az energiánk, és a megtakarítás minimális lesz. Bátran kísérletezzünk, fogjuk fel a spórolást játékosan, és egyszerre csak egy dolgon változtassunk - mondta útravalóul a minimalista életmódra vágyóknak a spórolásguru.

Mi okoz örömöt?

Az állandó időhiány is terítékre került az egyszerűsítésre törekvők fesztiválján. Tévedés, ha azt hisszük, az visz előre, ha minél több feladatot bezsúfolunk a napjainkba, hiszen a haladás élménye, a lendület az, ami örömet okoz. A minimalista szemlélet jegyében inkább arra törekedjünk, hogy jelöljünk ki minden napra egy fontos teendőt, és ha azzal végzünk, sikeres lesz a napunk - erről Zalaba Krisztián a Minden.Egyes.Nap blog alapítója beszélt előadásában. Mindig emlékeztessük magunkat, hogy amit éppen csinálunk, az a céljaink felé visz-e, így van esélyünk, hogy megteremtsük önmagunk jobb verzióját - mondta az előadó, aki videojátékfüggőből vált sikeres időmenedzserré.

A korlátozott erőforrások az élet egyszerűsítésére ösztönöznének, az önkéntes egyszerűség, a minimalista életmód azonban jelenleg szembemegy a mainstreammel, a fogyasztói társadalommal. Hogy miért, arra magyarázat lehet, hogy még racionális döntéseink sem racionálisak, pontosabban sajátosan racionálisak, miután vagy 180-féle tényező, közte az észlelési állapot, vagy a nyájszellem, torzíthatja őket  - erről Németh Gergely gazdaságpszichológus a Tudatos és racionális döntés illúziója című előadásában beszélt. A fő cél, az élet egyszerűsítése Németh szerint egyelőre azért talál nagyon kevés követőre, mert a többségben nem tudatosult, hogy mindannyian egy zéró összegű játszma részesei vagyunk.

Cicás videók csapdájában

Pontos helyzetfelmérés, hogy lássuk, mire mennyi időt fordítunk, spontaneitás, azaz a túltervezés kerülése és a saját céljaink elérésére dedikált idő a három alapeszköz azoknak, akik a kiutat keresik az állandó rohanás, a "nincs elég időm" és "a hova lett az időm?" csapdájából - tanácsolta Herendi Kata pszichológus, a Slow Budapest mozgalom egyik alapítója. Míg 2007-ben még csaknem 4 óránk jutott egy átlagos napból arra, hogy saját magunkkal, hobbijainkkal, szeretteinkkel foglalkozzunk, mára fél órára csökkent ez az idő, az elméletileg napi 4 órányi "szabad" időnkből ugyanis 3,5 órát elvisz az online jelenlét, benne a Facebook-hírfolyam pörgetése és a macskás videók továbbküldése - sokkolt számokkal a pszichológus a Miért nem tudunk lassítani című előadásában.

A magyarázat az információdömpingtől kezdve a nem tudunk nemet mondani szocializációján, a halogatás szokásán, a lemaradástól való félelmen keresztül az azonnali döntéseket sürgető akciós reklámokig számos tényezőben rejlik, a kiút pedig ezek tudatosításán keresztül vezet. Ugyanakkor túl tudatosnak sem szabad lenni az idővel kapcsolatban - tette hozzá az előadó. Hogy miért is kell erre nagyon odafigyelnünk? "Mert az idő élet" - foglalta össze a lényeget az előadó Michael Ende Momo című regényét idézve. Vagyis amikor időt szánunk valamire, az életünket szánjuk rá, erről pedig könnyen megfeledkezünk - hangsúlyozta Herendi Kata.

Fotó: Shutterstock.