Magyarországon viszonylag nagy mozgástér van az energiafüggőség csökkentésére, de nem azonnal

– Az orosz-ukrán háború idején fontos kérdés, hogy milyen a jelenlegi gázhelyzet Európában?

– A tározók voltak már töltöttebbek, de elérkeztünk a tél végéhez, így idén, hacsak a “medve” el nem zárja a csapot, nem lesz probléma az ellátásban. Viszont az oroszok az eddigi legkomolyabb konfliktushelyzetekben is teljesítették a szerződéseiket, még a krími válság alatt is. Most sem tűnik valószínűnek, hogy ezt meglépik.

Az egyelőre kérdéses, hogy az Ukrajnán keresztül érkező gázvezetékeken nem lesznek megszakítások. Mivel erős mind a két oldalon a dezinformáció, sok ellenőrizhetetlen állítást tesznek a felek, nehéz lesz megítélni, hogy ha gyengül a nyomás egy vezetékben, az az orosz vagy az ukrán fél hibája.

Vlagyimir Putyin orosz elnöknek vannak rezonőrei, mint Szergej Lavrov külügyminiszter, az ő szóvivője Maria Zaharova, vagy Dmitrij Medvegyev volt miniszterelnök, akik kimondhatnak olyan dolgokat, amilyeneket Putyin maga nem. Ők ugyan tettek olyan kijelentéseket, hogy a Nyugatot megbüntetik, vagy akár nukleáris fegyvereket is bevetnek, de mind a kettő egyformán valószerűtlen a jelenlegi helyzetben. Oroszország nem tud évi 100-150 milliárd köbméter gázt máshol eladni, mivel keleti irányba, Kína felé nincsenek bekötve az Európát ellátó gázmezők. Érdemi kiépített kapacitás csak Európa felé van.

Ugyanígy az európai közösség sem tud egyik napról a másikra leválni az orosz gázról. Ha mégis, akkor azt csak - Churchill szavait idézve - vér, veríték és könnyek árán tudnák megtenni.

– A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) egy tízpontos javaslatcsomagot állított össze még 2021 végén azzal kapcsolatban, hogyan tehet lépéseket az Európai Unió az orosz energiafüggőség csökkentésére. Működhet egy ilyen vészforgatókönyv?

– A múlt héten egy szakmai fórumon számoltam be a helyzetről, és az ott tapasztaltak jól mutatják a helyzet komolyságát: a globális LNG-kapacitás és az európai energiaigény között ugyanis három nagyságrendbeli különbség van, tehát ezerszeres a váltó.

De az IEA vészforgatókönyve sok további szempontból is irreális elvárásokat tartalmaz, amelyek szinte teljesíthetetlenek. Ilyen az a javaslat, hogy mindenki vegye két Celsius-fokkal lejjebb a fűtést, de az sem tűnik könnyen megvalósíthatónak, hogy a jelenlegi atomerőművi betáplálást fokozzák. Végső soron pedig azt is felvetik, hogy égessünk több szenet, amely viszont a klímavédelmi tervekkel megy élesen szembe.

– A háború miatt egyáltalán fel lehet most adni ezeket a klímapolitikai döntéseket?

– Van egy mondás: aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél sem jó. Eddig az EU-ban egy “vad” politikai cél az volt, hogy az energiaellátást karbonsemlegessé tegyék. Ennek érdekében olyan erőteljes beavatkozások történtek az országok és az egész EU energiapolitikájában, amelyek már drasztikusnak tekinthetők. 

Németország, az unió legnagyobb gazdasága az intermittens megújuló energiaforrások rendszerbe építését erőltette az elmúlt évtizedben, ami oda vezetett, hogy az egész rendszerben a hibakaszkád valószínűsége két nagyságrenddel megnőtt, mivel jelentős szabályozó eszközök nélkül valósították meg ezt. Így míg a kétezres évek elején a hibakaszkád közelébe kerülés a rendszerben  5-10 volt évente, ma ilyen eseményből 200-300 darab is van. 

Az effajta gyors irányváltás rengeteg problémát okozhat a rendszerben. Az orosz-ukrán háború nem tart örökké, tehát valószínűleg lassabb átmenetre van csak szükség, ha az orosz gázból származó Gigajoule-okat akarjuk elengedni.

Fontos azt is látni, hogy Oroszország és az EU is ugyanazon a bolygón van. Célszerű tartani azt az elképzelést, hogy a gáz még mindig sokkal jobb, mint a barnaszén. A klímaváltozás egyaránt fenyegető mindkét fél számára, és együtt kellene működni ebben a kérdésben.

– Magyarországnak milyen lehetőségei vannak arra, hogy csökkentse az orosz gázfüggőséget? Az import 95 százaléka Oroszországból érkezik, kiváltható ez valahogy?

– A hazai energiaszektorban viszonylag nagy mozgástér van a függőség csökkentésére. Például a városi fűtőművek földgázzal működnek, de vannak olyanok is, amelyek faaprítékot használnak, és létezik már geotermikus hővel működő üzem is. Folytathatók lennének a családiház- és panelszigetelési, energiahatékonysági programok, amelyekkel érdemben csökkenthető a fűtési célú energiafelhasználás.

Egyrészt vannak alternatív útvonalak: idővel kitermelhetővé válnak a Fekete-tenger román gázmezői, de a Krk-szigeten keresztül cseppfolyósított gázt is lehet importálni. A baj az, hogy ezek most azonnal nem jelentenek megoldást, mert egyelőre semmilyen vagy csak kis kapacitáson működnek. 

A másik lehetőség, hogy mivel melegszik az éghajlat – ami csak részben igaz –, elméletileg télen kevesebb gázra lesz szükségünk. A nagy csúcsok, amelyeket a 2008-2009-es teleken tapasztaltunk a gázfogyasztásban, már megismételhetetlennek tűnnek. Azóta a felhasználás 20 százalékkal csökkent a melegebb időjárás miatt. De erre a jövőben azért már nem nagyon érdemes számítani.

– Milyen más energiaforrások használhatók a gáz kiváltására itthon?

– A passzív megoldások és az útvonal diverzifikációja a legfontosabb. Emellett felhasználható még a kiváltásra a biomassza, valamint a geotermikus fűtési rendszerek alkalmazása.

Magyarországon a jelenlegi helyzet nem jelent égető problémát: a csúcstechnológiás gázturbinás erőművek sem működnek teljes kapacitáson, mert a piaci környezet miatt olcsóbb áramot importálni. Tartósan 30 százalék körüli az import aránya, tehát ha ez a változó piaci környezetben fenntartható, akkor inkább máshol jelent majd problémát. 

– Viszonylag jelentős földgázkitermelés van Magyarországon: a hazai fogyasztás 10-12 milliárd köbméter, míg a Mol 1,5-2 milliárd köbméternyi földgázt tudott kitermelni korábban. Az elmúlt évek alacsony piaci árai miatt csökkentették a kitermelést, lehet ezen érdemben fordítani? 

– A Mol Nyrt. ugyan egy stratégiai nagyvállalat, de a részvényesek döntenek a stratégiáról, akik biztosan nem mennek bele olyan megoldásba, amely hosszú távon nem jövedelmező. Emellett fizikailag a Föld mélyén van egy nagyobb gázvagyon, még ha arra egy kitermelési kapacitás rá is van építve, azt felskálázni több hónapig, bizonyos esetben tovább is tarthat. 

Ha tartósan magas marad a földgáz ára, valamint olyan politikai döntés születik, hogy le kell válni az orosz szállítmányokról, akkor erre elvi lehetőség van. De a két elvi feltételnek teljesülnie kell, most egyelőre ezek még nem látszanak.

– Az EU felől érkezik vagy érkezhet ilyen nyomás?

– A földgáz- valamint az olajvásárlásoknak erkölcsi súlya van: az európai ügyletekből származó bevétel gyakorlatilag fedezi az ukrajnai háborúzáshoz szükséges orosz hadi kiadásokat. Ebben a kérdésben is keverednek a pragmatikus és az erkölcsi érvek. 

Az ügyben egyelőre nincs konszenzus. Megosztottak a politikusok, de még a vállalati döntéshozók is óvatosak. Ez földrajzi és történelmi okokra is visszavezethető: ahogy jövünk Párizstól keletre, egyre nagyobb a függőség az orosz gáztól.

Mindemellett elképzelhető, hogy az energiaszektorra kivetett szankciók az uniónak jobban fájnak, mint Oroszországnak.

– Az EU-n belül több szakértő is azt mondta, hogy akár az európai ipar 10-15 százaléka is hónapokra leállhat a háború okozta ellátási zavarok miatt. Sokan ezt egy jó lehetőségnek tartják, hogy az energiaellátást megreformálják, mivel a csökkenő áramigény mellett könnyebb ilyen fejlesztéseket végrehajtani.

– Részben értek egyet ezzel az állítással. Amiatt vagyok pesszimistább, mert a koronavírus-járvány utáni fellendülés gyorsan növelte az energiaigényt. Most van lehetőség sok reform végrehajtására, de nem megy minden egyszerre. Nem tudunk egy csapásra leválni az orosz energiáról, strukturális változásokat végrehajtani, valamint újraindítani a nehézipart. 

Vannak a rendszernek korlátai, tehát ha valamit éppen nem használunk, az majd akkor jelentkezik pluszigényként, amikor visszakapcsoljuk. Egy ilyen helyzetben csak a drágulást erősítené, ha nagy változtatások indulnának el és a majdan szükséges energetikai kapacitások hiányoznak azokhoz. 

– Az IEA vészforgatókönyve, amely szerint akár egy év alatt is lehet harmadára csökkenteni az orosz energiakitettséget, az atomerőművek termelését is növelné. Kiválthatja ez a földgázból származó energiatermelést?

– Érdekes látni, hogy az eddigi démonizált elektronok, amelyek nukleáris termelésből származtak, most jók, mert helyettük az orosz gázt tekintjük démonnak. 

Ugyanígy a paksi bővítésnél is felmerül a kérdés: mi legyen az oroszokkal? Hallani olyan véleményeket is, hogy most helyettük be kellene hívni a franciákat. Miközben itt már bizonyos munkálatok is megkezdődtek, viszonylag előrehaladott fázisnál tart a projekt. 

Mindez kockázatos, ami régiós szintű beszakadást hozhatna, mert összekapcsoltak az energiahálózatok. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy ez a 2 gigawattnyi (GW) termelés kiessen a rendszerből. Ráadásul a meglévő blokkok is elöregedőben vannak, nem biztos, hogy tíz évvel hosszabbítható az üzemidejük.

– A meglévő paksi atomerőmű így is egyre többször áll le műszaki hibák miatt…

– Ezek bár olyan hibák, amelyek nem magas besorolásúak, de kezelni kell őket, így termeléskieséssel járnak. Nem lehet már tovább húzni a bővítési beruházást. 

– Állítólag már járt itt egy francia delegáció megnézni a paksi beruházást.

– Nem hallottam ilyenről, de a jelenlegihez hasonló helyzetben értelmes lépés lenne, ha megvizsgálnák az átvétel lehetőségét. Elképzelhető olyan szankció vagy külső körülmény, amely miatt az oroszok nem tudják végigvinni a beruházást, így kell egy vészforgatókönyv. Kevés vállalat foglalkozik atomerőművek építésével, tehát nagyon más lehetőség nincs, mint a francia cégeket bevonni ebbe.

Ugyanakkor azt sem kell gondolni, hogy ez feltétlenül egy jobb forgatókönyv: sok francia atomerőmű-beruházásnál voltak már gondok, csúszások, utólagos költségemelkedések.

– Finnországban épp az oroszok késnek a ​​Fennovoima erőmű-építési projekt átadásával.

– Az EU-n kívül, Kínában és Fehéroroszországban az oroszok tudták tartani a határidőket. Magyarországon is jelentős késést eredményez, hogy szigorúbb és másfajta szabályozásoknak kell megfelelni. Ráadásul a paksi bővítést politikai vita is kísérte az unióban, ami most kiegészülhet azzal, hogy orosz zászló “lengedezne” ezen az erőművön.

– Elkanyarodva az atomenergiától: egyre több szakértő szerint lenne fontos, hogy a megújuló energiaforrások kiegyensúlyozására bevonják a zöldhidrogént az európai energiaellátásba. Tényleg jelenthet ez megoldást a termelés kiegyensúlyozására, amelyet eddig a földgáz biztosított?

– Előnyös akkor, ha egy rendszerben nagy az intermittens termelők aránya. Magyarországon egyelőre erre nincs nagy szükség, mert a szélenergia-kapacitások kicsik. Pont a szélturbináknál lenne viszont ez fontos, mert míg a naperőművek áramtermelésének lefutása viszonylag jól előrejelezhető, addig a szélenergia nagyobb ugrásokat produkálhat.

A felesleges kapacitásokkal végrehajtott elektrolízis, hidrogéngyártás, ennek tárolása és hagyományos robbanómotorokban való felhasználása jó megoldás lehet. Jelentős infrastrukturális beruházásokat igényel ez a terv, ami a kiszabályozás problémáját kezelhetővé teszi.

De van még valami: egy-egy innováció beépítése a rendszerbe akár 10-15 évig is tarthat. Nem beszélve arról, hogy mindez hatalmas pénzügyi befektetést is igényel, a megtérülések pedig egyelőre papíron mutatnak, ahogy mutatnak, a valóság meg majd ezt igazolja, vagy nem.

A Napi.hu tartalmi együttműködő partnere a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.