A közelmúltban számtalan per indult a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellen azon az alapon, hogy a hivatal által kiadott határozatot nem a döntés meghozatalára jogosult személy, az úgynevezett hatáskör gyakorlója írta alá, hanem a helyettese, és sok esetben az aláírásból a helyettes személye sem volt beazonosítható. E perekben a közigazgatási bíróságok a NAV határozatát rendszerint megsemmisítették és a hivatalt új határozat meghozatalára kötelezték állapította meg Harcos Mihály, a Deloitte Legal Erdős és Társai Ügyvédi Iroda adócsoportjának vezetője.

A NAV határozatok megsemmisítése azért kardinális kérdés az adóhatóság és a vállalkozások számára, mert több bírósági döntés is szól amellett, hogy amennyiben az új határozat meghozatalának időpontjában az adózók adókötelezettsége már elévült, úgy a NAV az új eljárásban már egyáltalán nem hozhat marasztaló határozatot a vállalkozásokkal szemben.

Egyre több az ügy

Az ügyek sokasodó száma és hordereje miatt a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának vezetője kezdeményezett jogegységi eljárást, arra hivatkozással, hogy a bíróságok ítélkezési gyakorlata nem egységes.

Ezen ügyek központi kérdése, hogy egy adminisztrációs hiba az adóhatóság részéről járhat-e azzal a következménnyel, hogy az adóhatóság végérvényesen elesik az adó beszedésétől. A bíróságok eddig szigorú és az adóhatóságokra nézve kedvezőtlen álláspontot képviseltek. A Kúria jogegységi határozata azonban elveszi a kérdés élét, mert a kiadmányozás körében elkövetett hibát nem tekinti semmisségi oknak - vélekedik Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes csoportjának vezetője.

Szintén kommentálta a jogegységi döntést Bajusz Dániel ügyvéd, a Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda munkatársa. Véleménye szerint fellélegezhet az adóhatóság: mégsem minősülnek semmisnek a határozatai a téves aláírás miatt. Lassan már két éve tartja lázban az adóperes ügyvédeket és ügyfeleiket a Kúria gyakorlata, amely az adóhatósági határozatok kiadmányozási hibája miatt tömegesen nyilvánított semmisnek jogerős döntéseket. Mivel a jogszerűtlennek nyilvánított kiadmányozási rend a NAV belső szabályzatán alapult, a probléma rendszerszintűvé izmosodott, és többek között több száz adó-ellenőrzési megállapítás realizálhatóságát kérdőjelezte meg.

Erről szólt a vita

Lényegében arról van szó, hogy ugyan a hatáskör (például a fellebbezések elbírálása) címzettje maga a hatóság (például a NAV Fellebbviteli Igazgatósága), de a hatóság a hatáskörét értelemszerűen magánszemélyeken (Fellebbviteli Igazgatóság igazgatóján) keresztül gyakorolja. A hatáskör gyakorlásának egyik aktusa a döntés meghozatala, aláírása, pecséttel ellátása, azaz összefoglalóan kiadmányozása, melyet az igazgató a belső szabályzatban foglalt helyettesítési rend és elvek mentén átruházhat beosztottjaira. Ennek az átruházásnak a módja kérdőjeleződött meg az adóperekben.

Ezzel kapcsolatban kétféle esetkör merült fel. Az első ügytípusnál - melyet az egyik elsőfokú bíró a "nagyon semmis" jelzővel illetett - a hatáskör gyakorlójának nyomtatott neve, beosztása és pecsétje felett egy olvashatatlan aláírás szerepelt, és a mögé elhelyezett "h" betű jelezte, hogy valaki más, az aláírás alapján beazonosíthatatlan személy helyettesítési jogkörben írta alá a határozatot. A "kicsit semmis" esetkör pedig az volt, hogy bár az első ilyen ítéletek észlelése után az adóhatóság igyekezett korrigálni gyakorlatán és már nyomtatott, olvasható formában is feltüntették a helyettesítő személyét és beosztását, még mindig hiányzott az "hatáskör gyakorlója nevében és megbízásából" fordulat, melyből a kiadmányozás jogszerű átengedése megállapítható lett volna.

A Kúria - és ennek nyomán az elsőfokú bíróságok - számos perben megállapították, hogy mindkét esetkör tiltott hatáskör átruházásnak minősül, mely feltétlen semmiségi ok, és amelyet ráadásul a bíróságok "észleléssel", azaz erre irányuló kereseti kérelem nélkül is, hivatalból állapíthatnak meg. Az ügy tétje nem is elsősorban az volt, hogy a semmis döntést újból meg kellett hoznia a hatóságnak, hiszen ez önmagában legfeljebb az eljárás elhúzódását eredményezte, ami az ügyfeleknek sem volt általában kedvező.

A semmissé nyilvánítás kockázata az adóhatóság számára ott jelentkezett, hogy gyakran elévüléshez közeli időpontban hozta meg döntéseit, és az akár évekig elhúzódó bírósági eljárás végén derült ki, hogy a határozata semmis. Alapesetben a jogerős döntés kézbesítésétől kezdve a bírósági eljárás végéig az elévülés nyugszik, új eljárásra utasítás esetén pedig meg is hosszabbodik, ám ha a határozat semmis, akkor felmerült, hogy egyáltalán kiválthatja-e ezeket a joghatásokat. Mert ha nem, az új jogerős határozat meghozatalának időpontjában az adómegállapításhoz való jog már elévült, az ellenőrzés során feltárt adóhiányt annak valamennyi szankciójával együtt törölni kell. Ilyen értelmű elsőfokú ítélet már született is időközben.

Döbbenetes mértékű kockázattá vált

Így vált, válhatott volna tehát egy laikus számára puszta formalitásnak tűnő aláírási hiba az adóhatóság számára döbbenetes mértékű kockázattá - fogalmazott Bajusz Dániel ügyvéd, a Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda munkatársa. Mivel azonban voltak az ismertetett álláspontot tartalmazótól eltérő bírósági ítéletek is, a Kúria jogegységi tanácsa végül az 1/2019. KMPJE határozatában az előbbi álláspontot felülírta. A határozat szerint a kiadmányozási jog átengedése nem jelenti a hatáskör gyakorlásának átruházását. Ezért a kiadmányozás és/vagy átengedésének hibája, hiányossága nem jelent tiltott hatáskör átruházást.

Tehát az olyan körülmények, mint például az aláíró beazonosíthatatlansága legfeljebb eljárási jogszabálysértésnek minősülnek, amit hivatalból nem is lehet figyelembe venni. Ez az adóhatóság számára kedvező kimenetelt jelent, mert semmisség hiányában az előbb részletezett kockázatok valószínűleg már nem merülhetnek fel, legalábbis a még folyamatban lévő ügyekben és a jövőre nézve - a probléma egyébként is kifutóban volt, mert az adóhatóság az adózók egyre nagyobb részével már elektronikusan kommunikál és a határozatait is elektronikusan kiadmányozza, hitelesíti.

Nincs még vége?

A már véglegesen kimondott semmiségek esetén az esetleges elévülési kockázat kérdése azonban még nyitott, mert az eddigi gyakorlat alapján a NAV a jogegységi határozat miatt nem tud perújítást kezdeményezni. Azaz - a már jelzett elsőfokú ítéletből következően - itt akár még sikerrel is hivatkozhat arra az adózó, hogy a megismételt eljárásban hozott határozat elévült megállapítást tartalmaz, a semmisség miatt - hívta fel a figyelmet Bajusz Dániel. Ugyanakkor a jogegységi határozat azt is tartalmazza, hogy "a semmis döntésnek is van joghatása, az ilyen döntésen alapuló jogok megilletik, kötelezettségek terhelik az érintettet, azok kikényszeríthetők mindaddig, amíg a Közigazgatási eljárási törvény szerinti eljárásban a döntést nem semmisítik meg. A semmis döntés tehát létező, ám érvénytelen aktus, amelyet külön meg kell semmisíteni."

Mivel tehát a határozat létező, átmenetileg joghatás kiváltására is alkalmas és emiatt értelemszerűen peresíthető, továbbá mivel az elévülés nyugvásának joghatását a keresetindítás ténye, az elévülés meghosszabbodásának joghatását pedig a bírósági új eljárásra utasítás ténye (és nem önmagában a határozat meghozatalának ténye) váltja ki, ezért elképzelhető, hogy a bíróságok az elévülési kifogásnak sem fognak a jogegységi határozatot követően már helyt adni. Ebben is azonban a Kúria fogja kimondani végső szót.

Az ügy további érdekessége, és egyben a jogászi hivatás jellegzetessége, hogy a jogegységi határozatból kitűnően a Kúria bekérte az ország két egyetemének véleményét is, a jogi karok pedig eltérő hangsúlyokkal részben eltérő álláspontot alakítottak ki - tette hozzá a szakember.