Nagyberuházásokkal foglalkozó oxfordi közgazdászok megvizsgálták, hogy az olimpiák költségét jellemzően mennyivel lépik túl az előzetesen tervezettnél. Kiderült, hogy 1960 óta minden egyes olimpiánál elszálltak a költségek, téli vagy nyári olimpia esetén egyaránt, ám a nyári olimpiáknál jellemzően sokkal durvábban - idéz a portál.

A legalapvetőbb trükk, amivel a döntéshozók a választóknak otthon megpróbálják eladni az akár katasztrofálisan indokolatlan terheket jelentő olimpiát, hogy háromfelé bontják a költségeket, és csak az egyik szeletéről beszélnek. Az első kategóriába azok a beruházások kerülnek, amiket amúgy is megvalósítanának az olimpiáig, ilyen lehet mondjuk a fonódó villamoshálózat. A második kategória, ami megépülne, de valamikor a jövőben, és ezeket szinte csak előre kell hozni, ilyen lehet mondjuk a négyes metró meghosszabbítása. A harmadik kategória, az maga a 2x2 hét rendezési költsége - utóbbi szinte elenyésző az előbbiekhez képest.

A tapasztalatok szerint úgy szokás átvinni az olimpiai programokat, hogy minden borsos költséget a második kategóriába sorolnak, csak később 2004-2014 közt az összes olimpiát nézve egy esemény átlagosan 8,9 milliárd dollárba (mai árfolyamon több mint 2500 milliárd forintba) került, az út- vasút- reptéri, hotel- és egyéb hasonló infrastrukturális költségeket nem számolva. Magyarország pillanatnyilag azt tervezi, hogy 774 milliárdból, tehát kevesebb mint a harmadából kihozza.

Minden magyarnak 165 ezerbe kerülne az olimpia

Vagyis egy négytagú családnak 660 ezerbe. Csak 10 milliárd, hogy pályázunk. Az új, Agenda 2020 nevű feltételrendszer ugyan érdemben olcsóbbá tehet egy olimpiát, de harmadára-negyedére tervezni a költségeket így is erős. Ahogy az is igaz, hogy az átlagos költségeket jelentősen megdobta két újabb rendezés, a londoni olimpia bevallott óriási ára, vagy a 22 milliárd dollárba (több mint 6200 milliárd forintba) kerülő téli olimpia Szocsiban.
De 1960 óta csak a nyári olimpiák átlagos ára is 5,2 milliárd dollár volt, ami nagyjából a duplája a mi terveinknek - kalkulál az Index.hu.

Az olimpiákon folyamatosan egyre több eseményt kell megrendezni, 1980-ban még feleannyi sportoló volt kétharmadannyi eseményen, mint legutóbb Londonban. Külön nehézség, hogy a rendező országnak vállalnia kell a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) felé, hogy bármennyi költségtúllépést vállalni fog. Ráadásul, mivel az olimpia óriásprojekt, és jó előre kell pályázni, ha közben romlik a világgazdasági helyzet vagy más körülmény romlik erősen, akkor egy olimpia egy egész országot tönkretehet. Különösen kis országoknál fájó ez, hiszen nekik arányaiban nagyobb bukás, ha például mégis majdnem kétszer annyi lesz az olimpia. Ezt legutóbb Görögország példáján láthattuk, ahol az olimpiarendezés igen komolyan hozzájárult az ország gazdasági zuhanórepüléséhez, és felerősítette a válság hatásait. De például Montreal is 30 évig nyögte azokat az adósságokat, amiket az 1976-os olimpia elszállt költségei okoztak.

Átlagosan az eredeti tervek 176 százalékával lett volna érdemesebb egy nyári olimpiánál tervezni 1960 óta. Ez még egy visszafogottabb becslés, ugyanis a kínai adat Pekingről elég valószínű, hogy hamis, ami így torzítja az átlagot. A megaprojektekkel foglalkozó kutatók szerint így az olimpia az a nagy projekttípus, ahol messze a legmagasabb átlagos költségtúllépés jellemző. Ez nem csak a korrupció miatt van így, hanem azért is, mert mindenképp el kell készülni a kezdésre.