Péntek este végre helyreállhat a világ rendje és az utolsó nagy hitelminősítő cég, a Moody's is újra megadhatja a magyar devizaadósságra a befektetésre már ajánló legalacsonyabb - Baa3 - minősítést. A két másik hitelminősítő már korábban visszaadta a befektetési rangot Magyarországnak, így a Moody's lépés inkább szépségtapasz, technikai jelentősége nem igazán van. Ennek ellenére a kormányzat joggal és érhető izgalommal várja a lépést, hisz Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter épp a hitelminősítő várható pozitív lépéshez kapcsolta a letelepedési államkötvények "szüneteltetését" - mintha valódi kapcsolat lenne magyar állam letelepedési üzlete és az államadósság-kezelés között.

A Moody's döntése abból a szempontból is érdekes, hogy Magyarország pontosan ötéves - felesleges - kitérő után tér vissza a befektetésre ajánlott országok körébe, ugyanis a 2011 novemberében vonta meg épp ez a cég elsőként a befektetési ajánlást. A bóvli kategóriát azután már viszonylag gyorsan magkapta az ország a Standard&Poor's-tól és a Fitcth Ratings-től is. A döntés akkor a számtalan unortodox, piacellenes döntés következménye volt, ugyanis szigorúan fundamentális alapon Magyarországnak már a 2008-as hitelválság kitörését követő hetekben el kellett volna veszítenie a befektetési besorolását.

Kapcsolódó

Tíz év kemény munka a sorozatos leminősítésekért

Nem lehet viszont megfeledkezni arról, hogyan került a magyar gazdaság ebbe a helyzetbe: a hitelminősítők a 2008-as válság előtt lassan léptek, akár éves késéssel reagáltak a "valódi" gazdasági folyamatokra.

Első ízben az 1996-os (Bokros-Surányi-féle) megszorítások eredményeként került tartós növekedési pályára a magyar gazdaság, amit a külső konjunktúra is segített. Erre reagálva 1996. december 19-én fordult elő a magyar gazdaságtörténetben, hogy mind a három hitelminősítő befektetésre ajánlotta a magyar devizaadósságot - két évtized múltán erre a szintre térhet most vissza a magyar gazdaság.

A hitelminősítések egészen 2000-ig emelkedtek - amíg a konjunktúra kitartott - majd 2003-től érkeztek az első figyelmeztetések: előbb a kilátások rontásával, majd 2005-től sorjáztak a folyamatos leminősítések.

A hitelminősítők már akkor jelezték, hogy a tartósan magas államháztartási hiány és a magas államadósság veszélyes elegy - ez 2008-ban az adósságválság beütésével valósággá vált, amikor pár nap leforgása alatt a fizetésképtelenség határára sodródott Magyarország.

Még Orbánék is kaptak bizalmat

Ennek ellenére a top-3 minősítő egészen 2011 végéig befektetési kategóriában tartotta az országot, a bizalmat mind a Bajnai-, mind a 2010-ben kezdő Orbán-kormánynak megadták. Ám a türelem 2011 végére elfogyott, alapvetően a kormány sorozatos unortodox gazdaságpolitikai döntései miatt. Egyfelől a kormány bevezette az egykulcsos személyi jövedelemadót, a kieső bevételek pótlásra viszont szektoradók sorát találta ki. Eközben pedig gyorsan fölélték a mintegy 3000 milliárd forintnyi magánpénztári nyugdíj-megtakarítást - míg a pénz elégetése ellenére a magyar gazdaság növekedése visszaesett, a versenyképesség romlott.

Két év unortodox gazdaságpolitika után váltott irányt a kormány és 2012 után kezdődött meg a kiigazítás. A költségvetési egyensúly elérése - a 3 százalékos GDP_arányos maastrichti hiány teljesítése - lett a magyar gazdaságpolitika legfontosabb célja, annak érdekében, hogy Brüsszel ne tudjon jogi akadályokat gördíteni az uniós támogatások maximalizálása elé.

Az államadósság öt év alatt a GDP 6 százalékával mérséklődött, annak ellenére, hogy a 3000 milliárd forintos magánpénztári vagyon a bruttó hazai termék 10 százalékára rúgott - vagyis érdemi csökkentés ezen a területen sem sikerült elérni.

Szerencsés időket élünk

Ahogy a történelemben, úgy a gazdaságpolitikában sincs sok értelme a "mi lett volna, ha" teóriáknak - ám a múlt hibáiból érdemes lehet tanulni.

Az ma már látható, hogy 2010-ben piacbarát üzentetekkel és lépésekkel könnyebben és tartósan növekedési pályára állhatott volna  a magyar gazdaság, ha akkor a kabinet a versenyképességet növelő reformokra és a gazdaságpolitikai hitelesség megőrzésére koncentrált volna. E lépések elmaradtak és ma is hiányoznak - így ma már a versenyképességi mutatókban is jól látszik Magyarország lemaradása és a helyzet különösen regionális összevetésben tragikus. Az államadósságon ugyanis sikerült faragni, lassú csökkenésnek indult, ám radikális fordulatot  nem sikerült elérni.

A GDP változása (százalék)
Előző évhez képest2000-hez képest
2010100,7122,2
2011101,7124,3
201298,4122,3
2013102,1124,9
2014104130
2015103,1134,1
Forrás: KSH

Az államháztartás ugyanakkor ma sokkal jobb helyzetben van, mint öt évvel ezelőtt - ezért is törheti a kormány járulékcsökkentésen a fejét - ,amire azonban várhatóan 2018 januárjáig várni kell.

Azonban hajlamosak megfeledkezni a kormányban arról, hogy a büdzsé kedvező helyzete csak kisebb részben a tartós, hosszú távon is fenntartható intézkedések eredménye. Idén akár nulla is lehet az államháztartási egyenleg, ám ez jórészt az uniós pénzeknek, a termőföld-eladásoknak, valamint az egyszeri társasági adóbevételnek köszönhető. A kormány most erre a mozgástérre építi a járulékcsökkentés tervét. Ha az a megoldás "bejön", akkor az a fogyasztás révén többletnövekedést adhat a magyar gazdaságnak, ám ha nem működik a Münchhausen-effektus, akkor a járulékcsökkentés évi több száz milliárd forintos lyukat üthet a költségvetésen.