A várakozások szerint foglalkoztatási és jövedelmi helyzet javulását akadályozó intézkedések következtében a "bebukó" hitelek teljes szerződésállományon belüli részaránya növekedhet, és ha nem változnak lényegesen a ma fennálló körülmények, úgy a folyamatot az Otthonvédelmi Akcióterv legfeljebb ideiglenesen lassíthatja le. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) alábbi elemzésében sorra veszi a hitelesek helyzetét befolyásoló, árfolyamon túli tényezőket.

Amennyiben igaz az állítás, hogy a családok (deviza)hitelek törlesztésével kapcsolatos fizetési nehézségei leginkább a munkahely elvesztéséből adódnak, akkor a foglalkoztatottság újbóli emelkedése érdemben segíthet a fizetőképesség helyreállításában. Az egyik kereső kiesésével ugyanis a családok nem tudják kigazdálkodni a megnövekedett törlesztőrészleteket, az elve-szett jövedelmet a fogyasztási színvonal csökkentése sem képes ellensúlyozni. Mindez különösen az átlagos vagy az alatti jövedelmi kategóriákba tartozókat érinti.

A devizahitelesek a Széll Kálmán Terv végrehajtásán túl is szembesülnek negatív fejleményekkel: a világgazdasági növekedés a vártnál jobban lassult 2011 közepén, továbbá romlottak a globális növekedési kilátások is. A várható lassulás miatt a büdzsé 2012-ben 100 milliárd forint bevételtől is eleshet, a helyzet addicionális "kezelése" pedig tovább csökkenti a foglalkoztatás bővülésének esélyét.

A makrogazdasági helyzet, illetve az azzal kapcsolatos várakozások mellett a devizaárfolyamok, a hitelkamatok mértéke, valamint a hitelező pénzügyi szervezeteket érintő adóterhek is hatással vannak a törlesztőrészletek mindenkori nagyságára.

A kezelési költség a bankok nyereségességétől is függ. A pénzügyi szervezetek 2010-től fizetendő, nemzetközi összehasonlításban is igen magas különadója (az úgynevezett bankadó) a pénzintézetek nyereségességét csökkenti - jelen állás szerint 2013 végéig. A nyereségesség komoly és hosszú távú csökkenését okozná a szektorban, amennyiben ez a teher jelenlegi formájában 2013 után is fennmaradna. A bankok az adóemelések legalább egy részét a lakosságra hárítják, ami a hitelesek terheiben magasabb kezelési költségként jelenik meg. A bank-adó - különösen, ha 2013 után állandósul - kedvezőtlenül hathat a hitelezési aktivitásra, végső soron pedig a reálgazdaság növekedési ütemét mérsékelheti azzal, hogy a vállalatok csak drágán, vagy egyáltalán nem jutnak elegendő forráshoz.


A foglalkoztatottság növelése nem elégséges

Gáspár Katalin és Varga Zsuzsa tanulmánya egy rögzített makrogazdasági pálya mentén vizsgálta, hogyan alakul a fizetési nehézségekkel szembesülő hitelesek száma a közeljövőben. Az előrejelzés egyik feltételezése az volt, hogy a foglalkoztatás csökkenésének jelentős része 2009-ben és 2010-ben lezajlott, így a következő években a válság miatt munka nélkül maradtak fokozatosan újra belépnek a munkaerőpiacra. A szerzők másik fontos feltevése, hogy a devizaárfolyamok - elsősorban a svájci franké - nem változnak jelentős mértékben a következő években. A feltevések következtében 2011-től a fizetési nehézséggel küzdő, illetve be-dőlt hitellel rendelkező háztartások számának folyamatos csökkenését prognosztizálta a modell.

Az "optimista" forgatókönyv érvényessége azonban kétségessé vált, mivel a frank-forint árfolyam a 2009-2010-es átlaghoz képest jelentősen romlott, illetve várhatóan a foglalkoztatási helyzet prognosztizált javulása is moderáltabb lesz a kiigazítás miatt.

A probléma makacs volta

A pénzintézetek adósvédelmi programjai (átütemezés, átmeneti fizetési könnyítés, stb.) elégtelennek bizonyultak ahhoz, hogy megfordítsák a hátralékos adósok számának emelkedő tendenciáját. Erre utal az is, hogy fokozatosan nőtt azon hitelfelvevők aránya, akik az újratárgyalt szerződések után is késedelembe estek - nemcsak a deviza-, hanem a forinthitelesek között is. A MNB és PSZÁF legfrissebb adatai szerint 2010 közepe óta a helyzet egyértelműen tovább romlott: 2011 második negyedévében a nem teljesítő lakossági hitelek aránya szinte minden hiteltípusnál (forint, deviza, fogyasztási, jelzálog, stb.) jelentősen nőtt az előző év azonos időszakához képest. A bankok várakozásai azt mutatják, hogy az átstrukturált és újra-tárgyalt hitelek aránya akár a duplájára is nőhet 2011 első feléhez képest.

Kedvező világgazdasági fordulat nélkül a Széll Kálmán Terv végrehajtása, valamint a költségvetés kiegyensúlyozását célzó további intézkedések révén várhatóan a korábbi foglalkoztatási prognózisok konszenzusának romlásával kell számolni. Az Otthonvédelmi Akciótervre sem véletlenül volt szükség, ez ugyanis alkalmas lehet arra, hogy 2013-2014-ig megállítsa a bedőlő hitelek számának növekedését. Amennyiben a bankadó a jelenlegi szabályozásnak közel megfelelő mértékben marad fenn, az hosszabb távon rontja a reálgazdasági bővülés esélyeit. A hitelesek fizetési helyzetében 2011 előtt történt fejlemények pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy gyökeres fordulat nem várható a kamatok tartós csökkenése, a foglalkoztatási (egyben jövedelmi) helyzet érezhető javulása, vagy a tömeges hitelfelvételhez kapcsolódó valós társadalmi veszteségek gazdasági szereplők között megosztott "realizálása" nélkül.