Egyelőre csak a Népszabadság múlt heti cikkéből tájékozódhatunk a körvonalazódó, a hazai egészségügyet alapjaiban megváltoztató kancellária-rendszerről, amely egy eddig példa nélkül álló modellt kíván működtetni, s amelynek a jelenleg még teljesen ismeretlen részletei alapvetően meghatározzák az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségét és színvonalát. Arról nem is beszélve, hogy a rendszer előkészítésére alig több mint fél év áll rendelkezésre, miután az új struktúra a tervek szerint 2017 január 1-től indul.

A kiszivárgott kormány-előterjesztés szerint egy-egy kancellár illetve kancellária egy-, másfél millió lakos egészségügyi ellátását szervezheti (azaz a kancelláriák lakosság-száma "véletlenül" megegyezik a jelenlegi nagytérségi egészségügyi ellátási területekkel), és felügyeli a 600 milliárdos szakellátás rájuk jutó részének elköltését is, a kórházak önállósága pedig megszűnik.

Kapcsolódó

Budapest háromfelé szakad?

A kancelláriák, mint területi ellátás-szervező és irányító egységek létrehozása során alapvetően fontos lesz magának a terület kijelölésének a módszere. Ha a kancellária területek valóban a nagytérségi ellátó területeket fogják lefedni, úgy az egészségügyi ellátásban nincs egyezés a közigazgatási területekkel, és például Budapest 3 kancelláriai területre bontódhat - hívták fel lapunk figyelmét egészségügyi szakértők.

Egyelőre nem világos, hogy a kancelláriáknak milyen hatásköre lesz a területükön működő, közfinanszírozásban részesülő, de nem állami (egyházi, önkormányzati, alapítványi intézmények) ellátó egységekre, illetve rendelkeznek e bármilyen hatáskörrel a területi magánintézmények működését illetően.

Tovább terjed az államosítás?

A probléma nagyságát jelzi az állami szerepvállalás szakterületenként eltérő aránya, amely (az egyetemek nélkül) országos átlagban a mentésben 100 százalékos, a krónikus fekvő-beteg ellátásban 86,7 százalékos, az aktív fekvőbeteg ellátásban 75,6 százalékos, de a járóbeteg szakellátásban már csak 60 százalékos, az iskola-egészségügyben pedig csak 8 százalékos. Lehetséges, hogy a kancellária rendszer bevezetése a még önkormányzati fenntartású járó-beteg szakrendelők államosítását teszi szükségessé.

Siker = Megszorítás

Bár a kórházak jogi személyek maradnak, nem lesz önálló költségvetésük, finanszírozásukat az őket irányító kancellária költségvetésén belül fogják kezelni. Az előterjesztés szerint a munkáltatói jogok, a pénzügyi döntések a kancellárokhoz kerülnek, épp úgy, mint a kórházak háttérszolgáltatásainak irányítása: a logisztikáé, a bérszámfejtésé, a karbantartásé. A tervezett rendszer a jelek szerint dominánsan gazdasági és nem szakmai megfontolásokra épül, azaz a kancelláriák egy rossz finanszírozásból adódó költségvetési keretet hivatottak betartani, vagyis ha sikerül nekik, akkor az valójában megszorítás.

A magyar egészségügy ma működő egységei nem összehangolt országos elképzelések, hanem területi, városi és járási szintű fejlesztések alapján jöttek létre. A jelentős területi különbségeket hosszú éveken át az országos csúcsintézetek létrehozásával képzelték kompenzálni az egészségügy felelős vezetői, majd voltak sikertelen kísérletek megyei, regionális és térségi kiegyenlítésekre.

Kiegyenlítődés helyett nőhet az egyenlőtlenség

A mai egészségügyi rendszerben mind a szakmai szerkezetet, mind finanszírozási forrásokat, mind pedig a személyi feltételeket illetően jelentősek a területi eltérések, ami nem jelent mást, minthogy semmi nem garantálja, hogy azonos megbetegedési paraméterek mellett azonos szintű ellátást kapjanak az ország különböző pontjain megjelenő betegek. Ezt a tervezett kancellária-rendszer sem fogja tudni garantálni, helyette teljesen új alapokra kerül a hétköznapi egészségügyi ellátás az országban.

A jelenlegi ellátási szerkezetből fakadóan lesznek olyan kancelláriák, ahol a területen orvosegyetem, vagy országos intézmény működik, és lesznek olyan kancelláriák, ahol ilyen magas szintű egységek nem találhatóak. Azaz egyes kancelláriáknak szervezetten kell fogadni betegeket más kancelláriákból, melyet a pénzügyi kondíciók megállapításánál is figyelembe kell venni, ugyanakkor ezt a betegáramlást szakmailag is folyamatosan monitorozni kell - figyelmeztetnek a lapunknak nyilatkozó szakértők.

A szakértők víziója szerint már a kialakítás pillanatában lesznek "aranykancelláriák", ahol az országos intézeteknek, vagy az egyetemeknek köszönhetően pénz, paripa, fegyver rendelkezésre áll, és "rozsdakancelláriák", ahol nincsenek ilyen kiemelt intézmények, azaz kancelláriánként eltérő mennyiségű és színvonalú szolgáltatásokat érhetnek el a lakosok. Azaz direkt módon, lakosságszám-arányosan meghatározott finanszírozás esetében a "rozsdakancelláriákban" el nem költhető pénz, az "aranykancelláriákon" belül pedig el nem adható szolgáltatás marad vissza.

Ha viszont a "rozsdakancelláriák" szolgáltatásokat vásárolnak az "aranykancelláriáktól", a pénz elkezd az "aranykancelláriák" felé áramlani, még olyan szolgáltatások esetében is, melyek esetleg helyben is megvannak.

A veszteséges ellátások kiradírozódnak a rendszerből

További komoly probléma, hogy a jelenlegi kórházi finanszírozás egyes kórházi tevékenységeket az önköltségi ár alatt, más (általában speciális, néhány szakághoz kötött) tevékenységeket viszont önköltségi ár felett díjaz. Ebből fakadóan a megadott költséghatárokon belül tevékenykedni kívánó "vaskancelláriák" (amelyeknél induláskor egyensúlyban lesz a kapacitás és az igények) vagy arra törekszenek, hogy saját veszteséges tevékenységeiket valahogy finanszírozzák a területi költség-keretből, és csak a maradékból vásároljanak speciális ellátásokat - ennek az összes szakmai és társadalmi következményével - vagy a területi költség keretek egy megszabott részéből speciális szolgáltatásokat vásárolnak az "aranykancelláriáktól", ezzel viszont néhány éven belül veszteséges és nyereséges kancelláriák alakulnak ki, illetve a költséghatékonyságra való törekvés jegyében az alulfinanszírozott kapacitások kiradírozódnak a rendszerből, s egyes területek az adott ellátás nélkül maradnak.

Jön a kétszintű egészségügy?

A szakértők úgy látják, félő, hogy az eddigiekben elvileg egyszintű hazai egészségügyi rendszer az új koncepcióval megindul a kétszintűvé alakulás felé. Az egyik lehetőség szerint az állam maga határozza meg az egy főre jutó ellátási költség-kereteket, mely első eleme az alapellátásokra, második eleme a speciális ellátásokra fordítható összegeket tartalmazza, az alapellátásokat minden kancellária nyújtja, a speciális ellátások pedig az "aranykancelláriákban" koncentrálódnak.

A másik, napjainkban egyre inkább sulykolt "megoldási lehetőség", hogy az állam csak az alapellátást fedezi, a magasabb szintű, kiegészítő ellátások csak egyéni hozzájárulás (direkt vásárlás, vagy kiegészítő biztosítás) esetében férhetőek hozzá.

Erősödhet a hr-krízis

További probléma, az egészségügy Klik rendszer szerinti átalakítása, amelynek ma még fel sem mérhető veszélyei a munkáltatói jogok kancellária szintű kezeléséből fakadnak. Ez azonnal megszünteti azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy valaki főállásban dolgozik az egyik kórházban, mellékállásban pedig - néha igen kedvező módon - eladja szabad munkaerejét egy másik kórháznak.

Ennek most vége, egy kancellárián belül a munkáltató oda vezényli munkavállalóját, ahova csak szükséges, és nyilván nem jár eltérő bér az eltérő munkahelyeken. Mi következik ebből? A kórházak önálló munkáltatói jogkörének megszűnésével számos jelenlegi státusz, rendelés, kórházi ágy fenntartása sem az orvosoknak, sem a munkáltatónak nem lesz érdeke.

A kancellária-rendszer szorosan összefügg a háttérintézmények átszervezésével, az új felállásban, úgy tűnik, funkcionálisan teljesen kiürül a kórházfenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK), de az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az Országos Tisztiorvosi Hivatal (OTH) és a kórházigazgató feladata is a kancellár kezében összpontosul, ez pedig leépítésekhez vezethet. A "kórházadósságok" menedzselése is kérdéseket vet fel, a MÁK és a kancellár szempontjaiból látszólag nullszaldóssá válhat az intézmény, miközben a beszállító hiába vár a számlája kifizetésére.