A 2013-as költségvetésen tátongó lyuk befoltozásához járulhat hozzá - a nemzetgazdasági miniszter által összes bejelentett megszorítás 7,6 százalékának megfelelő - a bankautomatáknál történő készpénzfelvételt terhelő, 30 milliárd forinttal betervezett, 3 ezrelékes tranzakciós illeték. (Érdekességképpen az 1 ezrelékes szinttel a készpénzfelvét, a bankkártyás fizetés és a postai befizetés után korábban összesen 22,8 milliárdos adóbevételt terveztek, ezt növelik meg bő duplájára.) A kormány ezzel több legyet is üthet egy csapásra: a bevételnövelésen túl készpénzforgalom is visszaszorítható, ami - párhuzamosan az elektronikus fizetési módok terjedésével - a gazdaság fehéredésével járhat. Információink szerint a bankok azt szeretnék elérni, hogy a tranzakciós illetéket a bankszámla-kivonaton külön tételként tüntethessék fel. Arra azonban egyelőre nincs válasz, hogy mi lesz az ingyenes készpénzfelvételt lehetővé tévő banki csomagokkal.

Kézenfekvő megoldásnak tűnik a megemelt tranzakciós illeték elkerülésére, pontosabban minimalizálására a bankkártyák vásárlásra történő használata, illetve a számlák átutalással történő kiegyenlítése, hiszen ekkor csak 1 ezrelék az adó, nem pedig 3. Az előbbit ugyanakkor még sok helyen gátolja az, hogy nem elég kiterjedt a bolti bankkártya-elfogadó (pos) terminálok hálózata. Sok üzlettulajdonos egyszerűen nem áll úgy, hogy meg tudná finanszírozni a pos-terminál beállításának, bérlésének és használatának költségét, illetve az is távol tarthat sokakat, hogy a bankkártyás fizetéssel kevésbé van mód a szürke zónában mozogni.

Kapcsolódó

Nem ösztönzik a pos-hálózat fejlesztését

Bár épp ez utóbbi - vagyis a gazdaság fehérítése - is indokolná, hogy az állam valamilyen módon segítse a pos-terminálok térnyerését, nem látszik ilyen szándék kormány részéről. Ironikus módon épp az uniós pályázatoknak nemrég már a miniszterelnök által is bírált hazai bürokráciáján bukik el az a javaslat, amely jelentősen bővíthetné a hazai kereskedők körében a bankkártya-elfogadást. Az MNB javaslata szerint a pénzforgalmi infrastruktúra fejlesztésére EU-s forrásokat is fel lehetne használni.

Amint arról beszámoltunk, a jegybank kezdeményezte, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hirdessen olyan pályázati programot, amelyen a kártyaelfogadással még nem rendelkező kereskedők − akár 100 százalékos támogatás mellett − uniós pénzekből vásárolhatnák meg a pos-készülékeket, illetve az üzemeltetés informatikai költségeihez is támogatást kaphatnának. Az MNB számításai szerint 1,5 milliárd forintos keretből 15-20 ezer készüléket lehetne rövid idő alatt telepíteni, ezzel az elfogadói hálózat legalább 20 százalékkal bővülhetne, illetve komoly lökést kapna a Széchenyi (és később az Erzsébet) kártya elfogadói hálózatának bővítése is. Igaz, a kereskedői hálózat magától is nő - 2012 közepén közel 80 ezer terminált tartott nyilván az MNB az egy évvel korábbi 70,7 ezer után -, az áttöréshez azonban nagyobb lépésekre volna szükség. Az elmaradás az EU-átlaghoz képest látványos: az unióban egymillió lakosra átlagosan 17,6 ezer pos-terminál jut, Magyarországon csak 8,1 ezer. Utóbbiak döntő része ráadásul koncentráltan − a fővárosban, a nagyobb városokban és a Balaton mentén − üzemel.

Miért népszerű a készpénz?

Egy tavaly ősszel publikált jegybanki felmérés szerint a készpénzhasználat magas aránya - ide értve a sárga csekkek használatát is - sokkal inkább a fizetési műveletekkel kapcsolatos régi szokások erős jelenlétére, valamint sok esetben az ügyfelek nem kellő mértékű informáltságára vezethető vissza. Emellett gyakran szerepet játszhat a bizalom hiánya is, ami nem feltétlenül a pénzforgalmi szolgáltatókkal kapcsolatos, sokkal inkább a fizetési műveletben részt vevő harmadik szereplőkhöz, a szolgáltatókhoz és a kereskedőkhöz köthető. Fontos tényező, ami a készpénzigényes fizetési módokat előnyhöz juttatja, hogy ezeknél a költségek nem az ügyfelek oldalán, illetve nem közvetlenül a fizetési tranzakcióhoz kapcsolódva merülnek fel, szemben az elektronikus fizetési módok többségével. Az elektronikus fizetések nagymértékű elterjedését gátló lényeges tényező az is, hogy sok esetben akkor sem lehet készpénzmentes módon fizetni, ha az ügyfeleknek lenne erre igénye.

Az idézett jegybanki javaslat megfelel a készpénzmentes fizetés irányába tett kormányzati törekvéseknek, ráadásul a versenyt is erősítené azzal, hogy a készülékeket közvetlenül a kereskedők szereznék be. A javaslatból azonban a jelek szerint nem lesz semmi. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) ugyanis nem látja biztosíthatónak, hogy a relatíve alacsony támogatási összegért − vagyis a 70−100 ezer forintos eszközök beszerzéséért − a potenciális pályázók tömegesen vállalnák a pályázathoz kapcsolódó adminisztrációs kötelezettségeket − közölte a tárca korábban a Napi Gazdasággal.

Az NFM szerint jelentős tétel lenne emellett az egy pályázatra vetített, a befogadáshoz, értékeléshez, elszámolásokhoz és ellenőrzésekhez kapcsolódó lebonyolítási költség. Ezek a minisztérium szerint összességében meghaladnák a várható támogatási összeget, vagyis a 1,5 milliárd forint támogatás összesen több mint 3 milliárd forint költséggel jutna el az érintettekhez.

Szakértők szerint azonban ebben az esetben teljesen indokolatlan a túlzott bürokrácia, hiszen a pos-terminált csak kártyás fizetésre lehet felhasználni, így az ellenőrzésre nincs szükség. Egyesek szerint a támogatás igényléséhez bőven elegendő lenne, ha a kereskedő egy elfogadó banktól származó szándéknyilatkozatot csatolna a szerződéshez, a támogatási összeget pedig ezután automatikusan megkaphatnák a szerződött szállítók.

Felvesszük a készpénzt és elköltjük

A jegybank első féléves adatai szerint kismértékben nőtt a készpénzfelvételi tranzakciók száma az egy évvel korábbihoz képest - 62,1 millióra -, de az átlagosan kivett összeg szintén emelkedett, 48,6 ezer forintról 49,3 ezerre. Bankkártyával kétszer ilyen gyakran, összesen 122,7 millió alkalommal fizettek honfitársaink, ami több mint 13 százalékos növekedést jelent 2011 azonos időszakához képest. Az egy vásárlásra eső átlagos összeg viszont csak hajszállal nőtt és továbbra sem éri el a 7,6 ezer forintot.

A Magyar Nemzeti Bank egy tavalyi tanulmánya szerint az elektronikus fizetési módok intenzívebb használata évi 103 milliárd forintnyi, azaz a GDP mintegy 0,4 százalékát kitevő társadalmi megtakarítást tenne lehetővé. (Ebben természetesen a cégek közötti utalások ösztönzése is benne foglaltatik, amire a kormány már tett is lépéseket, a készpénzes tranzakciók másfél millió forintos limitálásával.) Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a társadalmi költség nem "tiszta" pénz, hanem azt tükrözi, hogy a társadalom egésze számára mennyibe "kerül" a vizsgált fizetési mód előállítása és igénybevétele. A társadalmi költség számításánál így figyelmen kívül hagyták azokat a díjakat, amelyeket a fizetési lánc szereplői a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódóan egymásnak fizetnek a fizetési láncon belül.