Szerkesztőségünk álláspontja szerint a tervezett reklámadó - tekintettel annak a média által befizetett adókhoz viszonyított mértékére, a legnagyobb teherviselők körére, valamint arra, hogy a várható összeg államháztartási szempontból nem jelentős tétel és azt a költségvetés helyzete nem indokolja - nem más, mint a sajtó rövid pórázra fogására tett állami kísérlet. Az így megkurtított bevételek ugyanis az eddigieknél is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák a kiadókat és szerkesztőségeket a politikai és az üzleti nyomásgyakorlással szemben, így a sajtószabadság további csökkenésével lehet számolni.

A Napi.hu gyorsbecslése szerint 2013-ban a hazai média összesen 15-20 milliárd forint adót és járulékot fizetett be a költségvetésbe. Számításaink szerint a reklámadó ezen felül további 10-15 milliárd forint terhet jelentene a szektor számára. Ennek jelentős hányadát az az RTL Klub fizetné, amelynek fő konkurense, a TV2 nemrég került az egyesek szerint a kormánnyal szimpatizáló befektetőkhöz.

Hány gyerek ér egy stadiont?

Lázár János azon érvére, hogy a bevételt teljes egészében gyermekekre, konkrétan iskolafejlesztésre, oktatási intézmények korszerűsítésére, bővítésére költené majd a kabinet, csak annyit tudunk mondani, hogy az ezek szerint a gyermekeknél fontosabb stadionfejlesztésre plusz adók nélkül is könnyen össze tudtak gereblyézni közel 60 milliárd forintot az idei büdzsében.

A magyarországi média sajtószabadság-szempontból már most sincs fényes helyzetben, egyik nemzetközi összehasonlítás sem sorolja a magyar sajtót a teljesen szabadok közé - inkább Dél-Amerikával, a Balkánnal és a jobb helyzetben lévő volt szovjet tagköztársaságokkal focizunk egy csapatban.

Lehet még lejjebb

A Freedom House 2014-es jelentése szerint Magyarországon a sajtó részben szabad, csakúgy, mint Olaszországban, Görögországban, a volt jugoszláv tagállamokban, Romániában és Bulgáriában, vagy - Európán kívül - Mongóliában, Indiában, Dél-Amerika legnagyobb részén. Ez másfelől azt jelenti, hogy a volt szocialista blokk EU-tagországainak többségében - a magyar helyzettel ellentétben - szabad a sajtó, hazánk pedig Benin és Kelet-Timor között helyezkedik el.

Sereghajtók között

Gyakorlatilag ugyanez olvasható ki a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Frontiéres, RSF) nevű szervezet 2014-es jelentéséből is. E szerint Magyarország a 64. helyen áll a sajtószabadság terén a 180-as listán, vagyis egy év alatt 7, két év alatt pedig 24 hellyel kerültünk lejjebb. Ezzel hazánkban és Görögországban romlott a leginkább a helyzet Európában. A jelentés kiemelte, hogy Görögországban gyakran válnak erőszak áldozatává újságírók, Magyarországgal kapcsolatban pedig azt írták, hogy Orbán Viktor "háttérbe szorította az európai normákat", illetve külön megemlítették a Klubrádió és a Médiatanács ügyét.

Bírálják a reklámadó-tervet

Az RSF a tervezett reklámadót is bírálta amellett, hogy szót emelt az Origo főszerkesztőjének - hivatalosan - közös megegyezéssel történt távozása kapcsán is. A szervezet szintén úgy látja, hogy a kormány a tervezett adóval nyomás alá akarja helyezni a kritikus médiumokat.

E listán is megelőz minket a legtöbb EU-tagállam: a már említett Görogország mellett a sereghajtó Bulgária a kivétel. Az RSF térképén ezzel együtt éppúgy a "figyelemre méltó problémákat" jelző narancssárgával jelölik Magyarországot, mint Görögországot és Bulgáriát, illetve a volt jugoszláv tagállamokat, Mongóliával, Dél-Amerika legnagyobb részével, valamint Grúziával és Kirgizisztánnal együtt.

Nő a nyomás

Ezek a helyzetjelentések nagyjából egybevágnak a Mérték Médiaelemző Műhely munkájával, amelynek készítői szintén azt állapították meg, hogy nőtt az öncenzúra a médiában - idézte korábban az Index a tanulmányt. A kutatás során a lakosság az adható 10 pontból a közepesnél rosszabbra értékelte a sajtószabadság helyzetét, az adható 10 pontból a közepesnél rosszabbra, 4,6 pontra értékelte a sajtószabadság helyzetét, pont úgy, mint egy évvel ezelőtt. Az 1200 fős reprezentatív minta válaszai alapján az eltelt egy évben sem a sajtószabadság, sem a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás mértékének percepciója nem változott.

A médiavállalkozások vezetői ezzel szemben úgy vélték, hogy pozitív irányban mozdult el a sajtószabadság kérdése. A kutatásban részt vevő 46 cégvezető a sajtószabadság állapotát inkább jónak (6,2) értékelte, 2012-ben ez az index még 5,4 pontos volt. De míg 2012-ben 37 százalékuk ítélte meg úgy, hogy a magyarországi médiában akkora a politikai nyomásgyakorlás, hogy az már korlátozza a sajtószabadságot, addig 2013-ban csak 26 százalék volt ez az arány.

Az újságírók viszont majdnem minden kérdésben rosszabbnak látták a helyzetet, mint 2012-ben. A Mérték kérdéssorára válaszoló 192, jobb- és baloldali sajtóban dolgozó újságíró a sajtószabadságot a tízes skálán 4,3 pontra értékelte, miközben ez egy évvel korábban 4,8 pont volt. Az újságírók véleménye szerint a gazdasági nyomásgyakorlás mértéke (33 százalék) mellett emelkedett a politikai nyomásgyakorlás mértéke is, 15 százalékponttal. 2013-ban már 48 százalékra nőtt azok aránya, akik olyan erősnek vélték a politikai nyomást, hogy az már korlátozza a sajtószabadság érvényesülését.