A nemzetközi versenyképességi mutatók a magyar üzleti környezet romlását mutatják az elmúlt 10 évben. Mára Magyarország elvesztette vezető helyét a visegrádi négyek (V4) között, sőt, míg Magyarország 2004-ig a V4-ek között a legversenyképesebb volt a World Economic Forum által készített Globális Versenyképességi Riport (GCR) és az IMD versenyképesség évkönyve (World Competitiveness Yearbook - WCY) szerint, 2009-re sereghajtóvá vált.

Továbbá Magyarország 2013-ban csak a 10. preferált befektetési célpont volt a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) felmérésében szereplő 20 kelet-közép-európai ország között, míg a V4 többi tagja a lista élén szerepelt - derül ki az Európai Bizottság nemrégiben kiadott, Magyarországról szóló részletes makrogazdasági elemzéséből, amelyben nemzetközi versenyképességi indexek alapján mutat rá a magyar gazdaság erősségeire és gyengeségeire.

A Világban Doing Business felmérése szerint, ami a legnagyobb mértékben romlott, az a hitelhez jutás (kérdés, hogy a növekedési hitelprogram ezen mennyiben tud majd javítani - a szerk.), de Magyarország a legrosszabbak között van a befektetők védelme és az adófizetés terén is. A versenyképességben bekövetkezett romlás magyarázatot adhat arra is, hogy a 2000-es évek eleje óta Magyarország miért nem képes jelentős mennyiségű friss külföldi működőtőkét bevonzani a V4 többi tagjával szemben.

Mik Magyarország erősségei?

Az Európai Bizottság által szerdán kiadott Magyarország gazdaságának részletes makroelemzésében hazánk fő erősségei között említi, hogy a Világbank Doing Business ranglistája (DBR) alapján a válság előtt a magyar gazdaság jó pozícióban volt, amely leginkább a Magyarországot vonzó befektetési célponttá tevő, az üzleti szabályozásokban bekövetkezett reformoknak volt köszönhető. Ezek az intézkedések könnyebbé tették például a tulajdonjogok regisztrációját, mérsékelték az építési engedélyek körüli bürokratikus akadályokat, és könnyítették a cégalapítást. A válság óta az üzleti környezetben tapasztalt romlás ellenére még mindig az erősségek közé tartozik például a cégalapítás, ami a V4-ek között a leggyorsabb és a második legolcsóbb, továbbá Magyarország világviszonylatban a 15. helyen áll abban a rangsorban, amely a szerződések betartatását méri.

A bizottság elemzése szerint a Magyary és az Egyszerű állam nevezetű programok a szabályozási területen vezettek be további egyszerűsítéseket, amelyek szintén Magyarország erősségei között szerepelnek. Ugyanakkor az elemzés megjegyzi az OECD 2013-as termékpiaci szabályozásokról készült elemzése alapján, hogy regionális összehasonlításban a vállalatokra nehezedő adminisztratív terhek továbbra is meglehetősen nagyok.

Az erősségek között említik még a magyarországi infrastruktúrát, ami a második legjobb a régióban, a szélessávú internet-lefedettség pedig jóval a regionális átlag felett van. Konkrétabban: az úthálózat minősége Magyarországon a legjobb a régióban (ezt a bizottsági jelentés a World Economic Forum Globális Versenyképességi Riportjára (GCR) és a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) elemzései alapján mondja), az egy főre eső vezetékes internetelőfizetések száma pedig több mint háromszorosára emelkedett az elmúlt 6 évben.

Mindehhez jön még hozzá pozitívumként a 2011-es új Munka törvénykönyvének elfogadásával életbe lépett változások, amelyek a munkaerő-piaci felxibilitás növelésére irányultak. A GCR alapján ezzel a régió legflexibilisebb munkaerőpiacává vált a magyar. Ennek ellenére azonban a GCR azt is megállapítja, hogy 2011 óta a munkaerőpiaci flexibilitás megítélése ismét romlott, ami főleg a munkavállalók és munkáltatók közötti együttműködés csökkenésének, valamint a bérek meghatározásánál tapasztalt nagyobb rugalmatlanságnak tudható be.

Forrás: WEF, GCR, Európai Bizottság
Kép: A nagyobbn képért kattintson!

Mi áll a romló trend mögött?

A bizottsági elemzés a romló trendek mögötti folyamatok között említi a pénzügyi közvetítői rendszer rossz működését, amelyet a DBR és a GCR mutatói egymást kiegészítve erősítenek meg, illetve adnak magyarázatot az elhúzódó hitelezési válságra. A DBR szerint Magyarország erre vonatkozó besorolása főleg azért szerény, mert nincs egységes nyilvános, hitelfelvevőkre vonatkozó adatbázis. A bizottság saját, európai kkv-król szóló elemzése alapján megjegyzi, hogy 2008 óta romlik a finanszírozási helyzet és a magyar pénzpiac még mindig rosszabbul teljesít az EU-átlagnál. A GCR szerint a pénzpiac fejlődése 2006 óta folyamatosan romlik a kockázati tőkéhez való korlátozott hozzáférés miatt.

Forrás: GCR, DBR, Európai Bizottság

A magyar pénzpiaci helyzet romlása folytatódott, sőt, még néha fel is gyorsult az elmúlt három évben. A bizottsági elemzés rámutat, hogy a kockázati tőkéhez való hozzáférést a nemzetközi pénzügyi válság keményen érintette, aminek következtében - a GCR adatai alapján - Magyarország régiós szinten a legjobban teljesítőből a legrosszabbá vált e téren. (Utóbbival kapcsolatban ugyanakkor az Európai Bizottság elemzése azt is megjegyzi, hogy az e témában rendelkezésre álló, különböző statisztikák ellentmondóak. Az Európai Bizottság 2013-as egyik elemzése azt mutatta, hogy jelentős javulás mutatkozott e téren 2011-ben a megelőző évhez képest, miután a jelentősen az EU-átlag alatti szintről kissé átlag fölé lendült a mutató. Ez főként a 2010 decemberétől elindított, az EU által finanszírozott Jeremie programok célzott allokációjának tudható be.)

Forrás: GCR, DBR, Európai Bizottság

 

Az alacsony szintű befektetői védelem szintén a romló trendek egyik oka, amely a szabályozói kiszámíthatatlansággal és a magas adókkal magyarázható. A GCR a magyar adórendszer negatív hatását emeli ki: csak 13 olyan adórendszer létezik a felmérésben szereplő országok között, amely kevesebb ösztönzést  tartalmaz a befektetésekre.

Ezen kívül a második leggyakrabban említett akadály a vállalkozások vitelében a bizonytalan szabályozási környezet. A BDR szerint pedig Magyarországnak van az egyik leggyengébb keretrendszere a befektetők védelmére, miután ezen a téren egyetlen reformot sem hajtottak végre a vizsgált időszakban.

A romló folyamatok okairól szóló elemzésben a GCR intézményrendszerre vonatkozó alindexe azt mutatja, hogy a versenyképességben történt visszaesés főleg 2009-2010-ben történt, és ez leginkább a szabályozási környezethez kapcsolódó alindexek romlásában látszik. Ennek következtében Magyarország a GCR alapján jelenleg az EU tagállamok között az utolsó negyedben van az állami szabályozások miatti terhek (25.), a szabályozások megtámadásának jogi keretének hatékonysága (27.) és a törvényalkotás átláthatósága (27.) terén. A jelentés megjegyzi, hogy az elmúlt két évben az utóbbi jelentősen romlott. A jogi stabilitás és a gazdasági környezet kiszámíthatatlanságát a német kereskedelmi kamara felmérése is a magyar gazdaság fő gyengeségeként említi - jegyzi meg a bizottság elemzése.

A verseny korlátai

A romló folyamatok mögöttes okai között említi az elemzés a néhány szolgáltató szektorban bevezetett korlátozásokat (a beszállítók számának csökkentése, új résztvevők belépésének kizárása). Az OECD termékpiaci szabályozásokat vizsgáló indikátora (PMR) szerint Magyarországon a szolgáltatószektorban az elmúlt 10 évben jelentősen növekedtek a korlátozások, szemben a V4-ek többi tagjánál tapasztalt folyamatokkal, a belépési jogi korlátok pedig messze a legnagyobbak lettek a régióban. (Például plázastop, távfűtés szabályozása, hulladékfeldolgozás, ételutalványok, dohánykereskedelem, patikatörvény).

A hatósági ármeghatározás szintén versenykorlátozó hatású. Az OECD PMR mutatója szerint a hatóságilag szabályozott árak terén jelentős erőfeszítések 2008-ig látszódtak, utána Magyarországon teljesen, Csehországban kisebb mértékben fordult meg a trend - olvasható az elemzésben.

Mindezek következtében az elmúlt években a szolgáltatóiparban jelentősek visszaestek a beruházások. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, az a hálózati infrastruktúra romlásához fog vezetni, amelynek negatív tovagyűrűző hatása lehet más szektorokra is - figyelmeztet a bizottság elemzése, amely azt is hozzáteszi, hogy ezek a szabályozások nemcsak a szektorok közötti forrásallokációt torzítják, de minden vállalat számára növeli az üzemeltetési költségeket is.

Nem látszanak a reformok az adórendszeren

Az adózás terén véghezvitt jelentős reformok ellenére, az ország értékelésének összképe mégis enyhe romlást mutat és a magyar a legrosszabban teljesítő adórendszer maradt a V4-ek között. Az e téren tett korábbi előrelépések ellenére adófizetés szempontjából Magyarország még mindig a 3. legbonyolultabb országnak számít az EU-ban a DBR szerint. Ez főként annak a következménye, hogy a kormány számos szektorspecifikus adót vezetett be például a telekom-, a pénzügyi- és az energiaágazatot megsarcolva.

Forrás: WB, DBR, Európai Bizottság

A bizottság elemzés ezen túl megjegyzi, hogy a DUIHK szerint az adórendszer bonyolultsága a vállalkozás egyik legnagyobb korlátja. Ráadásul Magyarország a DBR számításai szerint a teljes társasági adóterhet tekintve jelentősen az OECD és a regionális átlag felett van, mindez a nagyon alacsony nyereségadó ellenére. A magas adóteher főleg a munkára rakódó adóknak és a tb-járulékoknak köszönhető.

 

Forrás: WB, DBR, Európai Bizottság

Üzleti kifinomultság és innováció

Az üzleti összetettségben (business sophistication) is hatalmas romlás következett be: Magyarország 60 helyet esett vissza a bizottság elemzése szerint a GCR 2006-07-es releváns rangsorához képest. A magyar értéklánc szélességét tekintve a V4-ek között a második legjobb volt e téren (a GCR rangsorán 2007-ben 27., 2008-ban 32.) Az elmúlt időszakban viszont mind a nemzetközi értéklánc, mind a klaszterfejlesztés terén - ahol a 2008-as 6. helyről a legfrissebb listán a 111. helyre zuhant Magyarország - hatalmas volt a relatív romlás. Ez a V4-ek többi államában egyáltalán nem volt jellemző - állapítja meg a bizottság, ami az elemzés szerint azt is jelenti, hogy ez a visszaesés nem fogható egyedül a nemzetközi gazdasági válságra.

Forrás: GCR, DBR, Európai Bizottság

Ez annyit jelent, hogy a Magyarországon működő nagy gyártó cégek továbbgyűrűző hatásai korlátozottak és a helyzet már egy ideje nem javul. A Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) beszállítói programjai ellenére a magyar vállalatok még mindig nem tudnak mefelelően integrálódni a nemzetközi értékláncokba, aminek komoly következményei lehetnek. Ennek kapcsán a bizottság megjegyzi, hogy a hazai innováció nagyon limitált, a k+f-fel foglalkozó cégek száma az EU-átlag fele körül van, míg a szabadalmak száma a harmada.