A potenciális új befektetők szinte biztosan nézik a versenyképességi listákat - fogalmazott László Csaba, a Medgyessy-kormány volt pénzügyminisztere, a KPMG partnere az 51. közgazdász vándorgyűlésen a World Economic Forum (WEF) adatait idézve. A WEF 2013-as versenyképességi listáján Magyarország a 148 ország közül - 3 helyet rontva - a 63. helyen állt, holott 2005-ben még a 35. helyen álltunk. Lengyelorszég és Csehország sokkal jobb helyzetben van, a korábbi éltanuló Szlovénia - alapvetően a bankrendszer gondjai miatt - a 62. helyre esett vissza, de Bulgária már beelőzött, míg az egykori bezzegország Szlovákia a 78. helyre futott be.
Az értékelés részleteit ismertetve László Csaba kiemelte: a kormányzás oldalán vannak a leginkább problémás részek. Ezt jelzi egyebek közt, hogy az abszolút sereghajtók között van Magyarország a kormánnyal szembeni jogérvényesítés esélye terén (138. hely) valamint a kormányzati adminisztratív terhek tekintetében (140.). A kormányzati döntéshozatal átláthatósága a 132. helyre volt jó a 2011-es 81. után, a befektetők védelmének erőssége esetében a 2009-es 74. helyről az idén a 107-re esett vissza Magyarország, a tulajdon jogi védelme terén pedig csupán a 103. helyet szerezte meg, ami látványos romlás a 2009-es 57. helyhez képest. A kormányzati döntéshozásban tapasztalható kivételezésre a magyar átlagosztályzat az 1-5-ös skálán 2011-es 2,6-ról csak kismértékben, 2,5-re romlott, ám a többi ország annyit javult, hogy Magyarország relatív helyezése a 85-ről a 116-ra esett vissza.
Érezhető hatással volt a versenyképességre a Malév bezárása is: míg 2011-ben még a 66 helyen állt Magyarország a légiközlekedési infrastruktúra minősége terén, addig 2012-ben a 91., 2013-ban pedig a 101. helyre esett vissza. Kevés területen vagyunk viszont az élbolyban: ide - nem vicc - az ország maláriamentessége (ez megosztott első helyet érdemelt), továbbá a vámok, a vállalkozások alapításához szükséges idő és az export GDP-aránya tartozik.
László Csaba előadásában modellszámításokat is bemutatott a reálkamat, a GDP-növekedés és az államháztartási egyenlegének kapcsolatának és hatásainak elemzésére. Ezekből kiderült, hogy 2 százalékos reálkamat és 1 százalékos GDP-arányos elsődleges költségvetési többlet mellett legalább 1-1,5 százalékos gazdasági növekedés kell ahhoz, hogy legalább minimális mértékben apadjon a GDP-arányaos államadósság. Egy tempósabb, másfél százalékos gazdasági növekedés és 1 százalékos elsődleges költségvetési többlet esetén 3-4 százalékos reálkamat már masszívan emelkedő adósságpályát eredményez.