Rég történt a monetáris tanács történetében, hogy még a kamatváltoztatás irányában is megoszlott a tagok véleménye. Az alternatívák között többnyire ha felmerül a tartás mellett a változtatás, annak az iránya a tanácstagoknál egy irányba mutat, még ha a nagyságrendben van is eltérés.

Az egy éve összeállt monetáris testületben a véleménykülönbségek folyamatosan jelen voltak, a szavazatokban azonban ez sokáig nem jelent meg. Az összhangot még ősszel Király Júlia MNB-alelnök törte meg, aki növelte volna az akkor még 6 százalékos rátát, majd januárban a tavaly tavasszal bekerült külső tagok egységesen gátolták meg a ráta 7 százalék fölé emelését. Ezt követően februárban egyedül Cinkotai János szavazott a ráta mérsékelt csökkentésére.

A legutóbbi - márciusi - ülésen történt viszont olyan először a jelenlegi tanács történetében, hogy mindegyik kamatváltoztató irány egyszerre kapott támogatást a tagoktól. A már említett tagok ugyanis ismét változtatni akartak a rátán: Király Júlia 25 bázispontos emelés, míg Cinkotai János 25 bázispontos lazítás mellett érvelt. Az ötfős többség azonban kitartott a 7 százalékos ráta tartása mellett.

A törésvonalak tapinthatók voltak

A kamat meghatározása kapcsán az egyik tag - vélhetőleg az emelésre szavazó Király Júlia - úgy érvelt, hogy a kockázati megítélés és az inflációs kilátások romlása a ráta jelzésértékű emelését indokolná. Mindez elősegíthetné a hozamgörbe hosszú végének csökkenését és a finanszírozási feszültségek enyhülését.

Egy másik tanácstag - vélhetőleg a lazításra szavazó Cinkotai János - más országokban uralkodó, az árstabilitás mellett a kereslet simítását célzó monetáris politikai gyakorlatra mutatott rá, amely több helyen a jegybanki alapkamat csökkentésével és évekre deklarált alacsony rátával járt együtt. Más tanácstagok azonban úgy vélték, hogy mindez a potenciális növekedési ütemtől függ, a jegybank viszont csak az attól való eltérésre, a növekedési ciklus által meghatározott kibocsátási résre tud hatni. A potenciális növekedési problémákat jelenleg a kedvezőtlen beruházási, illetve hitelezési hajlandóság okozza, a kamatpolitika erre viszont nincs hatással.

A jelzettnél nagyobb kockázatokat lát a monetáris tanács

A tanács tagjai számos kockázatot láttak az infláció alakulásában. Többek szerint az ülésen megtárgyal márciusi inflációs jelentés fogyasztóiárindex-prognózisát övező kockázatok nagyobbak az elemzésben közöltnél (holott a jelentés eleve jóval borúsabb inflációs pályáról számolt be, mint az azt megelőző decemberi). Ennek egyik oka, hogy a makrokereslet dezinflációs hatása a vártnál mérsékeltebb lehet. További kockázatot jelenthet a nyersanyagárak tartósan emelkedése is - bár elhangzott olyan vélemény is, amelyek szerint ha kedvezőtlen geopolitikai eseményekre nem kerül sor, akkor az olajár csökkenése várható.

A nyersanyagár-emelkedés kockázataira más tag is felhívta a figyelmet, mondván, hogy ezeket a hatásokat egy kis nyitott gazdaság csak mérsékelten képes ellensúlyozni. Ehhez egy másik tanácstag hozzátette, hogy a helyzetet az is nehezíti, hogy ha a kereskedelmi partnerországok monetáris politikájában csökken az inflációval szembeni érzékenység.

Az EU/IMF-duóval kötött megállapodást mindenki üdvözölné

A forintárfolyam ugyan stabilan erős az elmúlt időszakhoz képest, és a külföldiek részvétele az állampapírpiacon növekedett, azonban a hozamszintek mindkét eszköz esetében magas maradt. A nemzetközi szervezetekkel kötött megállapodás azonban mérséklődést hozhatna a kockázati felárakban.

A tanács figyelemre méltónak tartja a kormánynak a költségvetési hiány csökkentése érdekében hozott strukturális intézkedéseit. Egyes tanácstagok azonban arra figyelmeztettek, hogy a jelenlegi adósságszint fölött bekövetkezhet a potenciális növekedés trendjének csökkenése. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a jelenlegi várhatónál lényegesen gyorsabb potenciális növekedés mellett is költségvetési intézkedésekre van szükség az adósságszint mérsékléséhez.