Magyarország 2009-es kivitelének mintegy 60 százaléka volt hazai hozzáadott érték, a külföldről importált érték aránya a hetedik legmagasabb volt az adatbázisban szereplő 57 ország között - derül ki abból az OECD összeállításából, amelyet ma mutatott be az MTA-n Dirk Pilat, az OECD tudománytechnológiai és ipari igazgatóságának helyettes vezetője. A globális értékláncokban keletkező hozzáadottérték-arányokat bemutató tanulmány megállapítja, hogy a hazai érték-előállítás nagyobb része közvetlen (az exportáló iparág által előállított) formában valósult meg. Az indirekt rész viszonylag alacsony szintje azt a közismert tényt jelezheti, hogy a magyar exportszektor alacsony hazai beszállítói aránnyal működik.

Igaz, Magyarország a kétezres évek közepe óta képes volt növelni a hazai hozzáadott érték arányát a kivitelen belül mintegy 50 százalékról 60 százalék fölé, ám ez jobbára a közvetlenül az exportáló cégeken belül ment végre, mintsem a hazai beszállítók súlyának emelkedésével. A 2009-es adatok alapján a magyar külkereskedelmi forgalom a GDP mintegy kétharmadát tette ki, miközben az export hozzáadottérték-tartalma mindössze a GDP 42 százalékára rúgott. Az importoldalon ez a mutató meghaladta a 37 százalékot, azaz a hazai össztermék több mint egyharmadát meghaladó mértékben fogyasztottunk el külföldi termékeket és szolgáltatásokat.

Gyengébbek a pozícióink a legfontosabb exportpiacokon

Magyarország exportpiacai között jelentős eltérés mutatkozik abban a tekintetben, hogy mekkora magyar hozzáadottérték-tartalmú kivitel irányul oda. Németország, Szlovákia és Csehország esetében magasabb az alkatrész vagy félkésztermék-kivitel aránya (elég csak az autó- és autóalkatrész-iparra gondolni), esetleg a nemzetközi értéklánc utolsó állomásaként összeszerelt termékek kiviteli súlya, így e téren kisebb a hazai hozzáadottérték-tartalom.  A magyar hozzáadottérték-tartalom kiugróan a legmagasabb ugyanakkor a Romániába és Szlovákiába szállított termékek esetében, azaz itt sikerült a legmagasabb piaci részesedést elérnünk az országok tényleges, saját célú fogyasztásán belül.

Az OECD fontos megállapítása, hogy a magyar exportteljesítmény egészét meghatározó célországokban viszonylag gyengébb pozíciókkal rendelkezünk. További lényeges pont, hogy a hazai kivitelt meghatározó jármű- és villamosgép-gyártás itthoni hozzáadottérték-tartalma a legalacsonyabb az ágazatok között. Ez egyrészt a nemzetközi értékláncba történt beágyazottságunkat jelzi, de mivel hazai kapcsolatrendszerük gyengébb, teljesítményük érzékenyebb lehet a nemzetközi nehézségekre és a hazai működési kondíciók változására.

Érdekes, hogy nem Szlovákia vagy Csehország mutatója hasonló a magyarországihoz, hanem Írországé is. A lengyel, bolgár és román exportban viszont magasabb a hazai hozzáadott érték aránya, ami Lengyelország esetében a gépipari és elektronikai kivitel kisebb súlyával, Románia és Bulgária esetében a később megkezdett európai gazdasági integráció és a nehezebb földrajzi megközelíthetőség magyaráz.

Szolgáltatások és oktatás - erre kellene koncentrálni

A viszonylag alacsony hazai hozzáadottérték-arányt az is magyarázza, hogy kivitelünkben a termékexport a meghatározó, miközben a nemzetközi adatok alapján a szolgáltatószektorok hozzáadottérték-termelése rendszerint a magasabb. Az EU-tagországok többségében egyébként alacsonyabb a hazai hozzáadott érték aránya az exporton belül, a kivételek - Olaszország, Spanyolország és Görögország - esetében a szolgáltatásexport jelentősebb súlya emelheti a mutatót. Mindez azért is fontos, mert a magyar kormány a külföldi termelővállalatok hazai letelepítésére fókuszál, márpedig épp ez a szektor hazai hozzáadott értéke alacsonyabb. Igaz, a kormányzati prioritások között szerepel a hazai beszállítók számának növelése, továbbá tény, hogy még az ipari ágazatok exportjában is 30 százalék körüli a szolgáltatások aránya. Utóbbi adathoz hozzá tartozik ugyanakkor, hogy ezen belül akár kétharmadnál is magasabb lehet a külföldről származó szolgáltatások megoszlása. (A teljes magyar exportérték mintegy 40 százaléka származik szolgáltatásokból.)

Cséfalvay Zoltán, az NGM államtitkára szerint a Magyarországon megtelepedett multinacionális gyártócégek lehorgonyzását azzal lehetne elősegíteni, hogy a hozzájuk kapcsolódó tudásalapú szolgáltatásokat is idevonzzuk. Ehhez - és ezt már az OECD állapítja meg - különös hangsúlyt kell fektetni az oktatás és a képzettségi szint fejlesztésére. Az emberi erőforrás megerősítéséhez képességfejlesztést előirányzó oktatási rendszerre is szükség van az OECD szerint. A szervezet aláhúzza: a kormányoknak munkaerőpiaci és szociálpolitikai elemekkel, valamint az oktatásba és a szakképzésbe irányuló beruházásokkal kell azt a korrekciós folyamatot elősegítenie, amely az egyes iparágak, tevékenységek hanyatlásával, mások bővülésével, áttelepítésével jár. Itt nem árt emlékeztetnünk arra, hogy hazánkban épp most központosították a közoktatást, csökken a felsőoktatásban résztvevők száma és 16 évre vitte le a kormány a tanköteles életkor felső határát. Az oktatás kapcsán Cséfalvay viszont csak annyit mondott, a szakképzést a gazdaság igényeihez szeretnék igazítani, a műszaki felsőoktatásban is a duális, vagyis a vállalatokkal történő együttműködéssel működő rendszer erősítése a cél.