Erősödtek a polarizációs tendenciák, illetve tovább szűkültek a középrétegek Magyarországon - állapítja meg a KSH 2001-es és 2011-es népszámlálási adatokat elemző jelentése. A társadalom szerkezete alapvetően stabilnak mutatkozott a vizsgált tíz évben, de számottevően növekedett a gazdaságilag aktívak, illetve ezen belül mind a foglalkoztatottak, mind pedig a munkanélküliek népességen belüli aránya.

Ezen túl szintén növekedett valamelyest a képzettebb, szellemi foglalkozású rétegek  népességen belüli aránya, illetve csökkent egyrészt az önálló tevékenységet végzők, másrészt pedig a fizika foglalkozásúak társadalmi súlya. Figyelemre méltó továbbá, hogy a vizsgált tíz évben növekedett a képzetlen foglalkozásúak, valamint a kiszakadók - vagyis az iskolarendszerből már kikerült, de a munkaerőpiacra még nem belépett fiatalok - aránya a társadalomban. (A kiszakadók aránya a 15-29 éves korosztályban 10 százalék alatti szintről 11 százalék fölé nőtt.) Meglepő lehet, hogy utóbbi időszakban növekedett a mezőgazdasági fizikai munkások rétegének a népességen belüli aránya, ráadásul ez a csoport a növekedés mellett az elöregedés határozott tendenciáit is mutatja. Szintén az elöregedés jellemzi az önállók, illetve vállalkozók különböző csoportjait: e rétegek népességen belüli aránya csökkent, mindenekelőtt azért, mert a fiatal generációk közül az elmúlt években kevesebben léptek be a csoportba.

Ha felső vezető, akkor férfi

A KSH által vizsgált tízéves időszakban ugyanakkor esetenként még erősödtek is a nemek közötti különbségek az egyes foglalkozási csoportokban. Összességében a nők körében felülreprezentáltak a különféle szellemi foglalkozásúak, ám a társadalmi struktúra csúcsán található felső vezetői, illetve magasan képzett értelmiségi pozíciókban inkább már a férfiak vannak jelen nagyobb súllyal. A férfiak aránya a felső és középszintű vezetők, illetve a nagy- és középvállalkozók között 67 százalék fölé emelkedett 2011-re, a magasan képzett értelmiségiek, illetve szakértők rétegeiben pedig 54 százalék közelébe csökkent.

A népszámlálás adatai szerint 2011-ben az aktív népesség 23 százaléka rendelkezett felsőfokú, 63 százaléka középfokú, és 13 százaléka alapfokú végzettséggel. Nemek szerint jelentős eltérések elsősorban a főiskolai, az érettségi- és a szakmunkás-bizonyítványok birtoklásában voltak, a többi végzettségi szinten nagyjából hasonló arányokat találunk. Ennek a három bizonyítványtípusnak valamelyikével a férfiaknak és a nőknek egyaránt 2/3-a rendelkezik, miközben azonban a férfi ak 1/3-a szakmunkás-bizonyítványt szerzett, addig ez a nőknek csak 20 százalékára igaz, ezzel szemben sima érettségivel a férfiaknak csak 10, a nőknek viszont 16 százaléka rendelkezik. A nők a szakirányú végzettségüket nagyobb arányban szerzik meg magasabb végzettségi szinten, aminek következtében a főiskolai diplomával rendelkező nők aránya 18 százalék, szemben a férfiak 10 százalékos arányával.

Az alacsonyabb presztízsű szellemi foglalkozások ezzel szemben a nők körében jelennek meg nagyobb súllyal. Így az alsó szintű vezetők, értelmiségiek, illetve az egyéb technikusi, irodai foglalkozásúak csoportjának magasabb az aránya a nők körében. A mezőgazdasági, illetve a nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, illetve önállók csoportjai egyaránt a férfiak körében jelennek meg nagyobb súllyal. A hagyományos kékgalléros foglalkozási csoportok közül a termelésirányítók, a szakképzett ipari munkások, valamint a betanított munkások csoportja a férfiak körében felülreprezentált, a szakképzetlen munkát végzőket viszont a nők között találjuk nagyobb arányban.

Diplomások munka nélkül?

A felsőoktatásban tanulók létszámnövekedése az 1990-es évek második felétől kezdett robbanásszerűen bővülni, így 1990 és 2002 között megháromszorozódott a nappali tagozatra, illetve megnégyszereződött az összes tagozatra felvett hallgatók száma. A felsőfokú diplomát szerzők tábora ennél kisebb mértékben, a kétszeresére nőtt. A magasabb iskolázottságú munkavállalók kínálata az 1990-es évek végéig emelkedő kereslettel párosult, aminek következtében a magasabb iskolai végzettség nagyobb bérhozammal járt együtt. Az ezredforduló után azonban lelassult a frissen szerzett diplomák értékének növekedése, ugyanakkor a későbbi vizsgálatok nem mutattak sem a tömeges túlképzésre, sem a munka nélküli diplomások növekvő számára utaló jeleket. Úgy tűnik, hogy a munkaerőpiac képes volt a diplomások számának emelkedésére megfelelő mennyiségű diplomás munkakörrel válaszolni. Általános tendenciaként jelentkezik ugyanakkor, hogy 2001-hez képest a "hierarchiában" lejjebb található rétegekben is egyre nagyobb arányban vannak jelen a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők.

Az egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak rétegében elvileg közel 170 ezer alulfoglalkoztatott diplomásról lehet beszélni. A kutatók szerin ugyanakkor nem abszolút értelemben kell túlképzésről beszélnünk, inkább csak relatív értelemben, vagyis bizonyos képzési területek esetében.

Ha már felsőfok, legyen egyetem

Az egyetemi végzettségűek 8 százaléka kerül a vezetői, 46 százaléka az értelmiségi és 28 százaléka az alsó szintű szellemi rétegbe, továbbá mintegy 5 százalékuk válik vállalkozóvá, vagyis csak 13 százalékukról mondható az, hogy képzettségüknek nem megfelelő társadalmi-foglalkozási rétegbe tartoznak. A főiskolai végzettségűeknél már nem ilyen kedvező a helyzet, bár közülük is nagyjából 6 százalék volt 2011-ben a vezetői rétegben, 12 százalék az értelmiségiben és 47 százalék a rutin szellemi rétegben. Közülük azonban már nagyjából 1/3-nyian nem a képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak.

A főiskolai végzettségűek közül a legtöbben egy kivételtől eltekintve minden képzettségi területről az alsóbb szellemi rétegbe tartoznak, míg az egyetemi diplomával rendelkezők többsége az értelmiségi rétegbe. A főiskolai oklevéllel rendelkezők esetében az egy kivételt a mérnöki végzettség jelent.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy Magyarországon 2011 környékén beruházási szempontból ítélve érdemes minimum egyetemi diplomát szerezni és nem megelégedni a főiskolai papírokkal. Ha viszont valaki főiskolát végez, a legjobb megtérülést a műszaki végzettséggel érheti el.

Az egyetemi végzettségek közül az orvosi diplomák bizonyulnak a legértékesebbnek akkor, ha az értelmiségi rétegbe való bekerülést tekintjük célnak, de ebből a szempontból a mérnöki mellett az oktatási, a humán, a művészeti, a jogi, a gazdasági és más társadalomtudományi diplomák is értékesebbek, mint a mezőgazdasági és állatorvosi vagy a szolgáltatási diplomák. Az utóbbi kettő képzési területen végzettek szembesülnek - a humán és művészeti diplomások mellett - a legnagyobb valószínűséggel azzal, hogy egyáltalán nem, vagy nem a képzettségüknek megfelelő - sokszor fizikai munkát - találnak, ezért alacsonyabb rétegbe kerülnek.