Bajusz Dániel ügyvéd, a Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda munkatársának cikke

A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset onnan indul, hogy a szervező az ismerettségi köréből egy olyan csoportot hozott létre, amely külföldről - jellemzően Indiából és Kínából - gyógyszerkészítményeket, túlnyomórészt potencianövelőket szerzett be, nagykereskedelmi mennyiségben. A készítményeket átcsomagolva, kiskereskedelmi tevékenység keretében értékesítették interneten keresztül belföldön és külföldön is (mintegy 75 országban).

Kapcsolódó

Átcsomagolták a behozott árut

Az adóeljárással párhuzamosan folyt büntetőeljárásból beszerzett információk alapján a készítmények egy része Magyarországon kifejezetten illegális, más részüket pedig hamisított, belföldön legálisan forgalmazott készítményekre utaló csomagolással értékesítették.

Az egész hálózat élén a szervező állt, ő tartotta a kapcsolatot a beszerzőkkel és vásárlókkal, a csomagolásba ismerősei segítettek be. A postai úton rendelt áru útjának elleplezése mellett (postafiókokat adtak meg címzettként, ahonnan az ismerősök szedték össze a készítményeket és vitték el egy bérelt lakásba, ahol az átcsomagolás megtörtént), a szervező a pénz útját is igyekezett elfedni. A vásárlóknak ugyanis egy ciprusi cég ottani banknál lévő számlájára, egy magánszemély által Lengyelországban nyitott bankszámlára és más ismeretlen külföldi bankszámlákra kellett átutalniuk a vételárat, ahonnan aztán a szervező, illetve megbízásából mások (például az alkalmazottai) a pénzt a szervező, vagy a házastársa magán- illetve céges bankszámlájára utalták tovább, avagy készpénzben felvették.

Strómanok kezelték a számlákat

Az ügyben párhuzamosan folyt a büntető- és az adóellenőrzési eljárás, a közös fellépés egyébként ilyen típusú ügyeknél már bevett módszere az adóhatóságnak. A nyomozóhatóság informatikusainak sikerült a bűnszervet egyik tagjának a számítógépéről a megrendeléseket tartalmazó e-mail-eket lementenie. Ugyanakkor a szervező által alapított társaságok és bankszámláik kezeléséhez használt strómanok - ahogy mondani szokás részletes és feltáró jellegű - vallomásai is nagy segítséget jelentettek.

A bankszámlamozgásokat nem sikerült teljesen feltárni, és az internetes kereskedelemre pénzügyi lebonyolítását kiszolgáló PayPal rendszerrel történt fizetések a vásárlók személyét is jótékony homályban hagyták. A magyarországi és ciprusi bankszámlákra érkező összegeket az adóellenőrzés megalapozottan kötötte össze a gyógyszerkészítmények értékesítéséből származó - természetesen adózatlan - bevétellel. Ez lett - méghozzá becslés nélkül - a szervező jövedelme. (Csak a ciprusi bankszámlára 2012-ben mintegy 70 millió forint érkezett, tehát eléggé sikeres volt az üzleti modell.)

Tetemes adóhiányt állapított meg a NAV

Az adóhatóság a bevétel után jelentős összegű adóhiányt állapított meg személyi jövedelemadóban, egészségügyi hozzájárulásban és - mivel üzletszerű gazdasági tevékenységről volt szó - általános forgalmi adóban is, valamint a legsúlyosabb bírságmértéket alkalmazta és késedelmi pótlékot is kiszabott. Az adókötelezettséget ugyanis nem érinti az, ha a gazdasági tevékenység esetleg törvénybe és/vagy jó erkölcsbe ütközik.

Az adóhivatal megállapítását a szervező nem fogadta el és a bírósághoz fordult. Az adóhatóság által elkövetett eljárási jogszabálysértésekkel, a bizonyítékok felvétele és átadása kapcsán elkövetett szabálytalanságokkal, a tanúk szavahihetőségének kikezdésével próbált védekezni. Azt nem vitatta, hogy a gyógyszerkereskedelmi tevékenységet végzett, de ezt - az adózástól eltekintve - abban a hiszemben tette, hogy ezek legális, Indiából származó készítmények. Azt viszont nem tudta megmondani, hogy a gyógyszerkereskedelmi tevékenységből milyen bevételre tett szert, mivel "ilyen jellegű kimutatása nem volt".

Bíróságra ment a kereskedő

Az már némileg megalapozottabb védekezés volt, amikor a megállapított adók összegszerűségét, az adóalapot képező bevétel összegét és jogcímét igyekezett kikezdeni, hiszen az értékesítési útvonalakat és a bakszámlamozgásokat csak töredékesen sikerült feltárni. Tagadta azt is, hogy a ciprusi céget, illetve bankszámláját ő irányította volna.

A bíróságok azonban a keresetét elutasították. A bevételek útját ugyan nem lehetett teljesen, hézagmentesen feltérképezni, de a szervező volt köteles annak bizonyítására - és ez a megforduló bizonyítási teher bizony a többi jogághoz képest az adózásban gyakran előfordul - hogy a bankszámlákra érkező összegek nem adóköteles jövedelmek. Ennek azonban nem tudott eleget tenni.

Az adómentességét az adózónak kell bizonyítania

Figyelemre méltó, hogy a bíróságok annak ellenére a szervezőhöz kötötték a formailag más által alapított ciprusi cég bankszámlájára érkező - és onnan szintén más magánszemélyek vagy cégek bankszámláira továbbított összegeket - hogy azoknak a szervező általi megszerzését (ami a jövedelemadóztatás alapja) közvetlenül nem sikerült bizonyítani. Azt ugyanis a bíróság bizonyítottnak látta, hogy ezek is a gyógyszer-kereskedelemhez kötődő bevételek voltak, a ciprusi cég, illetve a bankszámlaműveletei pedig a szervező tényleges irányítása alatt álltak - ehhez pedig még nemzetközi megkeresésre sem volt szükség. A tanúvallomások alapján pedig azok a magánszemélyek, akik végül Romániában felvették az összegeket, a szervező utasítására cselekedtek.

Mint a jogesetből kitűnt, az adózásban alapelvi szinten rögzíti a jogalkotó, hogy a jövedelem, bevétel, ellenérték adómentességét az adózónak kell bizonyítania egy ellenőrzés során - tehát nem a hatóságnak, ahogy az általában szabály. Az adómentességre pedig ilyenkor a bírói gyakorlat nem szűken (tárgyi értelemben) tekint, hanem bármilyen összeggel kapcsolatban - bármely adóztatást kizáró jogcímre történő hivatkozás - az adózót terhelő kimentő bizonyítás alá tartozhat. Sőt, az adókötelezettség quasi generális vélelme még a jövedelem megszerzésének, jogcímének és összegszerűségének feltárási hiányosságait is segíti - a hatóság szempontjából - "áthidalni".

Bajusz Dániel ügyvéd, a Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda munkatársának cikke