Bár az államháztartási gazdálkodás EU-szerte fenntarthatóbb, mint a válság kitörésekor, ám középtávon jelentős kihívást jelent a válság alatt felhalmozott nagy államadósság, hosszú távon pedig a tagállamok társadalmainak öregedéséből fakadóan emelkedő közkiadások jelenthetnek problémákat - derül ki az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága (ECFIN) által közzétett, 2015-ös pénzügyi fenntarthatósági jelentéséből, amely rövid-, közép- és hosszú távú áttekintést ad a tagállamok államháztartási folyamatainak fenntarthatóságáról.
Az EU 28 tagállamában az államadósság mintegy 30 százalékponttal emelkedett 2007 és 2015 között, 2014-ben 89 százalékon érte el a tetőpontot. A 2015-ben beindult csökkenő tendencia 2024-ig folytatódik, ekkorra a GDP 79,5 százalékára eshet az államdósság szintje az EU-ban és ezen a szinten stabilizálódhat 2026-ig, az előrejelzési horizont utolsó évéig. A jelentés hozzáteszi, hogy a tagállamok között jelentős különbségek vannak az államadósság szintjében.
A jelenlegi alacsony infláció és csekély gazdasági növekedési ütem további nehézségeket teremt az EU tagállamok számára az államadósság terhének csökkentésében. Míg a jelenlegi rekordalacsony kamatkörnyezet támogatja az adósságállomány leépítését, hosszabb távon a kamatok emelkedni fognak, amint a helyzet normalizálódik. Ez a magas adósságállománnyal rendelkező országok számára jelent kockázatot.
Rövid távon minden oké
A jelentés szerint rövid távon az átvizsgált 26 tagállam egyikének sem kell jelentős kockázatokkal számolnia. Közép távon viszont a tagállamok több mint fele szembesül magas vagy közepes kockázatokkal, amelyek a többség esetében abból fakadnak, hogy a következő 10 évben magas marad a GDP-arányos államadósság szintje. Emellett több ország esetében a társadalom öregedése miatt megugró költségvetési kiadások jelenthetnek veszélyt a fiskális fenntarthatóságra. Ezek a tényezők a nyugdíj, az egészségügy, a hosszú távú ellátás terén teszik szükségessé a további reformokat.
Hosszú távon egyébként az öregedéshez köthető kiadások az EU egészében a GDP 1,3, az eurózónában a GDP 1,4 százalékával emelkedhetnek 2060-ra, főleg a megnövekedett egészségügyi- és hosszú távú ellátás kiadásainak növekedése miatt. Az ebből fakadó fiskális hatás a legtöbb tagállamban magas lesz, bár jelentős különbségek vannak e téren.
A problémák megoldása és a fenntartható növekedés támogatása érdekében a jelentés szerint megfelelő ütemezésű adósságcsökkentésre van szükség. A költségvetési politikának gondoskodnia kell tartalékokról, egyrészt hogy szükség esetén ezeket mozgósítani lehessen a gazdaság támogatására, másrészt hogy az államháztartás meg tudjon felelni az idősödő társadalom támasztotta költségigényeknek.
Mi lesz Magyarországgal?
A jelentés Magyarországgal kapcsolatban - a Bizottság őszi előrejelzésére alapozva - megállapítja, hogy az elsődleges strukturális egyenleg a 2015-ös 1,2 százalékos szufficitről 0,9 százalékos pluszra apadhat 2017-re. Ugyanebben az időszakban a reál GDP növekedés a tavalyi 2,9 százalékos szintről várhatóan 2,5 százalékra lassul 2017-ben. A bruttó államadósság a tavalyi 76 százalékos GDP-arányos szintről idén 74,5 százalékra mérséklődhet, ami 2017-ben 72,3 százalékra csökkenhet tovább. Az előrejelzett mérséklődés ellenére azonban az államadósság szintje még mindig a maastrichti kritériumokban meghatározott 60 százalék felett marad, ami továbbra is potenciális sérülékenységet jelent a magyar gazdaság számára.
Bár rövid távon a devizában lévő adósságállomány, a külföldiek kezében lévő adósság, a nem-teljesítő hitelek aránya a bankszektorban jelenthetnek sérülékenységi tényezőket, de összességében az Európai Bizottság nem lát ezen az időhorizonton jelentős kockázatokat.
A közép távú horizonton az államadósság szintje lehet egy kockázati tényező. A jelentés megállapítja, hogy az államadósság - a Bizottság őszi prognózisára alapozva - 2020-ig 70 százalék alá csökken, de még 2026-ban is a maastrichti kritériumokban megjelölt 60 százalékos referenciaszint felett marad. Ez a közel 13 százalékpontos csökkenés a több mint 10 éves előrejelzési horizonton akkor következhet be, ha az elsődleges strukturális egyenleg folyamatosan a GDP 0,9 százalék körüli szintjén marad az előrejelzési horizont végéig, 2026-ig. A Bizottság adósságfenntarthatósági elemzése szerint, különböző forgatókönyveket figyelembe véve összességében Magyarország közép távon a nominális növekedésre, a kamatokra és az elsődleges egyenlegre ható esetleges sokkok miatt közepes kockázatokkal szembesülhet. A társadalom öregedése miatti kockázatot közép távon alacsonynak ítéli meg Magyarország esetében a Bizottság.
A jó hír pedig, hogy hosszú távon nem látnak fenntarthatósági kockázatot a jelentés készítői.