A demográfiai fókuszú kormányzás a nemzetnek és a családoknak kedvező intézkedéseket jelent - öntött tiszta vizet a pohárba Kovács Zoltán kormányszóvivő a miniszterelnök bejelentése után.

Lehet, hogy véletlen, de a KSH-nak épp most jutott eszébe közzétenni a 2016-os mikrocenzus háztartásokra és családokra vonatkozó adatait, ami tökéletes kiindulóalap ahhoz, hogy megnézzük, honnan indul Orbán Viktorék nagy terve.

Kapcsolódó

Egyre több az egyedülálló és a gyerekét egyedül nevelő

Eszerint 2016. október 1-jén Magyarország lakónépessége 9 millió 804 ezer fő volt, 98 százalékuk magánháztartásban élt, 217 ezren pedig intézeti háztartásban (kollégium, idősek otthona, börtön). Ekkor a népesség leginkább (82,5 százalék) a családjával élt együtt, mindössze 12 százalék volt a külön háztartásban egyedül élő, azaz egyedülálló személy, és csupán 2,8 százalékuk élt egyéb összetételű háztartásban, ahol családot nem alkotó személyek vezettek közös háztartást (két testvér, nagyszülő unokájával, két barát).

Ez jelentősen romló arányt jelent, hiszen 1970-ben még a népesség közel 90 százaléka élt családháztartásban. Mindez annak is köszönhető, hogy az elmúlt fél évszázadban folyamatosan csökkent a párkapcsolatokban élők száma, így ezek együttes hányada 1970 óta 5 százalékponttal csökkent és 2016-ban 46 százalék volt.
Nem jó hír, hogy időközben duplájára 2,8-ról 5,1 százalékra nőtt az egyedülálló szülők aránya, miközben megduplázódott az egyedülállók népességen belüli részesedése (5,7-ről 12 százalékra) is.

A fővárosban vannak a legkisebb családok

A háztartások 30 százalékában egy, 31 százalékában két személy élt, 18 százaléka három-, 13 százaléka pedig négytagú volt, az öt vagy annál több főből állók aránya együttesen sem érte el a 7 százalékot 2016-ban. Bár az elmúlt években csökkent az egyszemélyes háztartások száma, demográfiai szempontból rossz hír, hogy a kétszemélyesnél nagyobb háztartások részesedése évtizedek óta csökken. Ennek következtében mondhatjuk el azt, hogy amíg 1970-ben még száz háztartásra átlagosan 295 személy jutott, addig 2016-ban már csak 238.

Mindez persze függ attól is, hogy ki hol lakik: száz háztartásra a fővárosban 206, a megyei jogú városokban 225, a többi városban 248, míg a községekben 262 személy jutott. Azaz minél kisebb egy település, annál nagyobb a valószínűsége a soktagú családnak. Amennyiben a részletes statisztikákat nézzük, úgy azt látjuk, hogy a legkisebb létszámú háztartások - az egyedülállók magas aránya miatt - továbbra is a fővárosban, valamint Csongrád és Békés megyében, a legnépesebbek pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest megyében éltek.

Családdal vagy anélkül?

A háztartások többsége 2016-ban is családon alapult, a 2 millió 673 ezer családháztartás az összes háztartás 67 százaléka - igaz, 1970-ben még a háztartások 80 százaléka tartozott ide. Ezek jellemzően egyetlen családot takarnak, a több családot magába foglaló háztartások aránya mindössze 1,7 százalék volt.

A 2016-os mikrocenzus 1 millió 349 ezer nem családháztartást vett számba, azaz minden harmadik háztartás család nélküli. Ezek túlnyomó többségét az egyedülállók, kisebb részét egyéb összetételű - rokon és nem rokon személyekből álló - háztartások képezték. A nem családháztartások aránya 1980-ban 23 százalék volt, 2001-ben már 29, újabb tíz év elteltével pedig tovább emelkedve 35 százalékot tett ki.

Ide kapcsolódó adat, hogy az egyedülállók száma 2001-ben lépte át az 1 millió főt, majd tíz év alatt 30 százalékkal nőtt, 2011 óta pedig 8 százalékkal csökkent. Így 2016-ban 754 ezer nő és 464 ezer férfi élt egyedül Magyarországon. Érdekesség, hogy 1970-ben még kétharmad volt a nők, és egyharmad a férfiak aránya, a legutóbbi népszámláláskor azonban a férfiaké 4 százalékponttal nőtt.

Érdemes kiemelni azt az adatot is, hogy az egyedülálló férfiak és nők egészen más életkorúak. Az egyedülálló férfiak aránya a fiatalabb korosztályokban (a 30 év alattiak, a 30-as és 40-es korosztályokban) kétszer-háromszor nagyobb, mint a nőknél. Az egyedülálló férfiak közel fele 50 évesnél fiatalabb, miközben az egyedülálló nők majdnem 60 százaléka a 65 éves vagy annál idősebb korosztályba tartozik.

Az egyszemélyes háztartások, azaz az egyedülállók gyakorisága a település méretével párhuzamosan emelkedett: a községekben 25, a városokban 32, míg a fővárosban 40 százalék volt. A megyék többségében az átlag körül (30 százalék) mozgott az egyedülállók aránya. Két megye mutatott különbséget, ahol az arányuk egyaránt 23 százalék volt, Pest megye, a fővárosból az agglomerációba kiköltöző családok miatt és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.

Így nem meglepő, hogy a családháztartások aránya jóval magasabb volt a községekben és a kisebb városokban, a megyék közül pedig Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Az ország egyes területein szinte kizárólag egy családból álltak a családháztartások. A több családból álló háztartások aránya kirívóan alacsony volt Budapesten (0,7 százalék), ezt meghaladó a városokban, a községekben pedig a legmagasabb, 2,7 százalék. A megyék közül a leggyakrabban Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fordultak elő (2,6 százalék).

Öregedő lakosság

Az ország háztartásainak 45 százalékában él olyan személy, aki 60 évnél idősebb. Ezek után nem meglepő, hogy 1 millió 165 ezer olyan háztartás volt, ahol csak 60. életévüket betöltött személyek éltek - ez az összes háztartás 29 százaléka.A legnépesebb csoportot a fiatal- és középkorúakból álló, jellemzően gyermekes háztartások alkották, arányuk a 2016-os mikrocenzuskor 31 százalék volt, közel 2 százalékponttal kevesebb, mint öt évvel ezelőtt.

Budapest egészen meghökkentő számokat produkált, hiszen itt a háztartásoknak csupán 44 százaléka alapult párkapcsolaton, miközben az egyszemélyes háztartások aránya elérte a 40 százalékot. Az egyéb összetételű háztartások - ami többféle együttélést foglal magában például nagyszülő és unoka, két testvér vagy barát - aránya a fővárosban és Baranya megyében volt a legmagasabb (4-4 százalék).

A kevesebb gyerek okai

Az, hogy csökken a magyar népesség, ma már senkit sem lep meg. A KSH most azonban azt is bemutatta, hogy mi befolyásolja a fiatalok családalapítását: a felsőoktatás kiszélesedése, a tanulással töltött idő meghosszabbodása, az önálló egzisztencia megteremtésének nehézsége, illetve a párkapcsolatok tartósságának gyengülése.

A családalapítás, tartós párkapcsolat, házasságkötés, de főleg a gyermekvállalás ma már jellemzően 30 éves kor felett kezdődik. Ez részben annak is köszönhető, hogy a fiatal felnőttek (20-39 évesek) egyre tovább laknak a szülőkkel egy háztartásban, és később kezdődik az önállósodásuk. Míg 1990-ben 21 év volt az az életkor, amikortól már több az önállósodott, mint a szülőkkel élő fiatal, addig 2016-ban a váltás csak a 25. életévtől következik be.

2016-ban 1 millió 716 ezer családban, a családok közel kétharmadában élt gyermek. A gyermek nélküli családok részaránya az elmúlt öt évben 3 százalékponttal emelkedett. Ugyanennyivel csökkent összességében az egy és a két gyermekkel élő családok hányada. Az ennél népesebb családok aránya pedig nem változott. A gyermekes családok közel egyharmadában két, 9,4 százalékában három, 2,9 százalékában pedig négy vagy annál több gyermek élt.

Az adatokat böngészve kiderül az is, hogy a családban élő gyermekek fele 15 év alatti, 41 százalékuk 18 éves vagy annál idősebb. A gyerekszámnál pedig látható a különbség a családi állapot típusai között: párkapcsolatban gyakrabban neveltek kettő vagy annál több gyermeket (52 százalék), mint egyszülős családban (31 százalék). Az élettársi kapcsolaton alapuló családokban gyakrabban élt egy gyermek és ritkábban kettő (55, illetve 30 százalék), mint a házaspárokéban (47, illetve 39 százalék). A házaspárok között a négy vagy annál több gyermekkel élők hányada 3 százalék volt, az élettársi kapcsolatok esetében 4,9 százalék.

A területi eloszlásnál továbbra is a fővárosban a leggyakoribbak a gyermek nélkül élő családok (41 százalék). A kisebb városokban és a községekben az országos átlagot (63 százalék) meghaladó a gyermekes családok aránya (63-65 százalék). Az élettársi kapcsolatok körében a különbség még nagyobb: a fővárosban 63 százalék a gyermek nélkül élők aránya, míg a városokban 52, a községekben pedig 40 százalék. A gyermekes családok hányada Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb (67 százalék).

A gyermekes családok gyermekszám szerinti összetétele is eltér településtípusonként. Budapesten és a nagyobb városokban magasabb az egy gyermeket nevelők részaránya (58-59 százalék), a kisebb városokban és a községekben gyakoribbak a többgyermekes családok (47-49 százalék). A négy vagy annál több gyermekes családok aránya a községekben (4,3 százalék) közel háromszorosa volt a fővárosban mértnek (1,6 százalék). A főváros mellett magas az egygyermekes családok aránya Baranya, Békés és Zala megyében (58 százalék). Négy vagy annál több gyermeket a leggyakrabban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében neveltek (5 százalék).

Nyitókép forrása: Shutterstock.