A zöldtető nem mai újítás, a kánikulai napok mégis rávilágítottak arra, hogy ennek a megoldásnak milyen jelentősége lehet a modern építészetben. Meglepő módon a zöldtető megoldások iránti igény nem annyira a magánlakások tulajdonosai, a társasházi közösségek, de még csak nem is az irodaépületet üzemeltetők részéről jelentkezik legerőteljesebben, hanem sokkal inkább az ipari csarnokok és logisztikai központok irányából.

Ebben a szegmensben rendkívül nagy jelentősége van a pontos temperálásnak, mert az üzemeltetési költségek aránytalanul nagy részét viszi el a hűtés és a fűtés, mivel ezek a jellemzően egyszintes, de nagy alapterületű épületek, melyek nagyon kitettek a nagy felületű födém felől a külső hőmérséklet változásának és a napsugárzásnak.

Hogy jobban megértsük, miről van szó, a zöldtetőknek két alapvető típusa van:

  • intenzív: itt a zöldtetőt a tulajdonos használni is akarja, tehát valójában egy zöldített tetőterasz, jellemzően évelő növényekkel, cserjékkel, cserepes növényekkel, kaspós fákkal beültetve. Jellemzően ilyen zöldtetőre vágynak a magánszemélyek, és gyakran az irodaépület üzemeltetők is;
  • extenzív: csak korlátozottan járható, kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az alatta található tetőfelületet megóvja a hőhatástól, az UV sugárzástól, a fizikai ráhatástól (jégeső), vagy a fagytól, mindeközben pedig széndioxidot kössön meg; kiemelkedő jelentősége van a nagy tetőfelületű ipari, kereskedelmi és logisztikai ingatlanok esetében, ahol az üzemeltetési költségek között nagy súlyt képvisel a temperálás.

A zöldtetők nemcsak funkció, hanem több más paraméter alapján is jól megkülönböztethetők. A távol tartott meleg, illetve hideg természetesen ezek közül a legfontosabb, mégsem elhanyagolható szempont, hogy a tető mennyi vizet tart meg a lehulló csapadékból, mennyire könnyű, vagy nehéz telepíteni, milyen előkészületeket igényel a telepítés, sőt, az ingatlan üzemeltetőknek fontos az is, hogy amennyiben mégis valamilyen károsodás éri a tetőt (beázás), akkor az a telepített növényzet alatt milyen költségekkel javítható.

Ebben a szegmensben tevékenykedik Nágel Péter kertészmérnök startupja, mely szabadalmi eljárásra benyújtott egy moduláris zöldtető rendszert.

„A GIBox-modulok alja 10 centiméter vastag hőszigetelés, amely felett gyakran áll néhány centiméter víz, és amit sohasem ér közvetlen hősugárzás, mivel felette 8 centiméter vastag a növényzet gyökérzetének helyet adó kavicságy, és erre is árnyékot vet maga a növény”

– mondta az Economx kérdésére Nágel Péter, a megoldás egyik feltalálója.

A szakértő szerint az eddigi szenzoros mérések alapján

az eredeti tető felszínén mért hőmérséklet télen átlagosan 5-8 fokkal melegebb, mint a külső hőmérséklet, melegben pedig átlagosan 6-11 fokkal hűvösebb, mint a külső hőmérséklet.

A modulok alatti felületen mért ilyen hőmérséklet kiegyenlítés 15-20 centiméteres EPS szigeteléssel egyenértékű fűtési és hűtési energia megtakarítását teszi lehetővé, ami különösen nagyobb csarnokoknál, ipari létesítményeknél, irodaházak és lakóépületek legfelső szintjein jelenthet hatalmas megtakarítást a felhasználóknak.

Alapfunkció a hő meg- illetve távol tartása

Az augusztusi hőhullám idején végzett a szenzoros mérések alapján a GIBox a szokásos „meleg időnél” is jobban teljesített. A hőmérséklet-különbség az árnyékban mért hőmérséklet és a ládák alatt mért hőmérséklet között a legmelegebb órákban meghaladta az 5 fokot is. A tetőn fémmel burkolt felületek megközelítették a 200 fokos hőmérsékletet, a fával burkolt felületeké 80 fok fölé emelkedett, és a tetőfelszín hőmérséklete még az északi tájolású cseréppel fedett felületeken is elérte a 60 fokot. Ezekkel szemben a „kiszáradt”, azaz száraz GIBox-ládák felszíne 40-55 fokos tartományban maradt, a vizet tartalmazó GIBox ládák felszíne pedig nem haladta meg a léghőmérsékletet, azaz 40 fokot. 

A dobozok azonban Nágel Péter szerint nemcsak az alapfunkció ellátásban kivételesek. „Minden zöldtető problémája, hogy telepítésük rendkívül körülményes, hosszas előkészületeket és precíz munkát igényel. Még az extenzív zöldtetőkhöz is speciális tetőszigetelés szükséges, és gyakran a födémet is meg kell erősíteni, mert nem arra tervezték, hogy a szükséges mennyiségű földet, az általa megtartott vizet elbírja. Ez általában önmagában is elég ahhoz, hogy elriassza az épületek tulajdonosait a zöldtetőtől, de emellett gondot jelent a növényzet karbantartása, esetleges öntözési igénye, és az, hogy a zöldtető alatt bármilyen későbbi javítási munka (például egy beázás elhárítása) az eredeti telepítési költségek többszörösét is elérheti” – magyarázza Nágel Péter.

A GIBox moduláris zöldtető rendszer mindezeket a problémákat áthidalja. A 40x60 centiméteres modulok súlya növényekkel betelepítve, szárazon 12-14 kilogramm, tehát lényegében bárki elbírja, dolgozhat vele, telepítheti. A modulok egymás mellé telepítve és vízzel telten egy négyzetméteren 146 kilogrammot nyomnak egyenletesen elosztva a felületen, ennyit minden hagyományos tetőszerkezet vidáman elbír, az előírás szerinti 60 centiméteres hótakaróval együtt, bár kérdéses, hogy ilyet unokáink egyáltalán fognak-e még látni Magyarországon.

Így fest egyetlen modul félbevágva
Kép: Economx, GIBox

Egyetlen modul 21 liter, azaz négyzetméterenként 87 milliméter vizet tartanak meg, ha ennél több kerül beléjük, akkor a víz a túlfolyókon keresztül távozik – ez nagyságrendekkel több, mint amire a hagyományos zöldtetők képesek. Ilyen mennyiségű csapadékvíz legfeljebb rendkívül intenzív, csapadékos időjárásban, több nap alatt gyűlhet össze, egy kiadós, a fővárosban már komoly fennakadásokat okozó zápor 20-40 milliméternél nem hoz több csapadékot. „Ennyi vizet a GIBox-modulok maradéktalanul megtartanak, ami azt is jelenti, hogy a moduláris zöldtető a csatornarendszert is megkíméli a nagy terheléstől, aminek nemcsak a villámárvizek miatt van jelentősége, hanem nagy felületű ipari ingatlanoknál a vízelvezetést is olcsóbbá teszi” – magyarázza a vízmegtartás jelentőségét a kertészmérnök.

A rendszer kialakításánál gondoltak arra is, hogy a tető javítható legyen: a hibával érintett területen található modulok ugyanis könnyedén kiemelhetők, alattuk elvégezhetők a javítási munkák, majd az elemek ismét visszahelyezhetők. Nágel Péter szerint ez a művelet egy hagyományos zöldtetőnél rendkívül körülményes, több hetes és drága beavatkozás lenne. Iparági tapasztalatok szerint az ilyen javítási munkák általában a zöldtető eredeti telepítési költségének három-ötszörösére is rúghatnak. A rendszer alkalmazásával az ilyen javítási munkák gyakorisága is csökken, mivel a tető élettartamát határozottan növeli, hogy UV sugárzás és fagy sohasem éri, és a mechanikai behatások esélye is minimálisra csökken.

Mi van a dobozban?

A rendszer a bele telepített növényekkel önellátó, minimális gondozást igényelnek. A sedum fajok (varjúháj) rendkívül szárazságtűrő növények, lassan veszik fel és párologtatják el az összegyűlt csapadékot, és ha az teljesen ki is száradna, a növény akkor is további több hónapig életben marad. A varjúháj 5-20 centiméterre nő meg, szépen terül, ezért a növényzet a telepítés után néhány hónappal benövi a modulok egymáshoz érő falát is, onnantól kezdve egybefüggő zöldfelületet alkot, és azt is megakadályozza, hogy modulok közvetlen napsugárzásnak legyenek kitéve.

Varjúháj egy hagyományos osztrák zöldtetőn

A varjúháj fajok időről időre kicsi virágokat hoznak, ami nemcsak látványossá teszi az extenzív zöldtetőt, de tápanyagot ad a beporzó rovaroknak, ideiglenes méhlegelőként működik. A növények között időről időre felbukkanhatnak kívülről behurcolt (szél, madarak) által odahordott magok, és azokból kikelő növények is, ám ezek a lapostetőkre jellemző nagy hőhatás miatt tartósan nem tudnak megtelepedni: gondot így nem okoznak, de hozzájárulnak ahhoz, hogy a tető időnként változatosabb színezetet nyerjen.

„Ezt nem könnyű auditálni egy ESG-jelentésben, de számos céget ér erős külső kritika, amiért nagy felületű csarnokokat hoznak létre korábbi zöld területeken. Reméljük a GIBox hozzájárul az ilyen konfliktusok elsimításához is”

– hozott végüli egy új szempontot is a modulok fejlesztője.