Decemberben fogadták el az egészségügy átalakításával kapcsolatos új törvényt. A Kórházszövetség is véleményezhette a javaslatokat?

Háromszor is egyeztettünk Takács Péter egészségügyért felelős államtitkárral a kórházakat érintő kérdésekről, és az ágazat minden vezetőjével párbeszédben vagyunk. Sok mindenben javaslatokat is tettünk, de ez nem jelenti azt, hogy ezek mindegyike bele is került a törvénybe. A most elfogadott csomagban megszülettek a törvényi szintű szabályozások, de ez még csak a felszín.

Ezek a passzusok az államtitkárság termékei, a finomhangolások még csak most jönnek.

Volt olyan, ami kiverte a biztosítékot a Kórházszövetségnél?

Sok olyan ügy van, amihez fontos volt most hozzányúlni, a változtatások szükségességével, és jórészt az irányaival is egyetértettünk, de a részletkérdésekben voltak és még maradtak is köztünk nézetkülönbségek. Vannak a Kórházszövetség által fontosnak tartott, de még szóba sem igazán kerülő kérdések is, ilyen például a kórházi teljesítményfinanszírozás újratervezése és mielőbbi indítása. Az ápolók béremelésének kérdése ugyan napirenden van, de ennek a sürgőssége és megfelelő mértéke számunkra elsődleges fontosságú. Hangsúlykülönbség az is, hogy a megyékben a kórházintegráció adminisztratív-gazdasági oldalról indult el, viszont a Kórházszövetség számára fontosabb, hogy szakmai koordináció jöjjön létre az intézmények között, és világos betegút menedzsment szerveződjön. A kapacitások racionalizálásának szükségességével egyetértünk.

Azt például meg kell érteni, hogy nonszensz, hogy egy kórházban évi 500 szülés alatt, vagyis átlag két naponta kevesebb, mint három szülésért fenntartsanak egy szülészeti osztályt folyamatosan jelenlevő altatóorvossal és újszülöttgyógyásszal.

Fontos az is, hogy a megyei határok legyenek átjárhatók a betegek számára, mert nagyon nagyok a megyénkénti ellátásbéli különbségek.

Nyáron választották meg a Magyar Kórházszövetség elnökének, már másodszor. Melyek a legsürgetőbb feladatok, amiket meg kell oldani?

A legfontosabb a szakdolgozók társadalmi megbecsülésének kérdése. Örülünk, hogy megtaláltuk a hangot az egészségügy vezetőivel, köszönjük nekik a nyitottságot, mert az elmúlt négy évre ez nem volt jellemző. Így értelmet nyertek a konzultációink, vissza tudjuk jelezni minden téren az intézményi tapasztalatokat. Fontos feladatunk a kórházi kultúra javítása is.

Statisztikai adatok szerint, uniós összehasonlításban is Magyarországon továbbra is kórházközpontú a betegellátás. Ez változhat a jövőben?

Ez egy izgalmas kérdés. Ma nagyon sok fajsúlyos dolgot a kórházak tudnak megoldani, de már egyre rugalmasabban. A megyei koordináció segíthet abban, hogy a betegek a lakóhelyükhöz közelebb jussanak az egynapos - és a járóbeteg-ellátáshoz. Fontosnak tartjuk az alapellátás megerősítését is, és nagyon jó irány az alapellátás és a szakrendelők-kórházak kapcsolatainak erősítése.

Értjük az alapellátók félelmét, hogy nehogy a nagy súlyú kórházi rendszer rájuk telepedjen, ezért is mondom, hogy sok fog múlni a finomhangoláson.

Az ügyeleti ellátásban jó irány a mentőszolgálat szerepének erősítése. E téren kulcskérdés, hogy az új eljárásrend nehogy még jobban túlterhelje az amúgy is nagy terheket hordozó sürgősségi osztályokat. A gyermek alapellátás értékeinek erősítése, a házi gyermekorvosi, védőnői, gyermekfogászati és iskolapszichológusi rendszer fokozott figyelme is feladatunk egy ilyen nagy horderejű átalakításkor. Helyes az is, hogy a prevenciós munkát és az Egészségfejlesztési Irodákat (EFI) megerősítik, nagyon fontos volna a közösségi médiában a tudatos folyamatos egészségkommunikációs jelenlét.

A jövő év, vagyis 2023 lesz a tesztidőszaka ennek a törvénynek?

Minden egészségügyi átalakítás hosszú folyamat, ráadásul most gazdasági krízishelyzet van. Rengeteg kérdés befolyásolja átalakítás ütemét. Rohanni nem szabad, de a momentumot elveszíteni se. 2023 fontos év lesz, de azt gondolom, hogy 2024 és 2025 is izgalmas lesz még ilyen szempontból.

A kórházak adóssága október végén 55 milliárd forint felett volt. Milyen adósságrendezést preferál a Kórházszövetség?

A kormány úgy döntött, hogy idén részleges kórházkonszolidáció lesz, nem teljes. Jelenleg több okból küzdenek az eladósodással az intézmények. Sok kórház a korábbinál alacsonyabb teljesítmény mellett adósodott el, a kórházak kisebb hányada viszont jelentős finanszírozatlan többletteljesítmény mellett görgeti maga előtt a kifizetetlen számlákat. Ezek közé tartozik a Bethesda Gyermekkórház is. A többletteljesítményeket ki kell fizetni, mert rendszerszinten is több beteget kell ellátni, amire motiválni kell az intézményeket.

Most megnőttek a várólisták, hosszabbak az előjegyzési idők, és sok ember ezért erején felül is a magánellátásokat keresi fel. Ez veszélyes, mert elszegényedéshez vezet, miközben a kórházak elvesztik a munkatársaikat, akik inkább a magánintézetekben találják meg a számításukat.

Ezért első teendő a plusz gyógyítások megbecsülése. Az intézményeknek az inflációval és az elszabaduló energia árakkal is meg kell küzdeniük. Sok kórház az ápolóhiány, más intézetek pedig a szakorvosok alacsony száma miatt nem tud elegendő műtétet végezni vagy intenzív beteget ellátni. Ezeken nem lehet gyorsan segíteni, de elindulhat egy visszaáramlás akár egy jó ösztönzőrendszer bevezetésével is. A pozitív irányú bérdifferenciálást mi támogatjuk, ebben a kérdésben a Magyar Orvosi Kamarával ellentétes álláspontot képviselünk. De ennél is fontosabb, hogy a kórházak esetében korszerű, reális, teljesítményarányos, eredményérzékeny finanszírozást vezessünk be.

Az elmúlt tíz év mindig is az adósságok halmozódásáról szólt.

Igen, ez valóban így van, de nem az elmúlt tíz év hozadéka, hanem a rendszerváltástól folyamatosan több forrásra lenne szüksége az egészségügynek.

Magyarország GDP arányosan még mindig keveset költ a ráadásul nagyon rossz egészségi állapotban lévő lakosságára.

Ebből adódik, hogy a szakma és a kórházak kapaszkodnak, és sokszor hiába küzdenek azért, hogy azt a színvonalat tudják hozni, amit joggal vár el tőlük a társadalom. Sokszor volt az az illúziónk, hogy majd az intézmények közötti javuló kooperáció miatti hatékonyság javulással lehet kicsit gazdaságosabban működő rendszert nyerni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez messze nem tudja pótolni az elvárt színvonalhoz szükséges finanszírozás hiányát. Az a jó út, ahol forrásbővítés, a hatékonysági tartalékok javítása és a finanszírozás átalakítása egy irányba megy azért, hogy év végén ne halmozódjon több tízmilliárd forintnyi adósság a kórházakban.

Most a gazdasági helyzet nehéz, de irracionális elvárásokat a kórházak nem tudnak teljesíteni.

Lát erre valamilyen törekvést?

Most azt látjuk, hogy nem a forrásbevonásnak van itt az ideje. Nem tud az állam az egészségügy működéséhez többletet biztosítani. Most a hatékonysági tartalékokkal próbálnak meg minőségibb egészségügyi rendszert kialakítani. De legalább pilotszerűen az eredmény alapú finanszírozást ki kellene próbálni, a finanszírozást módszeresen karban kell tartani és új elemekkel gazdagítani, hogy igazságosabb legyen.

A várólisták vagy előjegyzési listák sora mennyire kígyózik?

Több tízezren várnak még mindig műtétre, de éppen most indul el megint egy várólista csökkentő program, az intézményeknek fel kell mérni a kapacitásaikat, hogy miként tudnak részt venni ebben a mostani „akcióban”, amihez ugyanúgy, mint korábban plusz finanszírozást is kapnak.

A Kórházszövetség mellett a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója is. A gyermekkórházak milyen nehézségekkel küzdenek?

A gyerekkórházak, főleg a súlyos beteg gyermekek ellátásában érintettek roppant módon alulfinanszírozottak, ez elsősorban a csak gyermekeket gyógyító Bethesdát és a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetet sújtja. Az utóbbi években nagyon sok új, innovatív elem jelent meg a gyermekgyógyászatban. A génterápia, az ECMO, a korszerű katéteres szívműtétek vagy a robotterápiák költséges beavatkozások, amelyekre áldoz is a társadalom. Nem szabad azonban közben a folyamatos méltánytalan pénzhiány miatt a szakemberek bizalmát elveszíteni.