Ázsiai márványospoloska, afrikai zöld vándorpoloska, parlagfű, bálványfa, gyalogakác – csak néhány példa a hazánkban is rendkívül gyorsan terjedő invazív fajokra, amelyek rengeteg problémát okoznak, és a legnagyobb baj velük az, hogy megállíthatatlanok.
A kereskedelem és turizmus lebontja a természetes határokat, amelyek elválasztják egymástól az egyes régiókat, így már könnyedén átkerülhetnek egy másik kontinensre olyan élőlények, amelyeknek korábban esélyük sem volt ekkora távolságok és ilyen akadályok leküzdésére.
Hajókon, kamionokon, rakományokban, bőröndökben, de akár óceánban lebegő szeméttutajokon is hatalmas távolságot tehetnek meg viszonylag rövid idő alatt – ezt nevezzük véletlen behurcolásnak – írja az Agroinform.
A másik ok a szándékos behozatal. Ma is gyakori, hogy – elsősorban gazdasági célból – új fajokat telepítenek be valamilyen előnyösnek vélt tulajdonság miatt. Előfordulnak zárt térbe történő betelepítések (akváriumi fajok), illetve a szabadba történők is (egyes fafajták).
Egyes fajok ráadásul nagyon gyorsan tudnak elterjedni új körülmények között is, és onnantól kezdve nem lehet megállítani őket.
Átalakítják az élőhelyeket és az életközösségeket, kiszorítanak őshonos fajokat, és betegségeket terjesztenek. Az invazív fajok hatása ma az élet sokféleségének csökkenését okozó legfőbb tényezők egyike, az ökológiai válság egyik meghatározó eleme.
Bizonyos fajok azért képesek könnyen és gyorsan elterjedni, mert új élőhelyükön nincsenek jelen azok a tényezők, amelyek egyébként korlátoznák a szaporodásukat, és mert az új hely eredeti életközösségét felkészületlenül éri a betolakodó.
Mi a teendő?
A legfontosabb az lenne, hogy véget vessünk az újabb fajok felelőtlen behurcolásának.
A termelés és a fogyasztás helye közötti távolság csökkentése is működőképes megoldás lehet. Ezt az irányt támogathatjuk azzal, hogy gyakrabban vásárolunk helyi termékeket. Ültessünk őshonos növényeket a kertünkbe. Ha tartunk egzotikus élőlényeket, ne engedjük őket szabadon!