A kormány középtávú, az EU-csatlakozással összefüggésben elkészített gazdaságpolitikai programjába az alap-előrejelzésen túl pesszimista forgatókönyveket is beillesztett. Ezek a konjunktúra és a keresetek tervezettnél kedvezőtlenebb alakulását vezetik át a makropályán, s hoznak ki mérsékeltebb ütemű gazdasági növekedést a ciklus egészében. A keresetek kapcsán az anyag alapesetben abból indul ki, hogy a versenyszektorban 2003-ban 5 százalékos bruttó béremelkedés mellett 3 százalékos reálbér-növekedés érhető el, ám az érdekegyeztető tárgyalások eredményeként ennek a duplájára is nőhet az ütem. A lapunk által megkérdezett elemzők szerint is a keresetek jelentik a legnagyobb kockázatot a programra. Zsoldos István, a CA-IB elemzője például a versenyszektorban 10 százalékos nominális bérnövekményt vár. Szerinte korábban nem volt példa arra, hogy egyik évről a másikra 3 százalékpontnál nagyobb mértékben mérséklődjön a béremelkedési ütem, márpedig a kormány terveit jövőre 8-9 százalékpontos csökkenés valósítaná meg. Ez viszont a munkavállalók számára nyilván elfogadhatatlan lenne. Hasonlóan szkeptikus e kérdésben Nyeste Orsolya, a Postabank Értékpapír Rt. elemzője, ő 8-10 százalékos bruttó béremelkedésre számít a magánszektorban. A versenyszektor legnagyobb munkavállalói érdekképviselete, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke szerint elfogadhatatlan a jövőre felvázolt 3 százalékos reálbérnövekmény. Wittich Tamás lapunknak elmondta, hogy jelenleg dolgoznak a jövő évre szóló bérpolitikájuk kialakításán, amelyhez egyelőre csekély számú peremfeltétel áll rendelkezésre. Eddigi számításaik szerint azonban csak az elmúlt évek minimálbér-emelései okozta bértorlódások szétsimítására 3-5 százalékos bruttó bérnövekményre lesz szükség a következő évben. Az MSZOSZ egyébként négy alapelvre építi az őszi érdekegyeztető tárgyalásokra kidolgozandó javaslatait. A bértorlódás megszüntetése mellett ismét előveszik a minimálbér-tarifákra vonatkozó javaslatukat, amely 5 kategóriában állapítana meg eltérő összegű minimálbéreket. Megkülönböztetnék a szakképzettség nélkülieket, a szakmunkásokat és a felsőfokú képzettséggel rendelkezőket és még további két kategóriát állítanának fel ezeken belül. A teljes munkaidőben adható legkisebb bérekre tett tavalyi ajánlásaikat ismét előterjesztenék, de valorizálva. Számításaink szerint egy diplomás esetében ez jövőre mintegy 126 ezer forint minimálbér megállapítását jelentené. Az MSZOSZ szerint figyelembe kell venni azt is, hogy a versenyszektorban komoly a várakozás annak kapcsán, hogy a közalkalmazottak körében 50 százalékos béremelést hajt végre idén szeptemberben a kormány. Nem tettek le arról sem, hogy folytatódjék a bérek felzárkóztatása az EU átlagának színvonalára. Wittich erre a célra kiváló kormányzati eszköznek tartja, és ezért üdvözli a tervezett adóteher-csökkentést, ám annak tényleges hatása - hozzáértve a munkavállalói nyugdíjjárulék 2 százalékpontos emelését is - még nem ismert előtte. Kijelentette, hogy az 5 százalékos átlagos infláció elérése a munkavállalók érdeke is. A költségvetési szféra sem elégedett a kormány bérnövelési terveivel. Értesüléseink szerint ugyanis ebben a körben jövőre nem nőne a nominális bér, ám az idei intézkedések áthúzódó hatása, a köztisztviselői életpályaprogram jövő évi folytatása, valamint az szja-tábla átszabása miatt így is 10 százalékos vagy azt meghaladó reálbérnövekménnyel számol a Pénzügyminisztérium. Szabó Endre, a Szakszervezetek Egyeztető Fóruma (SZEF) elnöke a NAPI Gazdaságnak kifejtette, hogy bár jövőre valóban nem lehet elvárás a bérek ideivel megegyező mértékű emelkedése, de a kormány által szorgalmazott nagyfokú önmérsékletet nem tudják elfogadni. A magyar gazdaság teljesítőképességének javulását ugyanis nem követték hasonló ütemben a bérek, ezért ezt szerinte pótolni kell. Az uniós felzárkózást is megemlítette az indokok között. Szabó mindezek alapján jövőre elengedhetetlennek tartja az inflációt meghaladó nominális béremelést, továbbá a reálkeresetek javulását. Ezt részben a bruttó bérek növelésével, részben az adóteher enyhítésével tartja kivitelezhetőnek. A középtávú gazdaságpolitikai program szerint az alappályában figyelembe vettnél magasabb bérek esetén a versenyképesség tovább romlik 2003-ban, a vállalatok profitkilátásai és befektetési lehetőségei hosszabb távon nem javulnak. A beruházások növekedési üteme 2002 és 2004 között 4-5 százalékot érhet el a kívánatosnak tartott 5-7 százalék helyett, ez egyben visszafogottabb exportbővülést jelent. A gazdaság a ciklus második felében 0,5-1 százalékkal kisebb mértékben növekedhet, mint alapesetben.