Egy Hajdú-Bihar megyei zsákfaluban, a bő 300 lelkes Toldon készített riportot a G7. A Bihari-sík középső vidékén, a román határtól nem messze, Magyarország egyik legszegényebb és infrastrukturálisan legelmaradottabb településén – se kocsma, se bolt, se iskola, se munka –, a Szuno nevű vállalkozás székhelyén.

A régi parasztház konyhájában négy nő kenyeret és felvágottat evett. Beszélgetésük témája a hiteltartozás, amit a kamatok miatt már nincs esély visszafizetni, hitellel viszont nem lehet hivatalosan dolgozni. Váltás: egyikük férjét megbüntették a rendőrök, mert jogosítvány nélkül vezetett – inkább átvette valakitől, aki egyáltalán nem tudott. A faluból a fuvar kétezer forint a legközelebbi boltba, Biharkeresztesre.

Ebédszünet van a Szuno nevű társadalmi vállalkozás műhelyében, ahol mintegy fél tucat nő dolgozik mindenféle kézműves terméken a hűtőmágnestől a levendulapárnáig.

Toldon az egy főre jutó jövedelemszint a 30 legalacsonyabb érték között van az országban. A lakhatási szegénységben érintett családok házai zsúfoltak, a házak kétharmada vályog, és magas azoknak a száma, ahol nincs vezetékes víz. Szennyvízhálózat nincs a településen. Toldra egyetlen toldozott-foldozott aszfaltút vezet Biharkeresztesről, a busz hétköznapokon háromszor-négyszer fordul be a településre.

Kép: Decathlon

 

Legalább a gyerekeik sorsán fordítanának

A Szuno romani cigány nyelven álmot jelent. Hogy konkrétan miről van szó, arra utal miről álmodott L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, amikor kollégáival útjára bocsátotta a Szunót 2012-ben, a generációs mélyszegénység láncolatának megszakítását célzó komplex társadalmi programjának egyik elemeként. Arról, hogy egy sikeres és önfenntartó vállalkozást építenek azokkal a toldi emberekkel, akik szeretnének tenni a családjuk, gyermekeik jövőjéért. Azt írják honlapjukon, “hiszünk abban, hogy minden emberben ott rejtőzik a lehetőség, hogy megváltoztassa a sorsát.” Vagy legalább a gyerekeiét.