A 160 milliárd messze van az ingyenességtől A stop.hu-n olvasható Kárász János helyettes államtitkár nyilatkozata a "gyakorlatilag ingyenes" ötéves bérleti szerződésről. A büdzsének 160 milliárd forintba kerülő "ingyenességen" kijelentésén túl azonban szemet szúr, hogy a későbbi szerződések után majd "valamilyen maradványértéket" kell fizetni, amelynek nagyságát még nem tudják. Furcsa kijelentés, nyilván a döntés után, a részletes tárgyalások során csak megmondják a kormány amerikai partnerei, hogy mennyi is az a "valamennyi"... Egyébként mire vonatkozik pontosan a 160 milliárd forint? Szerepel-e benne a pilóták átképzési költsége (ennyi géphez rengeteg pilóta kell, bár végre lesz munkájuk), a szükséges fegyverzet ára, a megnövekedő üzemanyagköltség, a szükséges infrastruktúra kiépítése és még hosszan sorolhatnánk. Vagy csak szigorúan a gépek felújításához kapcsolódó költségekről van szó? Mellesleg lesz-e ellntételezési szerződés? Ekkora összegnél az ország vissza is kaphatna valamit. Tudomásunk szerint a gépek sárkányszerkezetét és hajtóművét az Egyesült Államokban újítják fel, a többi részt idehaza. (Vajon mit, a futóműveket?) Nem volna jobb, ha már hosszú időre vásárolunk, a legújabb kínálatból válsztani? Mindemellett az sem elhanyagolható kérdés melyik típust vesszük? Vajon F-16 C/D block-50-es szériát, ami valóban kiemelkedő teljesítményű, vagy csak egy szerényebb változatot, és mindezt milyen fegyverzettel? Mennyi is egy gép élettartama? Roppant izgalmas, hogy a tervek szerint, az egyébként - ma még - csúcsmodellnek számító és a világon számos kiemelkedő tulajdonsága (harci képesség, viszonylag alacsony ár és üzembentartási költség) miatt egyik legeltejedtebb típusként számon tartott F-16-osok még 25 évig hadrendben tarthatók. Mivel használt gépekről beszélünk, nem mindegy, hogy hány éves repülőkről van szó, hiszen egy új gép a fejlett országokban is csak 20-30 évet szolgál (a bevetések mennyiségének függvényében, az elavulás miatt stb.) Gyakorlatilag a gazdagok levetett ruháját kapja a magyar légierő, igaz ez a ruha valódi harci díszbe öltözteti a jelenleg igencsak lerongyolódott hazai katonai repülést. Mindemellett felmerül a kérdés, hogy a 2004-es hadrafogás után 25 évig - tehát 2029-ig - használandó gépek megállják-e helyüket a negyedik generációs légiflották világában. Vagy ez a szerződés valójában csak egy öt éves bérleti szerződés lesz 2004 és 2009 közötti időre, miután új negyedik generációs csúcsmodellek váltják majd fel a még javában hidegháborús időkből származó F-16-osokat? Mellesleg a típus gyártása kifutóban van. Azt sem feledhetjük, hogy a Lockheed Martin Corp. is részt vesz az amerikai kormány által kiírt, legmodernebb vadász-vadászbombázó előállítását célzó, úgynevezett Joint Strike Fighter programban, s e típus eladása előbb-utóbb nagyon fontos lesz a cégnek. Talán jobb lenne már most az új gépek beszerzéséről dönteni. A közép-kelet európai realitás Nem férhet kétség ahhoz, hogy Magyarországnak nincs ellenségképe, azonban minden országnak nemcsak joga, hanem erkölcsi kötelessége, hogy megvédje önmagát. Ráadásul a NATO alapító okirata is kimondja, hogy a tagállamok kollektív védelemben is részt vállalnak, vagyis katonai potenciállal nekünk is hozzá kell járulnunk az Észak-atlanti Szövetség és elsősorban Európa védelméhez. Ez több, mint a Varsói Szerződében ránk osztott "feladat", azaz nem elég 24 óráig feltartóztatunk egy esetleges támadást, hanem már a határainkon megállítanunk az agresszort. Számunkra - a légierő kérdésénél maradva - fontos a környező országok doktrináinak, repülőgép beszerzéseinek vizsgálata. Ezt figyelembe véve éppen idejében történik majd három év múlva a szovjet-orosz kerozinfalók lecserélése. Egyébként ne feledjük, hogy az európai hagyományos fegyverek mennyiségéről szóló szerződés (CFE) szerint jóval több mint száz vadászgépet tarthatnánk rendszerben. Vannak országok amelyek előbb-utóbb megközelítik CFE-egyezmény által számukra meghatározott kvótát. De nincs jobb választás? Nyilván gazdaságilag jobb üzlet számos akad, például a svéd kormány azonnali reakciója is figyelmet érdemel, ajánlatukban a Gripenről, vagyis egy negyedik generációs típusról van szó. A kevés információt hordozó hírek gyors értékelésének fényében úgy tűnik, hogy ezt a döntést inkább motiválta a politika és - legalább is a kormányzati retorika szerint - a költségtakarékosság, mint a valódi biztonságpolitikai megfontolások és az esetlegeges ellentételezés kieszközlése. Ne feledjük, nem kis pénzről van szó és sorban állnak a vadászgépgyártók. Azonban úgy tűnik a mostani beszerzésből inkább a király új ruhája lesz, vagyis rengeteg pénzért valójában semmit sem kapunk, legfeljebb közel új gépek áráért a Mojave sivatagban százszám konzervált használt Sólymokat. Vigh György Zsolt