Magyarország tíz fészkelő bagolyfajából öt lakott területeken is él, vagy kimondottan emberkövetőnek számít. Települési jelenlétük azért fontos, mert ezek a madarak elsősorban kisrágcsálókkal táplálkoznak és fiókáikat is ezekkel etetik. Így biológiai úton segítenek kordában tartani a városokban is problémát okozó egereket és patkányokat – olvasható a közleményben.
Mint írják, hiányukban ezek állományapasztását a házi- és társállatok mellett az emberre is veszélyes mérgezett csalik kihelyezésével kell megoldani.
Egy erdei fülesbagoly évente ezernél is több rágcsálót zsákmányol,
a kisebb termetű bagolyfajok ezek mellett rengeteg kártevő rovart is elfogyasztanak, ezért nem mindegy, hogy lakott területeinken mennyi él, él-e egyáltalán ezekből a madarakból. Megtelepedésük egyik legfőbb akadályát gyakran a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelenti. A baglyok ugyanis nem tudnak fészket építeni, költésükhöz egyebek mellett korhadt üregekkel, vastag törzselágazással rendelkező idős fákra; valamint nagy testű harkályok odúira van szüksége.
Ma már rendelkezésre állnak azok az ismeretek, melyek segítségével elősegíthető a különböző madárfajok megtelepedése mesterséges fészkelőhelyekkel, Magyarország ugyanis a világ első országai között kezdte el széles körben alkalmazni, fejleszteni ezeket az 1905-ben, a Baranya megyei Kárászon megalakult Első Magyar Fészekodúgyárnak köszönhetően is.
A közlemény emlékeztet, hogy a leggyakoribb hazai bagolyfaj, az erdei fülesbagoly elfoglalja az ágvillába kihelyezett vesszőkosarat, de szívesen beköltözik fára, épületfalra rögzített, félig nyitott előoldalú vércseládákba is.
A leginkább emberkövető gyöngybagoly templomok toronysüvegébe, padlásokra telepített költőládákkal; a macskabagoly, a kisebb testű kuvik és füleskuvik pedig nagy méretű mesterséges odúkkal segíthető.
A baglyoknak kirakott műfészkek, mesterséges odúk esetében alapelv, hogy ezekbe mindig kell száraz fű, hullott lomb vagy faforgács fészekanyagot tenni, amibe a tojó alakítja ki a tojásoknak a fészekmélyedést.