Az utóbbi fél évben a kormány számos intézkedést vezetett be a devizahitelesek terheinek csökkentésére és ezzel párhuzamosan az ország sérülékenységének mérséklésére. A májusban elfogadott Otthonvédelmi csomag után ősszel következett az Országvédelmi csomag, melynek leghangsúlyosabb eleme a devizaalapú jelzáloghitelek rögzített árfolyamon történő visszafizetésének lehetősége. A devizaalapú jelzáloghitellel rendelkező adósok teljes devizaadósságukat svájcifrank-hiteleknél 180 forintos, euróhiteleknél 250 forintos, míg japánjen-hiteleknél 2 forintos árfolyamon végtörleszthetik. A végtörlesztés megoldást jelent azon devizaadósok számára, akiknek van a teljes végtörlesztéshez elégséges megtakarítása, azonban ők feltehetően csak az összes devizaadós elenyésző hányadát jelentik. A többi adós a hitelkiváltáson keresztül élhet a végtörlesztés lehetőségével. Valószínűsíthető azonban, hogy csak nehezen vagy egyáltalán nem juthatnak hitelhez a késedelemben lévő adósok, illetve azok, akiknek a tőketartozása meghaladja a jelzálogfedezet értékének 90 százalékát, továbbá a kombinált hitellel rendelkezők (unit-linked, lakáskassza).
20 százalékot végtörleszthetnek
Összességében a jegybanki számítások szerint a potenciálisan forinthitellel kiváltható devizahiteles ügyfélkör mérete az állomány 30-40 százalékát érheti el, ami 1500-2000 milliárd forintos állomány. További korlátot jelent az infrastruktúra kapacitása is. Az MNB várakozásai szerint a teljes lakossági jelzálogalapú devizahitel-állomány mintegy 20 százalékát fogják törleszteni az adósok e program révén. Ennek hatására csökken a háztartások adóssága és nyitott devizapozíciója.
A végtörlesztés nyomán azonban a bankrendszert jelentős költségek, valamint növekvő kockázatok terhelik. Egyrészt a háztartások a jelenlegi árfolyamnál kedvezőbb szinteken válthatják át (végtörleszthetik) a hiteleiket, az árfolyam-különbözetből eredő költségeket pedig teljes egészében a bankrendszernek kell állnia. Ráadásul a végtörlesztéssel valószínűleg leginkább a jó fizetőképességű adósok tudnak élni, azaz a bankok hosszú távon várt nyereségét is erodálhatja a tömeges előtörlesztés. Másrészt az átváltás, illetve végtörlesztés árfolyam-kockázati transzfert is jelent. A devizahitelek végtörlesztéséhez, illetve forinthitelekkel való kiváltásához szükséges vagy az ügyfeleknek vagy a bankoknak forint ellenében devizát vásárolni a devizapiacon − ez hatással lehet a forint árfolyamára is.
Érintett a forintárfolyam
A bankok az árfolyamkockázatot nem tudják felvállalni, hiszen a nyitott árfolyam-pozíció magas tőkekövetelménye miatt zárniuk kell nyitott pozíciójukat. A külföld ezt a devizamennyiséget csak magasabb kamat vagy gyengébb árfolyam mellett bocsátaná a hazai szereplők rendelkezésére. A devizakereslet ugyanakkor a várakozásokon keresztül már jóval a devizahitelek előtörlesztésének megkezdése előtt jelentkezhet, ami ugyancsak érintheti a forint árfolyamát. Az MNB a legkisebb kockázattal járó megoldást abban látja, ha a jegybank tartalékai terhére a bankok rendelkezésére bocsátja a szükséges devizamennyiséget. Így ugyanis mérsékelni tudja a végtörlesztésből eredő növekvő piaci devizakeresletet.
E megoldás a kereskedelmi bankok számára is előnyös, mivel csökkenti árfolyamkockázatukat, ugyanis a fel nem használt devizaforrást a jegybanknál kötelesek visszaváltani ugyanazon az árfolyamon, amelyen az rendelkezésükre lett bocsátva. Az MNB megragadta az alkalmat, hogy ezen eszközével egy másik pénzügyi stabilitási kockázatot is mérsékeljen. A jegybanki devizaforrást szerző hitelintézetek azt is kötelesek vállalni, hogy amennyiben a végtörlesztések következtében külföldi forrás visszafizetését hajtják végre, akkor elsőként az éven belül lejáró külföldi forrásokat törlesztik, így az eszközök és források lejárata közötti eltérés is csökken, egyúttal az ország devizatartalék-igénye is.
Összességében tehát a végtörlesztésben részt vevő háztartások sérülékenysége enyhül, hiszen eladósodottságuk és árfolyamkockázatuk egyaránt csökken. Ugyanakkor a bankrendszert érő veszteségek, a csökkenő tőkepufferek miatt a bankrendszer hitelezési képessége is romlik. Az amúgy is szűkös hitelkínálat további csökkenése végeredményben a gazdaság növekedésének lassulásával járhat.
Aczél Ákos, MNB