Idén az első négy hónapban 11,9 százalékkal emelkedtek a nettó bérek Magyarországon. Ugyan nem egyedülálló jelenség ekkora mértékű béremelkedés, hiszen 1988 és 2003 között az átlagos bruttó (nettó értékek nem állnak rendelkezésre) béremelkedés ütemez 21 százalék volt. Ezt követően, 2004 és 2016 között egy 5 százalékos átlagértékre esett vissza (0-9 százalék közötti sáv volt) - emlékeztet a kutatóintézet.

Meglepő adat, hogy Budapesten a bérek emelkedése nem éri el a 10 százalékot, és 1,7 százalékponttal alatta marad az országos átlagnak. Ilyen egyébként utoljára 2008-ban, a gazdasági válság kitörésekor volt.

Kapcsolódó

A budapesti adat azt is jelenti, hogy miközben itt a legmagasabb az átlagbér az országban, a többi megye képes volt csökkenteni hátrányát. 2006-ban Budapest és a legalacsonyabb nettó átlagbérrel rendelkező megye (akkor Somogy megye volt) között 45 százalékos volt a különbség, míg 2017-ben ez az érték 82 százalékra nőtt. Ez egyébként tavaly már 90 százalékos volt, azaz a minimálbér emelésének egyértelműen van bérfelzárkóztató hatása.

Érdekes adat, hogy a legjobban és a legrosszabbul teljesítő megyek között hogyan alakult a differencia. 2006-ban még csak 17 százalék volt a különbség, ami 2016-ra 54 százalékra nőtt. Az idei évi adatok alapján egy csökkenés figyelhető meg, 46 százalékra.

Megyék különbsége

A Policy Agenda külön megvizsgálta a legmagasabb átlagbérrel rendelkező öt megyét és a fővárost, valamint a legalacsonyabb átlagértékekkel rendelkező hat megyét.

A gazdasági válság kitörését tekintették referenciaévnek. A top-6 területi egységben 60 százalékkal nőttek átlagosan a nettó bérek a vizsgált időszakban. Ezzel szemben a legalacsonyabb bérrel rendelkező megyékben csupán 40 százalékkal. Ugyanakkor az egy főre jutó GDP esetében már nincsen ekkora különbség (top-6 - 34 százalékos növekedés, legrosszabb hat megye - 29 százalékos növekedést produkált). Azaz teljesen egyértelmű, hogy az adatok ilyen szintjén nem látszik összefüggés a GDP növekedése és a bérek növekedése között. Sokkal inkább a helyi munkavállalói réteg állapota és az érdekérvényesítési lehetőségek között van különbség.

Közmunka, elvándorlás, bérek

Nem kizárólagos, de nagyon nagy hatással van az egyéni életstratégiákra (elmenni, vagy maradni), hogy milyen kereseti lehetőségek vannak. Ez látható a külföldre történő kivándorlás kapcsán, de az országon belüli belső mozgás kapcsán. Az is egyértelmű, hogy csökken az ország lakossága. Ugyanakkor láthatóak különbségek az egyes megyék között, és véleményünk szerint kimutatható különbség a bérszintek alapján.

Az ország TOP6 területén 4,3 százalékkal csökkent a munkaképesek korú lakosság száma (15-64 évesek), a legnehezebb helyzetű megyékben ez 7 százalékos csökkenést mutat. Ami mutatja a negatív jövőképet, hogy miközben a 14 év alatti gyerekek száma Budapesten és a többi öt legjobb helyzetű megyében mindössze 3,3 százalékkal csökkent, addig a legnehezebb bérszintű megyékben 13 százalékkal. Azaz már nem csak az a probléma itt, hogy most kevés a munkavállaló (ha persze nem csak közmunka lenne, hanem versenyszférában valódi munkahely), hanem ez még rosszabb lesz az elkövetkező évtizedekben.

Megvizsgálták a közmunka és a bérszint közötti összefüggést, legalábbis a megyék helyzete alapján. A hat legalacsonyabb átlagbérű megyében dolgozott az idei év első négy hónapjában az összes közmunkás 54 százaléka. Ezzel szemben a TOP6 területen 10 százalék volt ez a mérőszám. Miközben ez utóbbi területeken 44 százalékkal több munkaképes korú ember él.

De nem csak az elvándorlás, a kevés gyerek és a közmunka jelzik, hogy nem csak rövidtávon lesz munkaerőpiaci krízis a nehéz helyzetű térségekben. A Policy megvizsgálta, hogy 2008 és 2015 között hogyan alakultak a beruházások egy munkaképes korú emberre vetítve. A TOP6 megyében 78 százalékkal magasabb volt a beruházások értéke, mint a legnehezebb helyzetű megyékben. Azaz a hatékonyság javulásában további lemaradások lesznek, és ez, ha nincsen mesterségesen megtámogatott béremelkedés, akkor további bérkülönbség-növekedés lesz.

Megállapítások

Az eredmények - bár még meg kell várni az idei teljes évet - már most azt mutatják, hogy a minimálbér-emelése az egyik olyan eszköz, amivel mérsékelni lehet az országon belüli bérkülönbségeket. Ugyanakkor ez csak ideig-óráig kezeli a mostani helyzetet, és középtávon megint nyílni fog az olló.

Az is egyértelműen látszik, hogy a gazdasági válság óta folyamatosan növekvő bérkülönbségekre erősen "rátett" az egykulcsos adórendszer és a közmunka-program. Mindkettő azért, mert pont a legrosszabb kereseti lehetőségekkel rendelkezőket érintette negatívan.

Kiderül az adatokból, hogy a bérek és a népesség-változása között érezhető összefüggés van. Márpedig bármilyen bőkezű is az állami családtámogatási rendszer, ha a kerestek nem biztosítják annak elérhetőségét (például nincsen annyi jövedelem, amiből érvényesíteni lehet az adókedvezményeket), akkor nem lesz "ott tartató" erejük. Ez pedig negatív spirált indít el a munkaerő-piacon is.