Kiábrándító képet fest egy új jelentés Magyarországról

A kormány nem támogatta, de végül megjelent közösségi támogatással a Tárki Zrt. Társadalmi riport 2014 című kiadványa, amelyben most "bónuszként" vendégkommentárok is szerepelnek - olyan szerzőktől, mint Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzor emeritusa, Kornai János közgazdász, Nádas Péter író, Szelényi Iván szociológus, Tölgyessy Péter alkotmányjogász. A friss kiadványból kiderül: Magyarország szinte minden téren a leszakadók közé került. Azonban az sem igaz, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakot egy az egyben kárhoztatni kellene - vélekedett Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója -, annak komoly pozitív hozadékai is voltak. A mostani kötet azonban nem épp a pozitív hírek tárháza, a magyarországi folyamatok az európai, illetve a régiós trendekkel ellentétes irányúak.

Felzárkózásban alulteljesítők

A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizede sommásan azzal jellemezhető, hogy az ország a kezdeti lehetőségeihez és az - ebből a szempontból mérvadó összehasonlításként tekinthető - visegrádi országokhoz (V4) képest is egyaránt messze alulteljesített - derül ki Oblath Gábor, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézegének tudományos főmunkatársának nyitóelemzéséből. Az 1991-2013 közötti időszak alig több mint egyharmadában mutatkozott gyors - az EU-15-ök GDP-jét legalább 1,5 százalékponttal meghaladó ütemű - konvergencia. Magyarország az EU régi tagországaihoz viszonyított fejlettségi szintje 1991-2013 között 45 százalékról 60 százalékra emelkedett. A visegrádi országok közül az alacsonyabb szintről induló Szlovákia és Lengyelország felzárkózása ennél sokkal jobb, míg a magasabb szintről induló cseheké jóval rosszabb volt. A 2000-es évek elején tapasztalt gyorsabb felzárkózás erős eladósodottságon alapult, amelyet 2006 után drámai lemaradás követett. A leszakadás 2014-re állt meg, amikor elkezdtek érződni az uniós transzferekből származó forrásbővülés hatásai.

A jólét elemei közül a rendelkezésre álló háztartási jövedelmek középértéke a V4-ek között leggyorsabban Szlovákiában nőtt 2005-2013 között a legkevésbé pedig Magyarországon. Míg 2005-ben csak Csehország előzte meg hazánkat a régió országai közül, addig ma már Lengyelország és Szlovákia is jobban áll, azaz sikeresebben emelte a lakosság jólétét - derül ki Szívós Péter, a Tárki programvezető kutatója tanulmányából. Lengyelország és Szlovákia ugyanis úgy hajtotta végre a felzárkózási "nagy ugrást", hogy közben csökkent az egyenlőtlenség. A magyarországi adatok ezzel ellentétes képet mutatnak, a felzárkózási sikertelenség az egyenlőtlenség növekedésével járt együtt. Emellett a szegénységre és kirekesztettségre vonatkozó indikátorok is hasonló képet mutatnak, vagyis a magyar trendek a legkevésbé biztatóak.

Chikán Attila a kötetben megjelent esszéjéből - és a kötet bemutatóján elhangzottak szerint -  azt az aggodalmát emeltei ki leginkább, hogy a versenyképességünk kedvezőtlen folyamatain a kormányzat a piacgazdasági értékek és - bel- és külföldi - folyamatok megkérdőjelezéseivel egy bővebben ki nem fejtett "unortodox" gazdaságpolitikával próbál úrrá lenni, és ehhez a politikai rendszer centralizálását, az illiberális demokráciát kívánja társítani. A szintén a Társadalmi riportban megjelent esszéjében Kornai János a kínai-magyar lehetséges párhuzamokkal kapcsolatban szögezi le: "a demokrácia, az emberi jogok tisztelete, a jogbiztonság nem áldozható fel más értékek oltárán.( ...) A demokráciát akkor sem lenne szabad feladni, ha ennek eredményeként - amit egyébként tények nem támasztanak alá - gyorsabbá válna a növekedés".

Hosszabb élet

A demográfiai folyamatokat a gazdasági fejlődéshez sokban hasonló tendenciákat mutatnak. Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatójának tanulmányából kiderül, hogy az 1993/1994-es mélypont óta javulnak az életkilátások: a férfiak születéskor várható élettartama 71,6, a nőké 78,7 évre emelkedett. Azonban a nyugat-európai országokhoz való közeledésben sem Magyarország teljesített a legjobban.

Mennyien mentek külföldre?

A magyar lakosság külföldre költözésének trendje 2006 óta gyorsulva erősödik: jelenleg a tartósan külföldre vándoroltak száma 400 ezer alatt van, ám a külföldön élőkkel bizonytalanok az adatforrások, ezek sokféle, politikai álláspont által is torzított tartalommal töltődnek meg a kötet - Blaskó Zsuzsa, Ligeti Anna Sára és Sik Endre által készített - elemzése szerint. Becslések szerint a háztartások 2-4 százalékában van külföldön élő háztartástag. A migráció esélye nagyobb a fiatalabbak, a nem házasok, a férfiak és a képzettebbek körében. A célországok között pedig német, angol, és osztrák irány dominál.

Így fest a foglalkoztatási "csoda"

Az elmúlt 17 évben a foglalkoztatás részlegesen regenerálódott, ma már eléri az 1992-es szintet, de még mindig elmarad a renszerváltás előttitől. Magyarországon továbbra is rendkívül alacsony a foglalkoztatás - önmagában és az EU-tagállamokkal való összehasonlításban is.

A válságot megelőző években a foglalkoztatási ráta gyakorlatilag stagnált, 2008-ról 2009-re viszont jelentős visszaesés következett be. A 2005-2008 között stagnáló arány a munkaszegény háztartások arányának kismértékű növekedésével járt együtt, ez a folyamat azonban ellentétes volt az európai trenddel, ahol a nulla munkaintenzitású háztartásban élők arányának csökkenését mutatta a válság előtti években. Magyarországon a foglalkoztatás 2011-re enyhén, majd 2013-ra jobban nőtt.

A 2009-2013 közötti 232 ezer fős foglalkozattotti növekményből 114 ezer volt közmunkás, 52 ezer ember dolgozott külföldön, és 66 ezren dolgoztak itthon.

A közfoglalkoztatással kapcsolatban a kötetben megjelent tanulmány kiemeli: a közfoglalkoztatottak köre jelentősen bővült, az e csoportba jellemzően alacsony végzettségűek (több mint fele legfeljebb általános iskolai végzettségű) tartoznak. E szegmensre kettős feladat hárul: a foglalkoztatás bővítése és a szociális ellátás biztosítása. A közfoglalkoztatás befejezését követő fél éven belül azonban az érintettek mindössze 10 százaléka tud átlépni az elsődleges munkaerőpiacra.

Pocsék a magyar iskolarendszer

A kutatások szerint a kedvezőtlen munkaerő-piaci tendenciák részben az iskolarendszer válságára vezethetőek vissza. Nemzetközi felmérések szerint ugyanis a magyar tanulók teljesítményei évtizedes távlatot tekintve romlanak. Matematikából és természettudományból az általános iskola végén a diákok kevesebbet tudnak, mint 10-15 évvel ezelőtt. Emellett Magyarország azok közé az országok közé tartozik, ahol a legnagyobbak a különbségek az iskolák között. A társadalmi háttér szerinti szelekció korán kezdődik, a családi háttér teljesítményt meghatározó szerepe igan nagy, a magyar iskolarendszer kevéssé képes az esélyek kiegyenlítésére.

Korábbi kutatások ugyanakkor kimutatták, hogy a magasabb végzettségűek körében a jövedelmek magasabbak és a munkanélküliség pedig alacsonyabb. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek munkaerő-piaci esélyei - egyes vállalkozói lobbik állításával ellentétben (sic!) - sokkal rosszabbak, főleg azért, mert Magyarországon hiányoznak azok az egyes nyugat-európai országokban kiépült mechanizmusok (Norvégiában a felnőttképzés, a felnőttkori informális tanulás és a civilek készségfejlesztései; Olaszországban a hagyományos családi kisvállalkozások), amelyek képesek az alacsony képzettség negatív hatásait kompenzálni. A kutatók szerint ezért is nagyon káros az a kormányzati politika, amely az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek számát korlátozni akarja.

Alacsony végzettségűek szélsőséges elszigeteltsége

Magyarországon az adatok az alacsony végzettségűek szélsőséges társadalmi elszigeteltségéről tanúskodnak, ezen belül is a romák leszakadása hatalmas mértékű. Súlyos anyagi deprivációban a romák 89 százaléka, a nem romák 33 százaléka élt 2012-ben. Míg jelentős felzárkózás volt az általános iskola sikeres befejezésében, és a középiskolai továbbtanulásban, addig az érettségi megszerzésének esélyeiben és a felsőoktatási részvételben jelentősen nőtt a roma tanulók leszakadása.

A szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel veszélyeztetettek aránya Magyarországon 2005-2008 között csökkent, majd jelentősen emelkedett, 2009 óta pedig a visegrádi országok között a legmagasabb: A legalacsonyabb, 14,6 százalékos cseh arányt 18,9 százalékponttal haladta meg a magyar mutató 2013-ban. A kutatók szerint figyelemre méltó az tény is, hogy a V4-ek másik három tagja 2005-2013 között mérsékelni tudta a veszélyeztetettségben élők arányát: lengyelek 19,5, a szlovákok 12,2, csehek 5 százalékponttal.

Összességében a jövedelmi szegénység és az alacsony munkaintenzitású háztartások alapaján az európai átlag körül helyezkedünk el, míg a fogyasztási depriváció - különösen a sohasem nyaraló háztartások arányában - kiemelkedően magas Magyarországon.

Még a szegénységnél is nagyobb probléma

A kutatók azonban a jövedelmi szegénységnél is súlyosabb problémának tartják a magyar társadalomszerkezet torzulását. A leszakadó szakképzetlen réteg már 2002-ben is 10 százalékponttal nagyobb volt Magyarországon, mint az EU-átlag, ez a különbség 10 év alatt 15 százalékponttal nőtt. Ennek megfelelően a felsőfokú végzettségűek, a vállalkozók és a menedzserek 13 százalékponttal kevesebben vannak, mint az uniós átlag, de lemaradásunk a visegrádi országokhoz képest is 10 százalékpont. Vagyis ma a magyar társadalom legsúlyosabb problémája a felső középréteg alacsony, és a leszakadó, szakképzetlen munkát végző rétegek magas aránya.

Ezzel kapcsolatban Nádas Péter vendégkommentárjában azt írja: az eredeti tőkefelhalmozás, a rendszerváltást követő progresszió első 15 évében, a befektetési kultúra híján is végbement. Ennek jegyében, s 100 éven belül immár harmadszor struktúrálódott újra az egész populáció, de közel sem úgy, ahogy azt bárki bármikor elképzelte. A magyar társadalom ugyan kilépett az államszocializmus keretéből, valamivel rétegzettebb lett, mint korábban volt, ami nagy, önerőből megtett lépés, ám változatlanul hiányzik a befektető tőkével és tartalékokkal rendelkező polgári középosztály.

A leggazdagabb magyarok, a korrupciós rendszerekkel kinyert, a legszegényebb adófizetők rovására felhalmozott vagyonkájukkal dörzsülhetik ugyan a tenyerüket, de a világpiacon ezzel a kis tőkéjükkel együtt sem versenyképesek. Pedig a magyar polgári osztály másodszori kialakulása azon áll vagy bukik, hogy miként tudnak itthon befektetni, bírják-e a világméretű versenyt, ki tudnak-e lépni a nagyvilágba, ki tudnak-e alakítani egy olyan termelői és beszállítói rendszert, amely aztán évtizedek, akár évszázadok szorgos munkájával kiadja a befektethető tőkével rendelkező polgári középréteget; azaz világpiaci szinten stabilizálni tudják-e nagy erőkkel kiverekedett kis pozíciójukat - fogalmazott Nádas az esszéjében.

"Az ördög tudja, hogy mi lesz itt négy év múlva"

A társadalmi szerkezet torzulását kiegészítik a lakosság értékszerkezetének, attitűdjeinek torzulásai: Magyarországon az egymással szembeni bizalom továbbra is alacsony, az intézményekbe vetett bizalom, a normaszegés és normakövetés megítélése, valamint az előrejutással kapcsolatos vélemények erősen átpolitizáltak, a véleményekben nagyon erős politikaiciklus-hatás érződik. Szintén európai trenddel ellentétes, hogy Magyarországon továbbra is nagyon magas az állammal szembeni elvárás.

A kialakult politikai rendszerrel kapcsolatban Tölgyessy Péter úgy vélekedik, hogy ma Magyarországona két világháború közötti rendszerhez hasonló alakult ki: szinte leválthatatlan a kormánytöbbség, ám a gyenge ellenzék a rendszer egészének tagadója. Így aztán, ha valamiért mégis megbillen a hatalom, akkor ismét rendszerváltás következhet. A legújabb kori történelmünk egyik legsúlyosabb tragédiája viszont szerinte, hogy túlságosan is sok volt a rezsimváltás, és az előző berendezkedés mindig "átkosnak" számított az utóbbi szemében.

Tölgyessy ugyanakkor egy, a jövőre vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette: "az ördög tudja, hogy mi lesz itt négy év múlva". E véleményét arra a tanulmányára alapozta, amelyet még szeptember végén zárt le, amikor a mostani folyamatokból még semmi sem látszott. Bár nem hiszi, hogy ezzel bármi eldől, de szerinte most "elkezdődött egy új tánc". Sok tekintetben olyan társadalmi mozgások történtek, amelyek még 1989-ben sem voltak. Hasonló 1956 óta nem volt Magyarországon - jegyezte meg. Bármi lehet a vége. Tölgyessy szerint most kinyílt egy kapu, ami eddig zárva volt; hogy mi lesz belőle, az bizonyos mértékben a társadalmon múlik. Eddig általában felülről vezérelve szervezték a társadalmat, most viszont úgy tűnik, mintha a társadalom mozdult volna meg - tette hozzá.