Nagy felháborodással fogadták sokan, főleg a bankszámlával nem rendelkező, internetes fizetési módoktól idegenkedő nyugdíjasok, hogy ismét akadt olyan cég, amely az eddigi szokásrenddel ellentétben fizetőssé tette a számlák "sárga csekkes" kiegyenlítését. Bár az alapszabály szerint a számlafizetéssel kapcsolatos költségeket a kötelezettnek kellene kifizetnie, a sárga csekkek költségét mégis "hagyományosan" a számlát és a sárga csekket kibocsátó vállalatok állják. A hagyományon túl nem sok minden indokolja, hogy ez így is maradjon.

Az Magyar Nemzeti Bank (MNB) "Semmi sincs ingyen: A főbb magyar fizetési módok társadalmi költségének felmérése" című tanulmánya az úgynevezett "nem időkritikus fizetések" magyarországi helyzetét vizsgálta 11 hitelintézet, 1200 háztartás, 300 vállalat, a Magyar Posta, a Giro, készpénzkezelő cégek és maga az MNB költségeinek és gyakorlatának elemzésével, javaslatok megfogalmazásával. Bár a 2011 júniusában kiadott tanulmány elején az MNB feltüntette, hogy az abban foglaltak nem feltétlenül tükrözik az MNB hivatalos álláspontját, nagy valószínűséggel a jegybank sem ellenezné a kisebb készpénzforgalmat, hogy teret nyerhessenek az elektronikus fizetési módok, amelyek így olcsóbbá is válhatnának, össztársadalmi szinten pedig a megtakarítás elérhetné a 103 milliárd forintot is.

Egyelőre ennek nincs sok jele: a magyar gazdaságban tavaly szinte folyamatosan növekedett a készpénzforgalom aránya (december elejére már megközelítette a 2,7 ezer milliárd forintot), és változatlanul népszerű a sárga csekknek becézett készpénzátutalási megbízás.

2009-ben a 13 222 milliárd forintnyi lakossági költésből az MNB számításai és becslése alapján 640 milliárd teljesült csoportos beszedés, 833 milliárd átutalással (papír és elektronikus, 1250 milliárd forintot képviseltek a bankkártyás fizetések, 2885 milliárd teljesült postai készpénzátutalási megbízás útján, és 7563 milliárdnyi pedig készpénzes tranzakció formában teljesült.

A Magyar Posta Zrt.-től kapott adatok szerint 2009-ben összesen 271,48 millió darab készpénz-átutalási megbízást adtak fel 2990,43 milliárd forint értékben. Ebben nem csak lakossági befizetések vannak: a vállalatok egymás közt is használják, és állami, önkormányzati kedvezményezettek felé is teljesítenek ezen a módon.

Mibe kerül a sárga csekk és ki nyer rajta?

Az MNB tanulmány szerint a készpénz-logisztikai cégek és a pénzforgalmi szolgáltatók nyernek leginkább a készpénz-átutalási megbízáson, mivel kapcsolódó bevételeik meghaladják a ráfordításaikat. A mostani tranzakciószám mellett a készpénz-átutalási megbízás hatékonyabb az elektronikus átutalásnál, de költségesebb, mint a csoportos beszedés. A "sárga csekk" valójában bonyolult és költséges dolog: a szolgáltatási szerződések, dokumentumkezelés, megbízások ellenőrzése, a  készpénzátutalási megbízások gyártása mellett szükség van készpénzkezelésre, szállításra és konvertálásra, direkt ügyfél-és reklamációkezelésre és egyéb tevékenységekre is. A posta értékarányos (0,3 százalék) és tételdíjat is felszámít (74-210 forint közt, utóbbi a sürgős megbízásra vonatkozik). 2009-ben egy "sárga csekk" legyártása 5,21 forintba került, ha legalább 10 001 darabot rendeltek belőle.

A háztartások érvelése egyszerű: a "sárga csekk" használata számukra ingyenes (a legtöbb egyéb fizetési mód nem az), posta szinte minden településen van (bankfiók vagy ATM már kevésbé), nem szükséges hozzá bankszámla (amely csak bizonyos esetekben tartható fenn ingyenesen), a befizetések bizonyos perióduson belül ütemezhetőek. Ezt egyetlen más fizetési mód sem nyújtja. Bár a magyar háztartások több, mint 80 százaléka rendelkezik valamiféle bankkártyával, a sárga csekk népszerűsége töretlen, az sem tántorítja el a fogyasztót, hogy a nagyobb postákon az előírt maximum 15 perces várakozási időket nem tudják tartani.

Bár a bankkártyás és internetes fizetési módok aránya szolidan növekedett, a tanulmány szerint 15-20 év kellene ahhoz, hogy  elérjük a fejlett észak-európai országok jelenlegi szintjét, ha nem lépnek "gyorsítók" a rendszerbe.

Több és olcsóbb POS terminál és elérhetőbb banki szolgáltatás kell

A javaslatok egyértelműen megfogalmazzák, hogy az elektronikus fizetési módok (legkevésbé a legdrágábbnak számító hitelkártya) kellene terelni a kifizetéseket. Ezt jelenleg számos dolog akadályozza: a banki hálózat nem fedi le az országot (a 2012-es bankfiók-bezárások tovább ronthatnak a helyzeten), a költségérzékeny háztartások önszántukból nem térnek át számukra költségesebb fizetési módra (az időtényezővel ők nem számolnak), az idősebbek az internetet nem használják, a kereskedők pedig a számukra kedvezőtlen jutalékrendszert kifogásolják. A tanulmány nem tér ki a mobilos fizetési módokra, de ezek terjedését épp a jelenlegi szabályozás gátolja, ahogy nem kifejezetten támogató a környezet a kis összegű kifizetéseket elektronikus útra terelő "elektronikus pénztárca" számára sem. Ennek ügyét egyelőre a bankok sem karolták fel nagyon, bár a SZÉP kártya bevezetése rákényszeríthet egyes csoportokat ilyen irányú fejlesztésre.

A szolgáltatók is az elektronikus fizetés felé terelnék a fogyasztót

A tanulmány megvizsgálja a közüzemi szolgáltatások kiegyenlítésének lehetséges módjait is, illetve a "sárga csekkek" fizetőssé tételét ez esetben, mivel speciális helyzetet jelentenek ugyanis az úgynevezett "egyetemes szolgáltatások", sok esetben ezek ára hatóságilag szabályozott. Távbeszélő-szolgáltatás esetében az MNB tanulmánya alapján nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a szolgáltató fizetési módtól függően differenciált díjat számlázzon (tehát nem feltétlenül bukásra ítélt a jelenlegi kezdeményezés a sárga csekk fizetőssé tételére), ám a villany, villamos energia, víz és csatornadíjak esetén a tanulmány szerint ez legalábbis kérdéses, bár vannak passzusok az érintett rendeletekben, amelyek talán lehetőséget teremtenek erre.

A szolgáltatók jelenleg egyszeri kedvezménnyel, jóváírással, esetleg nyereményjátékkal igyekeznek fogyasztóikat a számukra kedvezőbb csoportos beszedés, banki átutalás, esetleg kártyás fizetés felé terelni. Az MNB tanulmány azt is javasolja, hogy a legtöbb "sárga csekk" esetében vagy a Posta kérje a szolgáltatás díját a fogyasztótól, vagy a díj jelenjen meg a szolgáltatói számlában külön tételként az ezt a fizetési módot választók részére, ha a szolgáltató fizetné továbbra is a díjat.

Európa számol és szabályoz

Az Európai Unió tagállami hatáskörbe utalja a fizetési módok költségviselésével kapcsolatos szabályozást, az Európai Bizottság csak a készpénz (a törvényes fizetőeszköz) költségmentes elfogadásával kapcsolatban adott ki ajánlást. Öt tagállam szerint a készpénz elfogadásának sem kellene feltétlenül minden esetben ingyenesnek lennie, mivel költsége ennek is van. A tagállamok többsége azonban ez ellen foglalt állást, mivel a kötelezően elfogadandó "törvényes fizetőeszköz" definíciója is a készpénzhez kötődik. Az elektronikus vagy papíralapú készpénz-helyettesítőket viszont már nem fogadják el korlátlanul.

Az európai országok megosztottak abban a tekintetben, hogy a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/ EK parlamenti és tanácsi irányelv adta mozgástérben megtiltsák/korlátozzák-e, vagy sem azt, hogy a kedvezményezett díjat számítson fel egy adott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatára, írja a tanulmány. Négy szempont között próbálnak egyensúlyt találni. E négy szempont: a hatékonyság (pl. a kártyás fizetés a társadalmi optimum felett mindenképpen hatékonyabb, mint a készpénzes), a fogyasztóvédelem (a fogyasztó ne érezze becsapva magát), az átláthatóság (legyen látható a fizetés költsége) és a verseny (a fizetési módok is versenyezzenek).

Az európai szabályozók sok esetben beavatkoztak az "optimális" helyzet elérése céljából: Belgiumban az ATM-ekből történő készpénzfelvétel díjkötelessé tétele során tört ki országos felháborodás, Nagy-Britanniában nem viszi ki a nyugdíjat ingyen a pénzespostás, 2018-ra pedig a hagyományos csekket is ki kívánják vezetni. Hollandiában bizonyos automatáknál vagy üzemi étkezdéknél csak elektronikus pénztárca használható, POS terminál telepítéshez és üzemeltetéshez pedig támogatás kapható. A kártyás fizetések esetében pedig az úgynevezett interchange díjat is központilag szabályozták több országban, mérsékelve az elfogadó bankok költségét. A kereskedő sok országban alkalmazhat felárat kártyás fizetés esetén, mivel a kártyatársaságok és a bankok inkább a kártyatulajdonos fogyasztót kedvezményezik, a kereskedő számára viszont pluszköltséget jelent a kártyás fizetés.