A Napi.hu szeptember végén ismertette egy betéti társaság tagjának alkotmányjogi panaszát, a nyáron módosított katatörvény kapcsán. A kifogásolt alkotmányellenes kitételek a következők: a jogállamiság elve, különös tekintettel a kellő felkészülési idő követelményére és a jogszabályok elfogadása előtti társadalmi egyeztetési kötelezettségre, továbbá az emberi méltósághoz való jogból fakadó törvény előtti egyenlőség sérelme és az általános jogegyenlőségi szabály semmibe vétele, valamint a nemzetközi szerződésbe ütközés. Ezek alapján az indítványozó kéri, hogy az AB semmisítse meg a jogszabályt.
A Varga Mihály pénzügyminiszter által jegyzett beadvány amicus curiae jellegű. Ennek lényege, hogy - az ügy jelentőségére tekintettel - a bíróság elé tár, az ügy elbírálása szempontjából releváns jogi érveket, összefüggéseket, körülményeket.
A miniszter első megállapítása a következő: a panaszos beadványa nem tartalmaz alapjogi sérelmet, így alkotmányjogi panasz - arra tekintettel - sem terjeszthető elő. Hivatkozik az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésére, amelynek értelmében az Alkotmánybíróság mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül. Már pedig a katatörvény adó törvény. Tehát maga az alaptörvény korlátozza - az adótörvényekkel kapcsolatban - az Ab hatáskörét - véli a miniszter.
A folytatásból: "az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint senkinek nincs alanyi joga arra, hogy adókedvezmény alanya legyen. A kata egy kedvezményes adónemként szolgált, ugyanakkor az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatták, hogy nagyon sokan visszaélésszerű joggyakorlásra használták fel ezt a rendelkezésre álló kedvezményes adónemet. Hangsúlyozandó azonban, hogy az államnak semmilyen jellegű kötelezettsége nincs arra vonatkozóan, hogy a kedvezményes adónemet akár részben vagy egészben fenntartsa. Az Alkotmánybíróság az ex gratia jellegű juttatásokkal kapcsolatosan korábban már leszögezte, hogy azok jellemzője, hogy a jogalkotó méltányosságból juttat javakat és senkinek sincs joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön."
A közteherviselés miatt aggódik a pénzügyér
Ezt követi a katatörvény történetének leírása. "A 2013. január 1-jétől választható kisadózó vállalkozások tételes adója (régi katatörvény) azon jogalkotói szándékból került bevezetésre, hogy a hagyományos rezsimeknél kedvezőbb adókörnyezetet teremtsen a legkisebb, jellemzően magánszemélyek részére szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások, önfoglalkoztatók számára. Az adómérték és adminisztrációs terhek csökkentése mellett az adónem célját képezte a gazdaság kifehérítése a kisvállalkozói tevékenységből származó jövedelmek legalizálásán keresztül. Ez az adónem egyértelműen elsősorban a lakosságnak értékesítő, éppen ezért „láthatatlan" bevétellel rendelkező, jellemzően kisiparos tevékenységből élők számára készült. Ezt jelzi, hogy eredetileg mindössze 6 millió forint keretösszegig lehetett a régi katát alkalmazni. A régi kata szerinti adózást választók bevételi keretösszegének 6 millió forintról 12 millió forintra növelésével (2017. január 1.), illetve az áfa alanyi adómentesség 8 millió forintról 12 millió forintra emelésével (2019. január 1.) kiszélesedett a régi kata választására jogosultak köre, amely egyre magasabb jövedelmű „vállalkozók" előtt nyitotta meg a kedvezményes rezsimet, így a régi katát már a jelentősebb bevételt eredményező tevékenységek esetén is alkalmazni lehetett."
"A kritikák között hangsúlyosan jelenik meg a kata-jogviszonyt kiváltó szerepe, miszerint a katát - az adóelőnyök elérése miatt - a korábban munkaviszonyban végzett tevékenységek kiváltására használják. A munkaviszonyból érkezők egyre nagyobb mértékű térnyerése komoly versenyképességi hátrányt jelent azon munkáltatók számára, akik jogkövető módon munkaviszonyban alkalmaznak szakembereket. Az adónem - főleg abban az esetben, amikor a 12 millió forintos sáv közelében van a bevételszerzés - irreálisan alacsony közteher fizetést eredményez, mely az arányos közteherviselés elvének nem felel meg. A munkaviszony katás vállalkozási jogviszonnyá alakítása azt jelentette, hogy az állam jelentős szociális hozzájárulási adó, társadalombiztosítási járulék, személyi jövedelemadó és rehabilitációs hozzájárulás (továbbá 2022. január l-jéig szakképzési hozzájárulás) bevételtől esett el. Az adónem jogviszony kiváltó hatása és az adómérték valorizációjának elmaradása jelentős, évente mintegy 200-300 milliárd forintos költségvetési bevétel elmaradást okoz."
Az újonnan bevezetett kisadózó vállalkozók tételes adója (az új kata) számos hasonlóságot mutat a régi kata szabályozásával, ugyanakkor a régi kata tapasztalatait felhasználva a rendszerbe épített fékek segítségével elkerülhető, hogy az adót a jogalkotói szándéktól eltérően alkalmazzák - áll a beadványban.
Ezt követően az új kata szabályait ismerteti a miniszter. Ennek kapcsán kitér arra, hogy álláspontja szerint egy adójogot érintő alkotmányjogi panasszal kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni az Alaptörvényben megfogalmazott mindenkit érintő közteherviselési kötelezettséget.
A kormány csak a legkisebb lakossági szolgáltatóknak akar kedvezni
A diszkriminációra áttérve kifejti, hogy az új katatörvény alanyi hatálya alá tartozás nem tekinthető alkotmányos alapjognak, hanem olyan egyéb jogosultság, ahol a szükségességi-arányossági teszt helyett az alkotmánybírósági gyakorlat szerint az vizsgálandó, hogy az adóalanyok, azaz a főfoglalkozású - és egyéb - egyéni vállalkozók közötti megkülönböztetésnek van-e tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis nem önkényes-e? "Nem tartom alaptörvény-ellenesnek az új katatörvény alanyi hatályát meghatározó rendelkezést, amely nem minden szja-törvény szerinti egyéni vállalkozó számára biztosítja az adónem választásának lehetőségét. A megkülönböztetés okait a jogalkotó az új katatörvény preambulumában kifejtette, miszerint a törvény kifejezett célja a legkisebb gazdasági teljesítményű, saját termékeikkel, szolgáltatásaikkal közvetlenül a lakosságot kiszolgáló egyéni vállalkozások adózási feltételeinek javítása az igazságos közteherviselés követelményeinek megfelelően" - írja Varga Mihály.
Idéz a miniszter két, 1991-ben hozott alkotmánybírósági határozatból: ,,Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági.jogtechnikai, méltányossági, az eltérő társadalmi helyzetekre figyelemmel levő stb. szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a személyek között ne különböztethetne, ha ezzel egyébként az alkotmányos követelményeket nem sérti."
Ezt követően áttér a miniszter az érintettek megnövekedett adóterhére. "álláspontom szerint téves az indítványozó azon állítása, miszerint az új katatörvény és a hozzá kapcsolódó szabályozás adóemelést valósított meg, hiszen az adómértékek nem emelkedtek. A szabályozás a jogalkotói célnak megfelelően a régi kata-alanyok jelentős részének az általános közteherfizetési szabályok hatálya alá terelését és a kedvező kisadózó vállalkozók tételes adója szerinti adózási mód adóalanyi körének szűkebb meghatározását valósította meg."
A folytatás így szól: az eddigi rendkívül kedvező adózási helyzetből az általános szabályok alá kerülés nem konfiskáló jellegű - hiszen semmivel sem alátámasztható, hogy a kata helyett alkalmazandó általános adózási szabályok konfiskáló jellegűek lennének és az e szabályok által adózó, a társadalom többségét kitevő magánszemélyek ezáltal megalázó bánásmódot szenvednének el - nem minősül a tulajdon kisajátításának és nem eredményez megalázó bánásmódot sem.
Az ügyvédeknek is kívül tágasabb
A beadvány kitér az ügyvédek helyzetére is. "Önmagában az a tény, hogy egy ügyvéd az új katatörvény adóalanyává nem válhat és az általános szabályok szerint fizet közterheket, sem közvetlenül, sem közvetve nem eredményezi a bírósághoz való fordulás jogának és a jogorvoslathoz való jognak a sérelmét. A vállalkozáshoz való jog sem sérül, hiszen az ügyvéd továbbra is szabadon eldöntheti, hogy egyéni ügyvédként vagy ügyvédi iroda keretében kívánja-e az ügyvédi tevékenységét gyakorolni. Bármelyik formára esik is az ügyvéd választása, az általános szabályok szerint valósul meg a közteherviselés.Ehhez kapcsolódóan általánosságban megállapítható - a miniszter véleménye szerint - hogy egy új adófizetési kötelezettség, adókedvezmény, kedvező szabály, kedvező adónem bevezetése kapcsán minden esetben vannak olyan magánszemélyek vagy jogi személyek, akikre nézve a jogszabály jellegéből eredően az újonnan hatályba lépő adójogszabály előnyt vagy hátrányt jelent. Ezek az előnyök vagy hátrányok elsősorban gazdasági, fiskális jellegűek és a legtöbb esetben pontosan számszerűsíthetőek. Egy adójogszabály esetén széles körben lehetnek olyan személyek, akik jelezhetnék, hogy a korábbi jogszabályban rögzített adófizetési kötelezettség rájuk nézve kedvezőbb volt. "Álláspontom szerint ez alapjaiban tenné kérdésessé az állam adóztatási jogának kereteit, és jogbizonytalanságot eredményezne mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó számára, mivel az Alkotmánybíróság bármikor utólag kimondhatná az adott szabály semmisségét arra hivatkozással, hogy vannak olyan adóalanyok, akik az új szabályozással rosszabbul jártak.
A miniszter szerint el kell utasítani a panaszt
Befejezésül az adminisztrációról ír a miniszter. "Álláspontom szerint az indítványozó azon sérelme, amely szerint a kettős könyvvitelre való áttérés jelentős adminisztrációs terhet, valamint a felmerülő könyvelési és könyvvizsgálati költségek révén jelentős költségterhet ró a vállalkozásokra, nem megalapozott, mivel a kormány - a panasz benyújtása óta - a közkereseti társaság, a betéti társaság, az egyéni cég és az ügyvédi iroda adminisztrációs terheit és költségeit is jelentősen csökkentette."
A végkövetkeztetés: "Tekintettel arra, hogy az indítványozó által előadottakat több szempontból sem tartom helytállónak, álláspontom szerint az indítvány elutasításának van helye."
A pénzügyminiszter beadványában több olyan kifogás sem szerepel, amelyet az eredeti alkotmányjogi panasz tartalmaz. Így például az, hogy az adótörvényt év közben módosították, gyakorlatilag nem hagyva felkészülési időt az érintetteknek, és kifogásolja az egyeztetés elmaradását is. Nem esik szó arról sem, hogy a panaszos véleménye szerint a katatörvény egésze nemzetközi szerződésbe ütközik, mivel az ellentétes az Emberi jogok európai egyezményével, különösen a gazdasági tevékenységet is magában foglaló tulajdonvédelmi klauzulával, ahogyan azt a strasbourgi székhelyű európai jogi bíróság értelmezi.
Ez alól kivételt képeznek a személyszállító fuvarozók, a taxisok, mivel ők maradhattak a régi adózási formánál, ami egyértelműen diszkriminatív, tehát sérti az egyezmény 14. cikkét.