A jegybanki alapkamatot 7 százalékon hagyta a monetáris tanács a keddi ülésén. A rátán még november-decemberben emeltek utoljára összesen 100 bázispontot, azóta változó irányú nyomást gyakorolnak rá a tagok. Mindez megfelel az elemzői várakozásoknak, meglepetést azonban három hír is hozhat: milyen arányban döntöttek a tanácstagok a tartás mellett, mik a jegybanki prognózis főbb számai, valamint hogyan értékeli a sajtótájékoztatón Simor András MNB-elnök az ülés előtti órákban bejelentett jegybanki kétéves hiteleszköz bevezetését.

Változhat még a szavazati arány a tanácsban

A gazdaság állapotát és a nemzetközi piaci helyzetet számos ponton másképp értékelő tagok között nem egyszer jelent meg nézeteltérés, amely a szavazások eredményében is megjelent. A hét tagból álló testületből az eddigi tapasztalatok szerint a három belső tag (elnök, két alelnök) inkább hajlik a szigorítás, míg a négy külső tag a lazítás irányába. Az egységes szavazati arány jó üzenetet küld, azonban egy vagy két főnek a többségtől történő eltérése sem okoz problémát, esetleg még orientál is a későbbi gazdaságpolitika irányában.

Mindez azonban nem mondható el a 4:3-as arányról, mivel az csökkenti a monetáris politika kiszámíthatóságát. Ez történt például januárban is, amikor ráadásul a tanácson belül is vitás döntés még az elemzői konszenzussal sem egyezett meg. Utólag a várt emelés elmaradását üdvözölte a piac, és a belső tagok is elismerték ezt (hangsúlyozva, hogy adott pillanatban pénzpiaci jelek nagyobb óvatosságot indokoltak volna.

Februárra már biztos kommunikációval készítette fel a jegybank a piacot, hogy ne számítson a ráta változtatására. A lazításpártinak elkönyvelt "új" tagok közül ketten is úgy nyilatkoztak, hogy az EU/IMF-megállapodásig nincs tér a monetáris kondíciók enyhítésére. Végül egy tag szavazott 25 bázispontos enyhítésre, a többség szinten tartotta a rátát.

Az EU/IMF-megállapodás azonban sokak szerint elhúzódhat, és az ÁKK által múlt héten bejelentett - megegyezés előtti - devizakötvény-kibocsátásból is sokan ezt olvassák ki. Így kérdés, hogy a tanácson belül a külső tagoknak ez érvnek vagy ellenérvnek számít majd a monetáris lazítás figyelembevételénél. Jelenleg az elemzők többsége 6,5 százalékra várja az jegybanki alapkamatot, azonban ennek tényleges mértéke nagyban függ a nemzetközi szervezetekkel történő tárgyalások lezárulásának időpontjától. (Jelenleg még el sem kezdődtek hivatalosan a tárgyalások.)

A legutóbbi jelentésében óvatos volt a jegybank

A jegybanki inflációs jelentést negyedévente teszi közzé az MNB, a kamatmeghatározó ülés hetének csütörtökén, azonban az előzetes számokat már a jegybankelnök is közzéteszi a döntést követően. Így az infláció és a GDP idénre és jövőre várt értékei már most kiderülnek.

A növekedési prognózisát legutóbb többek között az európai adósságválság, a hazai megszorítások és a hitelpiaci problémák hatására lényegesen lejjebb módosította az MNB stábja. Szeptemberben még 1,5 százalékos növekedést várt, decemberre viszont csak hajszálnyival várt jobb eredményt a stagnálásnál.

Ekkor a jegybank gyakorlatilag minden tényezőn rontott. A belföldi felhasználást a korábbi stagnálásról -1,3 százalékra húzta le, valamint az export és az import dinamikáját is fékezte. 2013-ra viszont ekkor tette közzé első várakozásait, ezek összességében 1,6 százalékos növekedést ígértek.

A fogyasztóiár-indexnél többek között a számos adóváltozás és a gyenge árfolyam következtében az idei évet 5 százalékra emelte, azonban a jegybanki horizonton még továbbra is elérhetőnek tekinti az inflációs célt. Jövőre átlagosan 2,6 százalékot vár az MNB.