A Napi Gazdaság keddi számának cikke

− Célszerű lenne tisztáznunk az alapkérdést: kivonul a Visa Magyarországról?
− Magyarországon képtelenek vagyunk ténylegesen versenyezni és a piaci részesedésünket olyan tényezők miatt veszítettük, veszítjük el, amelyeket nem tudunk befolyásolni és függetlenek a teljesítményünktől. A problémánkat részletesen elmagyaráztuk a kormányzatnak és a hatóságoknak, és egyértelművé tettük, hogy mi történhet, ha a mostani helyzet nem változik. A magyarországi bankkártyapiac monopolisztikussá vált. Úgy gondolom, hogy ha a piactorzulás továbbra is fennmarad, a verseny hiánya hátrányos lesz a bankkártyapiac minden szereplőjének: a bankoknak, a kereskedőknek és a fogyasztóknak egyaránt. Egyenlő feltételek mellett a verseny az összes szereplő hasznára válna és elősegítené a különböző fizetési innovációs megoldások − érintésmentes fizetés, e-kereskedelem, mobil fizetés − bevezetését, majd továbbfejlesztését.

− Ami bizonyos, a nemzetgazdasági tárcának tavaly év végén elküldött levél felgyorsította a hazai bankkártyapiaci változásokat. Mit gondol, milyen fejlettségi szinten áll ma a hazai piac?
− A Magyar Nemzeti Bank éppen a napokban publikálta a magyarországi fizetési rendszerekről szóló jelentését. Ami a bankkártyapiacot illeti, a megállapítások többségével egyetértünk. Magyarország továbbra is készpénzközpontú a többi európai országhoz képest. A magyar lakosság jelentős része a bankkártyáját készpénzfelvételre használja. A készpénzfelvétel volumene háromszor akkora, mint a kártyás tranzakcióké.
Az egy főre jutó POS-terminálok esetében Magyarország az európai átlag felét sem éri el. Az egy magyarországi lakosra jutó kártyás tranzakciók száma csupán harmada az európai átlagnak. Az érintés nélküli és NFC-fizetéseket tekintve is lemaradásban vagyunk a legtöbb európai uniós országgal szemben. Egyetértünk azzal, hogy a kormányzatnak volna mit tennie a kártyaelfogadás fejlesztésében, például az elektronikus fizetés (készpénzzel szembeni) motivációja terén, ami támogatná a szürkegazdaság elleni harcot és összességében a társadalom számára is hasznos lenne.

− A Visának komoly problémát jelent az interchange-díjban fennálló különbség. Mielőtt végigvesszük, hogy mi vezetett ide, érdekelne, hogy ön szerint milyen interchange-díj alkalmazása lenne indokolt hazánkban.
− A bankközi jutalékot az elfogadó bank fizeti a kibocsátó banknak minden egyes bankkártyahasználat után. Ennek a díjnak a célja eredetileg az volt, hogy a bankkártyákat minél szélesebb körben elfogadják és használják. Alapvetően ez egy kompenzációs mechanizmus egy kétoldali piacon. Magyarországon a 2010 óta fennálló körülmények azonban egy teljesítménytől független helyzetet eredményeztek a két kártyatársaság által alkalmazott díjakban, ami durva piactorzulást eredményezett.
A bankközi jutalékok közti különbség Magyarországon rekord szintet ért el, amely jelentősen eltér a társaságok által alkalmazott egyéb díjaktól. Hiába a Visa Europe adja a legjobb ajánlatot, ezt a pozíciót könnyen felülírhatja a kibocsátó banknak a bankközi jutalék különbségéből fakadó bevételkiesése. Nincs magyarázata annak, hogy hasonló szolgáltatás esetén miért kellene a bankközi jutalékoknak lényegesen eltérniük egymástól. Udvariasan fogalmazva, valakinek rossz a bankközi jutaléka.
Amikor az Európai Bizottság megállapít egy módszertant (mint pl. az MIT), a Visa Europe minden esetben ezt követi a bankközi jutalék meghatározásakor. A Visa Europe hozzáállása minden esetben a megfelelőség, beleérte a bankközi jutalékokat. Jelzésértékű, hogy a MasterCardot Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja.

− Vissza az elejére. 2011 februárjáig a Visa használt magasabb IC-díjat a magyar piacon. Mi akadályozta meg a társaságot, hogy létrehozza a hazai boardot, amely jogosult lenne helyi interchange-díjat meghatározni? Kinek a felelősségét látják ebben a kudarcban?
− 2010 februárjáig a belföldi bankközi jutalék meghatározása egy másfajta képlet alapján történt. Ha egy átlagos mértékű, 6-7 ezer forintos magyar tranzakciót veszünk alapul, akkor az a versenytársunkéhoz nagyon hasonló díjakat eredményezett, tehát a Visának semmilyen előnye nem származott.
Más európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is létre szerettük volna hozni a Visa Magyarország Testületet, amely az Európai Bizottság által elfogadott módszertan alapján meghatározhatta volna a belföldi bankközi jutalékokat. Az ígéretes tagbanki konzultációkat és a testület működési szabályzatának kidolgozását követően azonban a legtöbb tagbank nem írta alá az alapító okiratot, mert nem kaptak megfelelő szintű biztosítékokat a GVH-tól és a kormányzattól.

− Milyen hatásokkal járt a Visára nézve az eltérő díjmérték?
− 2010 óta egy növekvő piacon a Visa elveszítette kártyaportfóliója felét, több mint 1 millió kártyát, ami példa nélküli jelenség. Néhány esetben a bankközi jutalék különbségből fakadó potenciális többletbevétel azt eredményezte, hogy a kibocsátók jelentős kártyaportfólió-migrációkat hajtottak végre a migráció fix költségének ellenére. 2010-ig a Visa piaci részesedése 32 százalék volt a magyar piacon. Jelenleg 18 százalék alatt vagyunk és év végére várhatóan 15 százalék alá kerülünk. Új portfóliók esetén − még akkor is, ha a Visa jobb ajánlatot tesz − nagyon gyakran nem tudja kompenzálni a bankközi jutalék különbséget. Ez az üzleti realitás.

− Sokan úgy vélik, a Visa számára a legnagyobb problémát az okozza, hogy olyan időpontban tért el jelentősen a két kártyacég közötti díjmérték, amikor komoly fejlesztési programok/kártyacsere zajlott a chipes áttérés miatt. Mennyiben osztja ezt a véleményt? "Egyenlő" feltételek mellett mennyi idő alatt lehet majd valamit visszanyerni a piacból?
− A chipmigráció nyilvánvalóan megkönnyítette a bankok döntését. Úgy véljük, hogy egyenlő feltételek mellett valódi verseny alakulhat ki a bankkártyatársaságok között. Ha a probléma megoldódik, arra számítunk, hogy a valódi teljesítmény lesz a fő kritérium az ilyen döntések meghozatalakor. A megoldás rövid távon nem lesz hatással a piac jelenlegi dinamikájára (hiszen nem előnyünk lesz, ami fordított irányú portfóliómigrációkat eredményezne), de a Visa Europe képes lesz elnyerni a magyar bankok együttműködését olyan innovációs megoldásokkal, amelyeket más európai országban már sikerrel bevezettünk.

− A bankok egy része szerint a Visa a közelmúltig nem áldozott túl sokat a magyar piacra: míg a versenytárs régiót irányít Budapestről, addig az ön kinevezése előtt a Visának nem volt állandó budapesti képviselője, a cég nem igazán áldozott komoly edukációs és innovációs programokra. Osztja ezt a véleményt? Mennyiben hozott változást a kinevezése és mennyiben változhat a jövőben?
− A Visa Europe tagsági egyesület formájában és egy olyan üzleti modell alapján működik, amely költséghatékony megoldást jelent tagbankjai számára (ez utóbbiak egyben a Visa Europe egyedüli tulajdonosai). Ez azt jelenti, hogy pénzügyi működésünk teljes mértékben átlátható és a tagbankjaink döntenek a fejlesztési stratégiánkról is. Ahol fel tudjuk állítani a Visa-testületet, ott a tagbankjainkkal közösen kezdeményezünk és indítunk az elektronikus fizetési piacot fejlesztő helyi programokat, amelyeket a tagbankok önkéntesen és a Visa Europe közösen támogatnak. A piaci hátrányunk és az alacsonyabb díjaink ellenére, valamint figyelembe véve azt, hogy a tagbankoktól a Visa Europe semmilyen piaci fejlesztésre fordítható díjat nem szed be, az elmúlt két évben a Visa Europe Magyarországon több mint 600 millió forintot fordított beruházásokra. Fejlesztettük az érintés nélküli elfogadást, a payWave érintés nélküli elfogadó terminálok száma az első félév végére meghaladja a 10 ezret. 2012 őszén megjelentek az első payWave bankkártyák. A Visa támogatta magyarországi tagbankjait a chipmigrációban, amely egy igen fejlett technológia a kártyacsalásokkal szemben. Ezentúl az e-kereskedelem területén a Visa bevezette a Verified by Visa (VbV) megoldást, ezzel jelentősen javította az online fizetések biztonságát.
Amennyiben megszűnik a piactorzulás, fel kívánjuk állítani a magyarországi testületet és további fejlesztéseket is kilátásba helyezünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon fontos a helyi jelenlét, de a magyar tagbankokat nemcsak én, hanem a régiós központunk professzionális tanácsadó csapata is segíti, amely rendszeresen és helyben támogatja a magyar tagbankok projektjeit.

− Mit vár az EU-vizsgálattól? Mennyire osztja azt a véleményt, hogy a hazai szabályozással érdemes volna megvárni a brüsszeli döntést?
− Tudjuk, hogy az Európai Bizottság napirendjén van a fizetési szolgáltatások, köztük a határon átnyúló bankközi jutalékok szabályozása, és elképzelhető, hogy erről már idén nyáron döntés születik. Ha a Bizottság meglépi ezt, kulcsfontosságú, hogy egyenlő versenyfeltételek biztosításával támogassa a biztonságos, hatékony, versenyképes és innovatív elektronikus fizetést valamennyi háromszereplős (például AMEX), illetve négyszereplős (pl. Visa, MasterCard) rendszerek és az új szereplők számára. Ez egyben továbbra is garantálná a kereskedők és a fogyasztók hasznát, a piaci szereplőknek pedig biztosítaná a jogbiztonságot, hogy folytassák az innovációs fejlesztéseiket.
Ami Magyarországot illeti, az elmúlt két évben minden illetékes magyar hatósággal felvettük a kapcsolatot annak érdekében, hogy megoldást találjunk a bankközi jutalékok miatt kialakult helyzetre. Mára minden lehetőséget kimerítettünk, amelyek a Visa működésének és az Európai Bizottsággal kötött megállapodásainknak megfelelnek. A Visának nincs tere a manőverezésre, azonban a tisztességes verseny megteremtéséhez támogatásra van szükség. A jelenlegi helyzetben azonnali beavatkozás indokolt, különben a Visa az utolsó lehetőségét is elveszíti, hogy a magyarországi piacát újraépítse.

− A minap a betéti kártyák után a Visa a hitelkártyák esetében is önkorlátozást vállalt a határon átnyúló tranzakciók IC-díja kapcsán az EU felé. Ez a díjmérték is hasonlóan működik majd, azaz ott, ahol nincs Visa Board, a belső piacon alkalmazniuk kell ezt a díjmértéket? A lépés után fontosnak tartaná, ha a hazai szabályozás a hitelkártyákra is kiterjedne?
− Igen, a határon átnyúló díjakat kell majd alkalmazni, amennyiben belföldi bankközi jutaték nincs meghatározva. Ahogy jeleztem, minden megoldást támogatunk, amely megteremti a versenyt Magyarországon.

− Mit gondol arról a banki véleményről, miszerint furcsa, hogy az IC-díjakról − amelyek a bankok bevételét képezik − a kártyatársaságok tárgyalnak Brüsszellel, holott az ő díjpolitikájukat és bevételeiket direkt módon nem érinti az IC-díj szabályozása.
− Azt gondolom, hogy erről az Európai Bizottságot kellene kérdezni.

− Érdekelne az is, miként vélekedik arról, hogy Brüsszel diszkriminál akkor, amikor a két nagy − az EU-szabályozással, például SEPA-val egyetértő, arra sokat áldozó − kártyatársaságot szabályozza, miközben a piac többi szereplőjét (kártyacéget vagy egyéb fizetési szolgáltatót) nem szorítják (jutalék) korlátok közé.
− A Visa Europe meggyőződése, hogy az egyenlő piaci feltételek kialakítása Európában és Magyarországon is kiemelt jelentőséggel bír mind a négyoldalú fizetési rendszerek, mind az egyéb fizetési rendszerek (például az American Expresshez hasonló háromoldalú fizetési rendszerek) esetében.